A keresztútnál /Klinikai emlékeimböl/

Összes megtekintés: 441 

Valóban,csak egy kisebb sebészeti beavatkozásra feküdt be Laci a sebészeti klinikára .
Nem is altatták el mélyen, de azért szédelegve ébredt meg.
-Mi történt kérdezte,túl vagyok már?
O semmiség volt az egész szólt az ápolónö,csak azt az anyajegyet távolították el.
-Na persze gondolta ,már eléggé elszédülten-ami a hátamon volt.
Nem zavarta, de egy rutin vizsgálat alkalmával,a család orvosnak gyanús volt
és elküldte további kivizsgálásra és ez lett belőle: ;kés ;alá került.
Az esti vizitnél már több mindent megtudott.
-Na kedves fiatalember hogy vagyunk ,kérdezte a főorvos úr ?
Teljesen jól érezte magát ,nem volt más válasza-köszönöm jól, csak egy kicsit még szédülők.
-Ennek nagyon örvendek szólt a sebész orvos és hozzá lépve megszorította a kezét.
Majd a széket az ágyához húzva leült az ágya mellé,és keresztbe tett lábakkal,
figyelte Lacit elgondolkozva.
-Alig várom ,hogy otthon legyek szólt halkan Laci,es folytassam a kerti munkámat.
-Nehezen hiszem ,hogy folytatni kéne a kinti szabad munkát tudniillik a kis anyajegy amit eltávolítottunk,az egy melanóma volt ,de hogy ne ijesszem meg még csak a kezdeti stádiumban volt.
Gondolom időben vettük ki még csak 1,6 mm volt a nagysága,es az eltűrt határ az 1,5-nél kezdődik.
Laci nagy szemeket meresztett ,de a szíve nagyokat vert ,mert nem sok jót olvasott az utóbbi időben a melanómáról.
-Amennyiben újra kinönne,vagy más helyen jelentkezne azonnal keressen meg minket kedves Laci.
Laci sokáig hallgatott. Még ezt is megérte ,hogy rákos lett ilyen fiatalon ,még csak 34 évet töltött be a tavasszal,amikor a felesége elhagyta másért.
-Kapok valami kezelést is ?-kérdezte izgatottan?
-Nem egyelőre így maradunk ,mert a melanómát teljesen kiégettük gyökerestül,válaszolt a sebész orvos.
-Ha viszont valami szokatlant érez jöjjön vissza.
Laci kényszeredetten mosolygott,de tudta hogy keresztúton áll.
-Lehetőleg változtasson szakmát is mert a napon nem lehet tovább dolgoznia.
Most már forogni kezdett a világ Laci körül,de igyekezett megtartani vidámságát és válaszolt egy kissé humorosan-akkor bányász leszek és szemei megteltek könnyekkel.
-Már a napon sem szabad tartózkodnom ?
Az orvos megcsóválta a fejét és erős kézszorítás után elhagyta a kórtermet.
Laciért az édesanyja jött kisírt szemekkel,és fájó szeretettel ölelte magához Lacit
-Ne búsulj fiam majd ezen is túl leszünk,minden rendben lesz azt mondta a doktor úr.
Megölelte még egyszer mintha el akarta volna üldözni a kórt drága egyetlen fiáról.
Majd biztatni kezdte hogy vannak még betegebb emberek a Világon.
Laci szelíden hallgatta az Anyja szavait,majd vidáman megcsókolta .
-Menjünk Mama ,szólt merészen. Hazafelé benéztek az üzletükbe,ahol az Apja árulta a könyveket,és hirtelen felvillant Lacinak egy ötlet.
-Mi lenne ha holnaptól itt dolgoznék Anyával és Apával.
Az Apja elismerő mozdulatokkal simogatta Lacit és a feleségét ,most már hármasban fognak dolgozni együtt lesz a család mint hajdanában mielőtt Laci megnősült volna, most itt az alkalom,hogy újból együtt legyen a család szeretben és békében.
Most már csak a jelen számit ami rossz volt elmúlt , a jövő ami kilátástalan mindig még előtte van.

“A keresztútnál /Klinikai emlékeimböl/” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa,,nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat.
    Sajnos rengeteg szomorúságot láttam a klinikai pályafutásom alatt
    Ma már valahogy belefásultam.
    Egyes dolgok nagyon meghatottak,mint pl. ez a kis szomorú történet.
    Szeretettel üdvözöllek…..Babu

  2. Kedves Babú!

    Nagyon is életszagú a történeted. Sajnos ezek a dolgok egyre többször és egyre több és egyre fiatalabbakkal is előfordul. És a sors ajándékának örülni kell, ha ezekkel a dolgokkal az ember nem egyedül nézz szembe….

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Szólj hozzá!