Úristen.hu

Gondolataimban lapozgatok, egy nem hagy nyugodni, folyton-folyvást visszajár.

A gondolat, ami szóvá dagad, olyanná válhat, mint az a bizonyos csomó, amit oda, és akkor kötünk amikor valamire figyelmeztetni akarjuk magunkat a felejtés ellen. Hogy el ne felejtsem, ezért inkább leírom, így a papír lesz ez a bizonyos csomó.

Két év után újra megnyílt a helyi iskola tanuszodája. Ó, végre! Az esti órákban nekünk, felnőtteknek is látogatható. Heti négy alkalom!
Az úszás igazán jót tesz, felfrissíti izmaimat, amit áldozatként csal ki a pénztárcámból alkalmanként az nem több, mint másfél gombóc fagyi ára, és délutáni, esti elfoglaltságnak sem utolsó.

Egy hónapon keresztül egyedüli látogatója voltam ennek az igazán kellemes és hasznos időtöltésnek, egészen addig, míg a falunkban élő kiskamasz korba lépett kisebbség fel nem fedezte.
(Kicsit bosszankodtam, de egy kicsit mosolyogtam is magamban.)

Két gyereklánnyal öltöztem az öltözőben. Az egyikőjük egy vézna, csenevész lányka testén egy idomtalan tapintású trikó és egy miniszoknya, – fürdőruha -.

Ez az egész olyan szánalmas, megsimogatnám, hisz lehetne belőle bárki, talán szellemi pályán is vihetné valamire.

De ilyen még csak eszetekbe se jusson!

Mikor a lépcsőn mellém kúszott, azt mondta, hogy úszik, míg a kezével ide-oda csapkodta a vizet. Amint felült a medence szélére a pink miniszoknya félre csúszott, és láthatóvá vált a lánysága.

Most értettem meg igazán, amit az öltözőben kérdezett: A bugyimat levegyem?
A vele lévő másik lányka nem igazán reagált erre, én láttam, hogy tétovázik, és azt válaszoltam, hogy persze, vedd le, és vedd fel a fürdőruhádat. Akkor nem is sejtettem, hogy nála mit is jelent maga a FÜRDŐRUHA. Neki teljesen mindegy volt hogy miben fürdik.
Igazából nem figyeltem őket, magammal voltam elfoglalva.
A medencéhez érve döbbenten vettem észre, de különösen nem foglalkoztam vele.

A világot és annak minden igazságát, valóságát mozgató erőket minden nemzedéknek újra és újra fel kell fedeznie. Valami egészséges kíváncsiság, rugalmas ösztön gondoskodik erről, gondoltam, majd úszni kezdtem.

Később két nő érkezett, akik eltűntek a szaunában.

De csak nem hagyott nyugodni az ösztönösség elve, gondolati síkon megállapítom, hogy az értelemnek az a képessége, hogy a szó mögött keressen valamit, s netán meg is lelje, az most veszni látszik ebben a fürdőruhában.

Szinte követhetetlennek tűnik a Rómeók, az Armandok, a Dzseniferek, az Amandák észjárása, a – tök jó ez az úszás – fogalma a lépcső húsz centis vizében és az – hogy ugye a vízbe bele lehet fulladni – megállapítás.

A szavakra ültetett értelmemet, s az ebből táplálkozó képzeletemet is felülmúlta egy megállapítás. Az én lelkembe békétlenséget hozott, az övébe viszont valószínűleg maga volt a megtestesült béke és nyugalom.

Negyedóra elteltével a szaunából távozó két izzadt testű nő láttán főszereplőnk elámulva felkiáltott:

– Úristen! A szauna ilyen zsíros?! Akkor be se megyek!

“Úristen.hu” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Babu, én is annak szántam, bár egy kicsit szánalmas ilyesmivel szembesülni. :):o

    Köszönöm, hogy olvastál!

    Szép napot!

    Joli:)

Szólj hozzá!