Erdélyi Éva Mária:Egy fekete cica kalandos története

Összes megtekintés: 62 

Én egy gyár udvarán születtem. Anyukám cirmos volt, apám egy fekete törökperzsa kandúrmacska. Apa és anya nagyon szerették egymást. Együtt barangoltak az udvaron. Télen mikor a hóesés, fehér palásttal vonta be a tájat és az emberek nagy hódombokat építettek belőle, ők a friss hóbuckák közt kergetőztek. A fekete cica selymes bundáján megcsillant a téli napvakító fénye. Fedezéket kerestek a szűnni nem akaró havazás elől, és rátaláltak egy résnyire nyitott ajtóra. Ebben az épületben használaton kívüli bútorokat tároltak. Találtak benne egy nagy nyitott fiókot, amit meleg takarókkal béleltek ki. Mintha csak nekik készítették volna! Itt húzták meg magukat, a hideg téli időkben.
A gyár régi udvarán eszközöket és eladásra váró árukat tároltak. Az itt dolgozók feladata a telep őrzése, valamint a ki- és, beszállítások felügyelete volt Éjszaka óránként járták körbe az épületeket. Kinyitottak minden lakatot, és bementek mindenhová. Ellenőrizték rendben van-e minden. Az őrjáratok végén egy nagy könyvbe minden ellenőrzésről feljegyzést készítettek. Ebben a munkában cirmos anyukám hasznos társnak bizonyult. Minden járatban részt vett. Feladatának érezte, hogy együtt járjon körbe az ellenőrző emberrel. Fegyelmezetten megállt a soron következő ajtó előtt. Megvárta, míg kitárult az ajtó, és világos lett, ezután körbejárták a helyiséget. Bent a raktárban nem futkározott el, és nem bújt el, mint ahogy azt más cicák tették volna. Illedelmesen az ember mellett maradt, és megvárta, míg újra kulcsra zárják az ajtókat. Ha volt mondanivalója, hangos nyávogással adta az emberek tudtára. Ha netán nem figyeltek rá, a nyomaték kedvéért ugyanazzal a hangsúllyal ismételte meg, többször is. Kívülről ismerte az útvonalat, előre tudta melyik ajtó előtt álnak meg. Soha nem volt türelmetlen, munka közben nem is szaladgált el semerre. Hű társa volt az embernek. Ezen a munkahelyen olyan emberek dolgoztak, akiknek az ö segítségére szükségük volt. A dolgozók kedvelték anyut, és gondoskodtak élelméről, felváltva hoztak számára ennivalót. Gabival már cicamama is jól összebarátkozott. Mikor vele lehetett különösen szépnek tűnt az élet. Eszembe jutott elcsavargott fekete szőrű kandúr apám. Vajon merre járhat? Telt múlt az idő, eljött a tavasz, és elmúlt a nyár is. Cirmos anyukám időközben teltebb lett. Ezt Gabi is észrevette.
-Kicsinyeid lesznek? – kérdezte Gabi mosolyogva.
Cirmos cica anyuka lesz! – Újságolta el a társainak. Felhívta az egyik állatszerető hírében álló munkatársát, és elmondta neki a hírt. Pisti vállalta, hogy a cicák megszületésénél ott lesz,
Ősz elején járunk. Gabi a szabadságáról tér vissza. Már az ajtóban megérzi, hogy a távollétében fontos dolgok történtek. Cirmos izgatott nyávogással fogadja, és tereli öt előre, a szoba végébe állított nagy dobozhoz. Kíváncsian néz bele.
Az alomban három Izgö- mozgó kiscicát vesz észre. Két szürkét, és egy kicsit nagyobb termetű feketét. Cirmos anyuka mélyet nyávog, és büszkén tekint Gabira. Az asszony leguggol mellé, és megsimogatja a macska buksiját. –Nagyon ügyes vagy! Büszke vagyok rád! –Mondja elismerően.
– Jó anyjuk leszel a kicsinyeidnek – mondja.
Az én Cirmos anyukám ekkor beugrik mellénk az alomba, és oldalára fordul. Két testvérem kisebb termetű nálam, és más féle a szőrük is. Az enyém hosszabb és fekete. Az emberek úgy mondják, én apukámra hasonlítok, a testvéreim anyukámra ütöttek. Ők ketten fürgébbek is nálam, de anya a segítségemre siet. Már megtanultuk, ha az oldalára fekszik, akkor enni kapunk tőle. Húgaim gyorsan megtalálják a helyüket anya mellett, de engem a mancsával gyengéden terel oda, ahonnan a cica tejet kapom tőle. Így én sem maradok éhes soha. Boldogságban telnek a hetek az alomban.
Egy alkalommal az emberek között nagy riadalom támad. Eltűnt az anyamacska!-mondogatják, és a riadt kiscicák elárvultan szaladgálnak az alomban
Cica tejet hoznak nekünk, de az én anyukám puha érintése nagyon hiányzik.
Gabi többször megsimogat, még az ölébe is vesz. Hallom hogy figyelmeztetik őt, nem jó, ha a testvérek megérzik rajta az ember szagát.
De ő nem törődik velük! Hosszan simogat. Úgy veszem, észre szereti a selymes bundámat, én pedig szeretem Gabi illatát. Hallottam mikor megbeszélte a többiekkel, ha a befogadók jelentkeznek a cicákért, a kis fekete fiú cicát ne adják oda, mert ö engem haza akar vinni. Esténként miután körbejárjuk, a telepet sokszor ülök az ölében, és az egyik este azt kérdezi tőlem: -Haza viszlek Cila, te leszel az én kis cicám. Jó lesz?- Reménykedve nézek rá, és hozzá bújok. Gabi megérti, hogy hívó szavára ezzel igent mondok.
-Szívesen veszem magamhoz ezt a kis selymesszörű cicát. –mondja a munkatársának.
– Jól megleszünk együtt. Ugye kiscicám? – kérdezi, miközben felemel magához, és megpuszilja a fejemet. Hálásan nézek rá, és az ölébe bújva hangos dorombolással fejezem ki hálámat.
Mostanában ha magamra maradok, nyávogva hívom a társaimat. A legjobban anyukám hiányzik, és a testvéreim is, akiket elvittek mellőlem. Itt ülök egyedül és szomorkodom. Nem eszem, nem iszom, csak sírok.
Megint sírsz Cila!- hallom Gabi mami hangját. Úgy látszik ezen túl Cila lesz a nevem!-figyelek fel rá.
– Este értem jön a fiam autóval. Haza viszem őt.- mondja Ilinek.
-Talán jó lesz, ha elvisz innen. Mindenki eltűnt. De mi lesz, ha én is elkerülök a jó meleg bizonságot jelentő alomból, ahol még érzem anyukám illatát. Felemel egy kéz – ez Gabi mami keze. Magához ölel, simogat, és közben vigasztal.- Ne sírj kiscica, haza megyünk! Jó helyed lesz nálam, ígérem, jó gazdád leszek! –mondja kedvesen.
Én csak nyávogok, hosszasan, és keservesen. Így mondom el neki a bánatomat. Ő türelmesen végig hallgat, miközben a hátamat simogatja.
Beletesznek egy dobozba. Mégsem akarom itthagyni a jól megszokott meleg almot, mert nem tudom mi vár rám. Gabi őszinte, de ő mégsem értheti, mit érzek, és mekkora nagy az én fájdalmam. Ki tudja nem kap-e valahonnan egy nálam szebb és okosabb cicát! Engem pedig akkor elajándékoz valaki másnak! Ilyen gondolatok járnak a fejemben, miközben az autó halad az úton. Időnként nagyokat fékez, és dudál is. Számomra minden ismeretlen, és ijesztő. Az autó szaga, az ülés, amire rátették ezt az ismeretlen dobozt
Végre megérkezünk. Kinyitják a doboz ajtaját, és én elősomfordálok. Egy ismeretlen helyen találom magam. Nagyon megijedek. Eddig már annyi minden változott körülöttem! Körülnézek.
A legbiztonságosabbnak az ágy környéke tűnik. Hát bebújok mögé.
Ez a hely biztos fedezéknek tűnik. Miután Gabi fia hazamegy, Gabi mami azon fáradozik, hogy megnyugtasson. Az előszobában etetőtálba teszi a vacsorámat. Kiscicáknak ajánlott macskaeledelt, és egy másik tálkába cica tejet tölt.
Éppen megvacsorázom, mikor éles csengőszó hasít a levegőbe. Ész nélkül menekülök, az ágy mögé. Találok egy kis rést az ágy hátsó támlája alatt, amin éppen átférek. Átbújok rajta, és párnák, takarók közé kerülök. Kényelmesen lefekszem, és csendesen várakozom. Az ajtó felől elmosódó beszélgetés zaja szűrődik be. Mikor Gabi mami búcsút vesz a szomszédtól, becsukja az ajtót és körülnéz. A cicáját keresi, de engem sehol sem talál.- Eddig volt kiscicám, talán majd előbújik valahonnan!-mondja, és feladja a keresést. Kinyitja az ágyneműtartót. Legnagyobb meglepetésére a sarokban az ő kis fekete összegömbölyödött cicája szuszog. Hát itt vagy Cilám!- mondja boldogan. Kibéleli takaróval a fotelt, és az ágya mellé teszi. Óvatosan felemel, és az előkészített kényelmes fészekbe helyez.
Így szenderül álomba cica és gazdája.

Szólj hozzá!