BUSZON

Összes megtekintés: 48 

A 21-sel járok munkába. A végállomásról már telve ér hozzánk. Ha az első hely üres a vezető mögött, jó napom lesz! Pihenve kezdem a munkát. Van időm végiggondolni, mit kell tennem, hogy ki ne csússzon az idő a kezem közül. Bizony, ki ne csússzon, mint ez a telek is, a kedvenc telkem, amin most világoskékre festett ház áll, terméskő lábazattal. Más épített rá házat, mert rosszul gazdálkodtam. Nekem nem volt rá pénzem. Mire végiggondolom mindezt, már a Népkert mellett haladunk. Itt sétáltattam a gyerekeket fehér babakocsiban. Igen, a járda közös, abból még nekem is jutott akkoriban. Aztán tovább szövöm gondolatban a napi teendőket, egy szakmámmal kapcsolatos előadás vázlatát. Kis papírra jegyzek 1-2 emlékeztető szót, a táskámat megnyitva.
Ide jártak a gyerekek iskolába. Fiam piros tornanadrágos alakját vetítem a hegyről lejövő lépcsőkre, mint mikor futballozástól sárosan, befejezve a tornaórát integetett nekem egy hűvös iskolai napon. Rég volt. Már ki vagyok rekesztve az ilyen apró örömökből. Kanyargunk tovább a busszal. A sárga földszintes épület sarkán vastag szemüveges öreg ember áll, bal keze felől egy kerek vesszőkosár, zöld almákkal jobb kezénél egy kétkerekű szerszám, ezen tolhatta ide az almákat. Árul, de kinek? Alig van itt gyalogos forgalom. Közel az öregek napközi otthona, miért nem pihen, melegszik ott? Ki állította ide a sarokra?
Döcögünk az átépítés miatt bakkanós úton. Közeledünk a munkahelyemhez. Nehéz napom lesz vajon ma? Már fűtenek, fázni nem fogunk. Nyugdíjas forma férfi cipel 2 kosarat, az egyikben fényes, rózsaszínes-lilás, kis, tömött fejű krizantémok, szépek az erőtlenül világító napban. Szín az őszi levelek között, melyek szárazon ropogva törnek szét a lábunk alatt.
Munka után szemben találom magam a kosarat hozó férfival. Nem keltek el a virágok, Másnak nem tetszenek? Fontos lett volna, persze, az értük kapott pénz. Nagyanyám jutott eszembe. Milyen csendes méltósággal viselték az én öregjeim, hogy szinte semmit nem mondhattak magukénak. “Eltartottak” voltak.
Felülök a buszra, indulok vissza az úton. Jó, hogy ismét dolgozhattam ma is. Jó, míg egyformák a napok.

“BUSZON” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!