Krisztina !

Összes megtekintés: 54 

Fiatal, jó megjelenésű nő volt, nem a világ szépe, de saját egyénisége túlszárnyalt minden mást amiért sokan irigyelték érte.
Közeledett a harmincadik évéhez, még mindig a szülői háznál lakott. Jó volt szüleihez, sokat segített nekik mindenben.
Eljött az idő, Krisztina változtatni akart az élete helyzetén, megunta a szülői házat, szeretett volna saját lakást magának. Tudta, hogy az nem lesz könnyű, de mindennek megvan az ára. Krisztina sok pénzt spórólt az elmúlt tíz év alatt, jó állása volt, lakbért nem fizetett, mindig a kiszámíthatatlan jövőbe nézett.
Fiatal évei kezdetén családi életről álmodott, gyerekekről, és azok az álmok lassan elhomályosodnak gondolataiban.
Krisztina szerencsés volt, talált egy kis külön bejáratú leválasztott lakást
Volt neki nem egy, több kisebb kalandja, amik mind kiábrándították őt, amíg egy nap barátnőjével kedvenc szórakozóhelyükön iszogatva kritizálták a vendégek kinézeteit, Krisztina arra lett figyelmes, hogy egy középkorú, jól öltözött ember figyeli őt. Kezdték bírálni, gondolták – közel lehet a negyvenhez, az ilyen embernek már van felesége ilyen helyekre jár felcsípni valakit egy kis kalandra.
Krisztina:
– Ugyan Joli, mindig a rossz oldalát nézed a dolgoknak. Az az ember talán betért egy italra, elfáradt a hosszú, zűrös napban.
Azt vették észre, hogy az ember közeledik fejéjük.
Joli:
– Te jó ég, ez az ember biztos meghallotta, hogy róla beszélünk, mit csináljunk?
Krisz:
– Semmit, bízd rám!
Az ember már egész közel volt, mondván:
– Látom egyedül vannak, engedjék meg, hogy bemutatkozzam, nevem Szilárd.
Krisz:
– Foglaljon helyet kérem! – és egyenként bemutatkoztak.
Elkezdtek társalogni, közben Joli felált:
– Elnézést kérek, én már indulófélben voltam mielőtt Szilárd jött, mennem kell, nekem annyi dolgom van sosem jutok a végére, jó szórakozást!
Krisztina ott maradt Szilárddal kissé feszült hangulatban.
Sokáig beszélgettek, míg Szilárd egyre jobban tetszett Krisztinának, aki nagyon rendes embernek nézett és hangzott, nőtlen ember, ami az ő korába ritkaság.
Szilárd hazakísérte Krisztinát, ki gondolta meghívja Szilárdot egy italra az új lakásába, de asztán lemondta, túl korai lett volna.

Együtt jártak mindenhová színházba, hosszú sétákra, kirándulásokra. Egyszer egy héten Szilárd ott aludt Krisztina ágyában, szeretkeztek, a vágyódás túltengett mind a kettőben.
Krisztina észrevette Szilárd nyakába egy szép arany keresztet láncon, ami jó jel, Isten hívő emberekben jobban meg lehet bízni.
Szilárdnak volt saját lakása a Bazilika mellett ahová Krisztinát soha nem hívta meg, de beszélt róla, mondta egyedül él.
Szilárd:
– Krisz én nagyon szeretlek téged, nem tudnám elképzelni az életemet nélküled.
Amit már több alkalommal kifejtett és érezni lehetett rajta, hogy érzelmeivel küszködik, amit talán nem tud kellőképpen kifejezni.
Krisz:
– Nem fogom tudni ezt sokáig húzni, tudnom kell, hogy mi a terve velem kapcsolatosan.
Nem vagyunk már olyan fiatalok, és én, mint nő… nem jöhetek elő saját propozíciómmal.
Szüleim is unszolnak szeretnék tudni mi lesz ebből a nagy szerelemből ami érthető aggódnak miattam, már csak azért is mert Szilárd, talán tíz évvel is idősebb nálam.

Október vége felé meglepetészszerűen jött a korai tél, hópelyhek szállingóztak, amikkel a forgószél, néha csodálatos táncot járt mutatván a ritkán látott csodáját a természetnek.
Krisztina várt… várt sokáig, Szilárd nem jelent meg, ami még nem fordult elő. Szilárd mindig pontos ember volt.
Krisztina nem tudta Szilárd címét, csak annyit tudott, a Bazilika mellett lakott, ami lehet egy útvesztő, sok ház van a Bazilika körül. Ha szó szerint vesszük, akkor csak egy házról lehet szó. És mi lehet az, a ház a Bazilika mellett. Krisztina türelmét vesztve idegesen járt, le-fel, megállt a bizonyos ház előtt, olvasva a homlokzaton: Szent István Parókia
Krisztinának a szíve jobban dobogott, mint valaha. Félelmében nem tudta mit gondoljon most. Bármi is van, meg kell tudja a valóságot.
Magas fekete kapu, amin meglepően szép faragványok voltak. Krisztina benyitott.
Hosszú folyosó közelében egy középkorú asszony mosta a padlózatot.
Krisztina:
– Bocsásson meg, keresek valakit, nem tudom a pontos nevét, csak annyit, hogy Szilárd.
Az asszony:
– Ó, Szilárd atya! Maga a rokona?
Krisztina:
– Nem, de szeretném tudni, hogy hol találom meg?
Az asszony:
– Szilárd atya meghalt az éjjel, a mentők nemrégen vitték el.
A takarítónő látta Szilvián, hogy össze fog esni a következő pillanatban. Megfogta a karját, odavezette
egy székhez mondván üljön le.
A takarítónő:
– Ha nem rokona, akkor biztos valami jó ismerőse, nem vagyok megbízva útbaigazítani senkit, de ma reggel már kitakarítottam Szilárd atya szobáját. Az asztalán láttam egy nagy sárga borítékot, Krisztina név volt rajta, az biztos a rokonainak lett hagyva.
A jobb oldalon a harmadik ajtó a bíborosnak a szobája, ő többet fog majd mondani.
Krisztina megköszönte az asszony jóságát, bekopogott a bíboros ajtaján, aki a legnagyobb sajnálatát fejezte ki Krisztinának, aki nem tudta visszatartani könnyeit
Sárga borítékkal hóna alatt ment hazáig, ahol letette a borítékot az asztalra, rádőlt ágyára, sírt, ki tudja milyen hosszan, majd elaludt.
Telefon csengett, arra ébredt, az anyja akarta tudni mi újság van. Krisz azt mondta, most nem tud beszélni majd hívni fogja.

Krisztina a hosszú sírás után összeszedte magát, meg kell tudni mi van a borítékban.
Ahogy kinyitotta, meglepve látta, egy arany érme lánccal csúszott ki belőle. Az érme egyik oldalán keresztelő St. János, a másik oldalán egy Mária kép volt, és a levél:

Drága szerelmem!

Nehéz nekem ezt mind elmondani, mindenek felett, régóta keresem a helyes utat, amiért bűnhődnöm kell tetteimért. Két fal közé szorultam, az egyik te vagy édesem, akitől soha, de soha nem tudnék megválni életemben, a másik az egyház, ahol örök hűségesküt fogadtam halálomig. A kettő között más választásom nem volt csak a halál.
Kérlek, bocsásd meg nekem tettemet, nem volt erőm tovább vinni bűnös életemet.
Nem hagytalak el örökre, várni fogok rád az ítélet kapujában, ahonnan együtt megyünk a boldogság örökkévaló életében.

Szilárd

Krisztinának túl sok volt ez egyszerre, úgy érezte bele fog betegedni, elzárkózva élt sokáig, míg lassan vissza került a rendes kerékvágásba. Nem keresett más viszonyt, élni akart a múlttal, amit soha nem tudott felejteni. Vitte magával a halálba, ahol Szilárd már várta…

Ágoston Tibor

 

“Krisztina !” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Tibor! Szépen megírt szomorú történet. És én úgy érzem
    több megtörtént, vagy hasonló eset volt már.
    Tetszéssel olvastam.
    Mária

  2. Kedves Tibor!

    Nem kell választani, igaz, hogy vannak olyan egyházak, ahol igen, de Isten nem családellenes, csak az emberek találták ki maguknak az önmegtartóztatást.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!