Augusztusi szellő

Összes megtekintés: 100 

Augusztus volt, a határban sárgállott a még lábon álló búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál ünnepén. A nap még magasan járt, de az ősz már kezdett bekukucskálni az ablakon. De a fiatal szívekben még forróság tombolt, különösen Panniéban. Ifiasszony létére magányosan élt már jó néhány hónapja. Pici babájával anyjánál kért menedéket, ott húzta meg magát szerény, szegényes hajlékukban.

Nehezen éltek az öreg szülék, a mama tejfölt, túrót járt árulni a távoli kisvárosba. Félnapokat is gyalogolt hegyen-völgyön keresztül, hogy pénzt tudjon szerezni a családjának, amin aztán a falusi vegyesboltban vehettek olyan dolgokat, amit nem tudtak saját maguknak előállítani. Apja a háztájiban dolgozott. Gyenge fizikumú, beteges ember volt, asztmával és szívbetegséggel küzdött régóta. Panni az évek során szép arcú, helyes kis bakfissá cseperedett. Két nővére már férjhez ment, ezért lassacskán azt gondolta ő is, hogy eljött az ideje, hogy kövesse testvéreit. Ritkán járt el szórakozni, olykor elment egy-egy bálba, de inkább csak barátnőivel a falu egyetlen főutcáján sétafikázott. Egyszer az őszi szüreti mulatságban egy jó svádájú legénynek megakadt rajta a tekintete. Mély és gyengéd szerelem szövődött kettejük között. Hétvégén találkoztak néhányszor, de ez a kevés alkalom is elég volt ahhoz, hogy egymásba habarodjanak. Panni úgy gondolta most jött el az ő férjhez menésének az ideje. Csakhogy a fiú és az édesanyja még korainak tartotta frigyük megkötését. A türelmetlen lány egy teliholdas szerelmes estén kérdőre vonta udvarlóját, mondja már meg neki, hogy mi a szándéka vele kapcsolatban. Kérdésére a fiú csak hebegett-habogott, kitérően válaszolt. Szó szót követett, jól összevesztek és a mérges lány nyomban kiadta udvarlója útját és még jó hangosan a tudtára is adta, hogy:

– Tudd meg, hogy az első férfihez hozzámegyek, akit utánad megismerek, legyen az akárki is!

Miközben ezeket a szavakat kiabálta a szíve majd meghasadt fájdalmában, mert iszonyúan nagy szerelem gyötörte. A sudár, fekete hajú, mosolygó szemű férfi teljesen elvarázsolta. Róla álmodott éjszaka és nappal, állandóan ő járt az eszében.

Az élet azonban nem állt meg, ment minden tovább a maga útján. Az elkövetkező időkben igen sok alkalom akadt a bálozásra. Farsangi, locsoló és szüreti bálok követték egymást, lagzikban és mulatságokban akadt alkalom a szórakozásra. Panni szeretett táncolni, ahol csak megjelent a társaság középpontjába került szép fizimiskája, okos tekintete és cserfessége miatt. Ősszel a szüreti bálban kézről kézre kapkodták a táncos forgatagban. Egy barna hajú, húszas éveinek közepén járó fiatalember mindjárt szemet is vetett rá. A fiú táncolni nem igazán tudott, ám tekintetét és kezét nem vette le az eladósorban lévő lányról. A bál végén hazakísérte és egyfolytában dicsérgette, ahogy ilyenkor szokás, mondott neki tücsköt-bogarat, csakhogy levegye a lábáról. A hatás nem maradt el. Tetszett az ifjú hölgynek az udvarlás és csakhamar folytatása is lett a történetnek. Mivel közel laktak egymáshoz, esténként meglátogatta Pannit, aki ezt nem vette rossz néven, sőt alig várta, hogy elérkezzen az esti harangszó és érkezzen a legény. Egy összebújós télvégi estén a teakályha pislákoló fényénél a lány azt találta mondani, hogy ő bizony már jövőre férjhez szeretne menni, ha a fiúnak volna kedve őt feleségül venni. A fiú nem sokat teketóriázott, tetszett neki a lány kedves arca, formás teste, örökké csacsogó szája. Megbeszélte otthon a szüleivel a dolgot és egy hónap múlva már lánykérést tartottak. A következő év májusának első szombatjára tűzték ki a lakodalmat. Közben a fiatalok eljártak szórakozni. Ilyenkor a fiú minden alkalommal felöntött a garatra, nem tudta eldönteni, hogy mennyi elég az italból. A lány szülei és barátnői többször rákérdeztek Pannira, biztos-e a döntésében, biztos-e, hogy az igazihoz fog feleségül menni, jól választott-e? De a dac és a kicsinyes bosszú igen csak rossz tanácsadónak bizonyult. Régi szerelme iránti haragja feltüzelte a lányt, ő bizony akkor is megmutatja a világnak, hogy őt rövid udvarlás után is nőül veszik. Szerelmes nem volt ugyan a vőlegényébe, de ez egyáltalán nem zavarta.
Eljött a tavasz és elérkezett az esküvő napja. A kétmázsás hízó mind elfogyott, húsz tyúk rotyogott a katlanban, a násznép jól lakott, az eső pedig megállás nélkül zuhogott. A menyasszony gyermekkorában nem ilyennek képzelte el a lakodalmát, de ezen sajnos már nem lehetett változtatni. Talán az ég is siratta megboldogult lányságát. Rossz ómen, mondhatnánk.

Megkezdődött a nagybetűs élet számukra. Mézesheteik gyorsan elmúltak, ha voltak egyáltalán. Eljött a nyár, a sok kerti munka, majd az ősz, a betakarítás ideje. Ekkor már mocorgott Panni hasában első gyermeke. Férje nagyétkű volt, nemcsak a finom ételeket szerette, hanem a finom friss „pipihúst” is. Asszonyát nagy hassal már kímélte házastársi kötelességétől, máshol keresett kikapcsolódást és megkönnyebbülést. Amikor Panni ezt szóvá tette, mert valahonnan a fülébe jutott, nem restellte megrugdosni az állapotos nőt és felháborodva kikérni magának, hogy az bizony nem úgy volt. Tél végén nagy hó esett a cserhátaljai kis falucskára. Március elején, hideg mínuszokban, a húszcentis hóban, három órás gyaloglás után érkeztek meg arra a helyre, ahová a mentő be tudott menni és innen indultak el a még távolabb lévő kórházba. Első gyermeket farfekvéssel szülni nem kívánható senkinek, Panninak mégis ilyen óriási fájdalmakkal kellett megküzdenie kislánya világra jöveteléért. Pár nap után hazatérve azonban nem dicséretet kapott, hanem anyósa csípős megjegyzését:

– Nem a fiamtól lehet ez a gyerek, mert egy cseppet sem hasonlít rá!

Nem tudta mennyire mély sebet ejtett ezzel fiatal menye lelkén. A kisbaba anyja vonásait örökölte, amiről ugye senki sem tehet. Védekezni nem tudott, nem is akart anyósa rosszalló kijelentése ellen, hiszen úgyis letromfolták volna. Meg hát ugye mindenki saját magából indul ki. Meg a fiából. A mama megesett lány volt annak idején, két apától születtek a fiai. Fájt nagyon a kismamának, hogy ilyen rágalommal illették őt, de nem tudott mit tenni ellene, el kellett viselnie az anyós rosszallását és férje kicsapongásait. Az újdonsült apa sokszor részegen tért haza a kocsmából, ilyenkor csúnya szavakkal illette őt és nemegyszer elcsattant egy-egy pofon is. Egyik alkalommal annyira összevesztek, hogy a fiatal anya felkapta gyermekét és elrohant a szülői házba. Jó pár hétig ott is maradt. Annak idején a kismamák nem lehettek otthon gyermekeikkel, pólyásaikat hordozva nekik is ki kellett venni részüket a háztáji munkákból. Panni is dolgozott, babot szedett picinyével a közelben lévő bérelt földjükön. Hogy, hogy nem éppen arra kóricált az elhagyott párja is. Beszélgetésbe elegyedtek, majd veszekedtek, civakodtak, ám a kedélyek csillapodása után valahogy csak megérintette őket a vágyakozás szellője a forró augusztusi délutánon. A közeli kukoricás zizegése az öt hónapos csecsemőt hamar álomba szenderítette. Távolból cséplőgép andalító zaja hallatszott. Ekkor lettek újra egymáséi. Másnap hazaköltözött a menyecske. És minden folytatódott tovább úgy, mint régen. Munka, italozás, veszekedés, pofonok, sírás. Csak a könnyektől átsírt éjszakák tudták a fiatalasszony bánatát megérteni.

Kilenc hónapos korában a cseperedő elsőszülött lányka elfordult anyja mellétől, nem fogadta el többé. Néhány hét múlva Panni hasában megmozdult második magzata. Meglepődött, mert nem várta ezt az érzést. Annak a napsütötte augusztusi délutánnak ez lett az ajándéka. Megijedt. Szeméből eleredtek a könnyei. Mitévő legyen most? Itt ez a semmirekellő férj, a rossz anyós, a pici gyermek és ráadásul még szegénységben is élnek. Mi lesz most velük? Sok mindent már nem tehetett. Mozgott és élt benne a kis jövevény. Következő év májusában világra hozta második gyermekét, egy kerekded arcú, kék szemű kislányt. Az apai nagymama örült, mert második unokája már hasonlított a fiára. Ő lett a kis kedvenc a családban, aki most fogantatásának előzményeit papírra vetette, és aki azóta is hálás jó sorsának, hogy Édesanyja erre a szép világra hozta.

“Augusztusi szellő” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Az élet produkál meglepetéseket. Nekem az a tanulság. ha szeretsz valakit, tartsd meg, áldozatok árán is, de dacból ne köss házasságot.
    Nagyon jó volt olvasni ezt a ragyogó stílusú írást.

    Szeretettel,
    Janó

  2. Kedves Melinda!

    Ez aranyos volt. Egyébként az én “műveim” is kerültek már ilyen helyzetbe. Ez azért van, mert aki ír, annak természetes a saját gondolata, fel se merül benne, hogy másképp is lehet azt értelmezni. Úgy is érdekes volt volna, ha az első szerelmétől van a második gyerek, de az más történet lenne.

    Szeretettel: Rita🌸

  3. Kedves Melinda!

    Nagyon nehéz élete volt régen a falusi anyáknak, a mezőn a munkát el kellett végezni, a kis baba mellett is. Panninnak ott volt még a gonosz anyós, az alkoholista férj.
    Szeretettel és megértéssel olvastam jól megírt művedet.
    Magdi

  4. Kedves Rita!
    Egy félreértelmezhető mondat miatt “Hogy, hogy nem éppen arra kóricált az elhagyott párja is.” teljesen más értelmet vett a novellám a te olvasatodban. Az “elhagyott pár” az az alkoholista férj volt, aki valahol szerette a feleségét, de az alkoholt sokkal jobban. Szóval nem a lánykori szerelme tért vissza Panninak. Máskor jobban odafigyelek a szóhasználatra. Köszönöm a figyelmedet!
    Üdvözlettel: Melinda

  5. Hát ez remek! Az a gyerek lett a kedvenc, aki tényleg nem az alkoholista férfitől született. Tetszéssel olvastam érdekes és olvasmányos írásod.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!