Az álom

Kora reggel ébredtem. A nap besütött az ablakon a függöny áttetsző lágy redőin keresztül. Kora őszi reggel volt. Olyan se nyár se ősz. Jólesőn ringatott a langyos levegő amint beosont a résnyire nyitott ablakon.
Az utcánban valahol a távolból egyre hangosabb lárma és zsivaly közeledett. Emberi nevetések, felnőtt és gyerek vegyesen. Majd megszólalt egy hangszoró.
Egy kocsira szerelt hangszóró. Hallottam ahogy a gumiabroncsok halkan surrognak az aszfalton.
Határozott de valahogy mégis meleg vidám hangja túlharsogott minden mást hangot.
” A WHO hivatalosan is bejelentette, hogy a világjárvány végetért. Ma 2022 szeptember 10.- ével feloldanak minden korlátozást. Már csak egyedi esetek jelentkeznek. Járványnak nem tekinthető.”
Aztán ezt ismételgette amig el nem
nyelte a hangját a távolság.
Bekapcsoltam a rádiót. Az összes csatornán ilyen és ehhez hasonló szöveggel jöttek a hirek
Aztán elhangzott egy csomó adat a megbetegedésekről, a halottakról.
De most már fellélegezhetünk. Vége.

Aztán az óracsörgés belehasított az agyamba. Kábultam ébredtem. Ránéztem a telefonomra. 2021. Január 18.
Azt hiszem még alszom egy kicsit.

“Az álom” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Azt hiszem még alszom egy kicsit.”

    Nagyszerű, de azért ne 2022-ig, előbb lesz vége, legalábbis én azt álmodtam.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!