Keserves igazság

Úgy indult, mint bármely más szerelem.
Izgalom övezte az első heteket. Lehet-e majd felhőtlen ez a szerelem, hiszen akit elhagyott a mostaniért az szinte elveszett.
Bujkálni és menekülnie kellett a sárkánnyá vált asszony elől, aki csak a házát és családját védte a betolakodó elől.
Teltek a hetek s a ragaszkodás nem engedett. Az új jövevény előnyre tett szert s áskálódó baráti körével kiforgatta az előző asszonyt és a gyerekeket. A sárkányból így egy haramia lett s többé soha nem enyhült meg.
Múltak az évek s a szerelemnek indult kapcsolat nem váltotta be a reményeket, mert az új asszony csak a kényelmet kereste s elfeledte, hogy férfiember él mellette. A pompát és utazgatást nagyon szerette csak azt feledte, hogy a szeretetet megjátszani nem lehet, mert a ridegség hamar napvilágra kerül.
Ha már az együtt töltött idő minősége semmivel sem mérhető, ott a másik fél számára már semmi nem remélhető. Aki beletörődve folytatja így életét az keres valamit, amibe bele fojthatja keservét.
Ez nem tetszett az új asszonynak, aki sértve érezte önérzetét. Így elhatározta a következő perctől bebiztosítja életét annak képmására ahogy ezt megelőzően élt.
Évekig úgy tett mint akire bizton számíthat a párja s mikor a gyanútlan pára segítség kérés miatt meg felezte vele ingó és ingatlanát, hisz az asszony mindig bizonygatta, hogy ő nagyon jól tudja a férfi vagyonából semmi sem a tulajdona, a hiszékeny embert nagy csalódás érte, mikor ráébredt arra, hogy a mellette élő, őt egy rabszolgának tartja. Szépen lassan megértette, hogy évekig őt igen csúnyán kihasználta a vele együtt élő társa.
Amikor egy váratlan fordulattal a csoda bekopogtatott, csillogó kék szempár végre igaz szerelmet hozott.
Felvállalta otthon, hogy nem hazudik se magának se másnak, így mikor elmondta, hogy szeretné, ha útjaik elválnának, hideg zuhanyként érte, hogy addigi társa bosszúból semmit nem hajlandó visszaadni volt párjának. A nő úgy gondolta útját állja a párnak s nem engedi, hogy a fellobbanó szerelem a saját útját járja. Ismét álnok barátait kérte meg, hogy segítsenek neki kiforgatni emberét a javaiból.
Mindent, amit lehetett nem kímélt barátot se egyebet. Bosszúvágya hajtotta s míg látta, hogy volt párja boldog és embernek van látva, nem nyugszik s nem bánja, hogy éveiből ugyan sokat veszít, de akkor már hiába.
Pedig, jobb lenne, ha tudná, hogy Isten mindezt látja s maradéktalanul megfizet neki ha nem itt majd ott nála…

“Keserves igazság” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!