Első napom a Tescóban

Összes megtekintés: 112 

Vezetőmtől jó régen megkaptam már a feladatot, hogy írjak Stand Up kabarét versek helyett áruházunk karácsonyi rendezvényére. Hát szívesen megtettem volna, ha csöppnyi fogalmam lenne erről a műfajról. Autodidakta módon lehet verset írni, ám igazi Stand Up-ot csak a felhős Albionban tudnak kreálni. Angliába viszont nem kaptam repülőjegyet a csekély fizetésem mellé. Ezért kaptok, amilyent kaptok, olyan kis magyarosat, olyant, amilyent csak én tudok írni.

“Amikor közétek jöttem másfél évvel ezelőtt nem kicsit inamba szállt a bátorságom. Hová keveredtem Istenem? Honnan szalasztottak 86 féle emberszabású kereskedelmi dolgozót és zártak be egy nagy épületbe? Senkinek sem tudom a nevét, hogyan fogom őket a nevükön szólítani. Hú-ha, és még azt is elvárják tőlem, hogy dolgozzak. Na, neee…. Merre van itt a kijárat? Igaz, hogy bejáratot is alig találtam meg. Már az első nap is majdnem elkéstem. Inkognitóban sétáltam a vevőszolgálat és a biztonsági őrök között már fél órával a megbeszélt időpont előtt. Vártam, hogy valaki majd csak megszán és megkérdezi, hogy kire várok. De senki nem akart megszólítani. Már csak öt perc választott el attól, hogy elkéssek, amikor lányos zavaromban meg mertem kérdezni a vevőszolisokat, hogy „valamilyen” Nikire várok fél órája, ugyan szólnának neki, hogy itt vagyok. No, innét aztán megindult a karrierem felfelé! Niki kiszalad elém, gyorsan befutunk egy ajtón, én kapkodom a levegőt, ő pedig előttem sprintel. Hozzám dob egy világoskék pólót, amit az öltözőben lihegve magamra húzok és forgóvilla el, majd tréningajtó becsukódik és egyből a beillesztés kellős közepén találtam magam. Miről beszél itt ez a nő nekem? Mi vaaaan? Csekkolás? Micsoda? Nem a repülőgépen vagyunk, nem utazok én sehová.
Munkaidő kezdete, vége másodpercre beosztva. Ez igen, hová keveredtem te jó ég! Munkaügyeim portál. Milyen portál? Portásról már hallottam, sőt voltam is már az, portám nekem is van méghozzá igen takaros. De Munkaügyeim portálról még az életemben nem hallottam. Biztos csak hadovál itt össze-vissza ez a kedves, hosszú fekete hajú nő. Beszél, mint a vízfolyás, talán néha levegőt is kellene vennie. De nem vesz, csak mondja, mondja, mit hogyan kell csinálni, mi hol van, mikor ehetek, mikor vécézhetek, mikor mehetek haza. Eltelt egy fél nap és még munkáról egy szót sem mondott. Azt hittem, hogy itt nem is kell dolgozni, csak betartani ezeket a szabályokat és már mehetek is haza. Aztán Ő, mint aki jól végezte a dolgát fogta magát és hazament és ott hagyott engem egyedül a tréning teremben. Mondta, hogy nézegessem a számítógépen az Intranetet. De mi lehet az az Intranet? Internetről már hallottam és használom is. Biztos megtévedt és az internetről akart beszélni. De hát ezen a gépen nem is lehet befogni a világhálót. Édes Istenem, most mit csináljak? Jaj, de már annyira kell pisilnem, hogy nem bírom tovább tartani. De hogyan jutok át a forgóvillán? És egyáltalán kimehetek-e? Tudom, tudom, alatta nem szabad átbújnom, bár nem is nagyon férnék át. Ugorni meg sajnos még nem tudok. Azt sem tudom, merre van az előre. Be fogok pisilni, úgy érzem. Talán valakit meg kellene kérdeznem, de kit? Sehol egy lélek. Nem jön be senki sem hozzám az irodába, hogy megkérdezze, hogy hogy vagyok? Hát lehet, hogy haza fogom vinni. Kínomban eszembe jutott a megoldás. Van kint vásárlói mosdó, majd ott elintézem, ha végeztem. De addig lehet, hogy háromszor becsurog.

A percek csigalassúsággal teltek, de végre elérkezett az idő a távozásra. Pár perccel a munkaidő vége előtt „átcsurogtam” a forgóvillán, majd megtaláltam a WC-t, megkönnyebbültem, aztán pólócsere és irány a buszmegálló. Másnap derült égből villámcsapásként ért, hogy negyed órát levontak a munkaidőmből, mivel az első napomon 1 perccel előbb hagytam el az öltöző területét, hiszen a munkaidőm vége előtt csekkoltam ki. Én már akkor kifelé jöttem, amikor még be sem mehettem volna az öltözőbe. Az első leckém ezzel megkaptam. Azóta megtanultam, hogy csekkolni, csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen csak úgy szabad, és a forgóvilla órájánál még a grinicsi óra sem jár pontosabban. Azóta én illesztem be az új dolgozókat, akik sohasem esnek ebbe a hibába, hacsak nem kell nagyon pisilniük.

“Első napom a Tescóban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Örülök, ha tetszett az első munkanapom az áruházban. Már máshol dolgozom, ahol sokkal jobban eligazodom.
    Üdv: Melinda

Szólj hozzá!