A zongora…

A zongora….

Még a régebbi időkben volt,mikor egy új házban költöztünk ami Californiának

egyik legrégibb elegáns kis városába ami a Lafafayette nevet kapta több mint

kétszáz évvel ezelőtt.

Lafayette frncia tábornok kinek a szobra ennek a kis városnak az egyik legszebb

heyét díszíti,aki az amerika megalapozásában segített az angolok elleni háborúban.

Végig sétálni kis dombos temetőjében (Ahol szegény anyám nyugszik ) sok érdekes

sírhelyet találni amikből a régebbi történelemre lehet következtetni.

Lafayette,San Francisco városától egy félóra autó út az öböl hídon keresztül.

Házunk az egyik hegy tetején volt teraszokkal körülvéve ahonnan nagyon messzire

ellehetetett látni.Tölgyfák rengetegével állatok:őzek mókusok néha még púmát is

lehetett látni.

Megszerettük a házat ahol minden elképzelhetőt meglehetett találni.Fiatal házasok

voltunk gyakran beszélgettünk a zongora tanulmányaimról ami ugyan gyerekcipőben

járt,amiböl megtudtam,hogy feleségem titkon szeretett volna egy zongorát.

Gondoltam,születésnapja közeledik az lenne a legjobb alkalom rá.Egy zongora üzletben

nézegettem a szebbnél szebb kiviteleket és egy kimondottan megtetszett.

Gyönyörű fekete grand zongora már nem is lehetett volna lebeszélni róla.Megegyeztem

a kereskedővel egy kicsit csípős volt az ára de gondoltam egye-fene ez egy örök

darab lesz a házunkban.

Május volt,a születésnap közeledett,találtam egy kedvező alkalmat mikor tudtam ő

nem lesz otthon és leszállították a zongorát kértem,hogy tegyenek rá egy halványlila

hatalmas masnit ami az ő kedvenc színe. Csodás szép helyet találtam a zongorának.

Vártam egyszer csak hallottam mikor az autója bement a garázsba.

A meglepetés leírhatatlan,szegény olyan boldog volt amit képzelni se lehet.

Elmúlt egy hét az izgalom lecsillapodott,gondoltam ideje most már keresni valakit

aki tanítani fogja őt.Megbízható ajánlatot kaptam ismerősöktől ott a kis városba

volt egy ember aki adott zene órákat.Megbeszéltem telefonon az illetővel,mondta,

hogy eléggé elfoglalt de van üres hely a kora délutáni órába.

Eljött a nap mindketten izgultunk mert nem ismertük az illetőt szerettünk volna valakit

aki komolyan,eredményesen foglalkozna vele.

Délután két óra volt mikor az ajtó csengő megszólalt,egy hatvan,hatvanöt körüli

cingár,fehérhajú idős úr állt előttünk Mr.Green néven bemutatkozott.

Mr.Green szinpatikus ember,akartuk mutatni a vendégszeretetünket mondtam,hogy

üljünk le és beszélgessünk ismerjük meg egymást.Kérdeztem,hogy szeretne egy italt.

Ő mondta ha mi is iszunk akkor elfogadja.Kérdeztem mit iszik? Azt mondta amit mi.

Mondtam mi gín and tonic ot iszunk amihez már régen hozzászoktunk a lányunk

angliába ment férjhez ahol alkalmakként sok időt töltöttünk.Mondta,hogy az neki

is kedvence.

Hosszan elbeszélgettünk amiböl megtudtuk Mr.Green nek tekintélyes múltja volt.

Kibeszélt mindenkit a városban,nem hinném,hogy kihagyott bárkit is .

Néztem az órámat,hiszen az egy óra amire Mr.Gree volt szerződtetve elmúlt.

Ő mondta ,hogy legközelebb bepótolja.És ez így ment elég sokáig.

Mr.Green mindég pontosan megjelent megittuk a gin and tonic ot félóráig beszélgettünk

mik történnek a vérosban és a másik félóra a lecke volt.

Mi szerettük a társaságát de egy pár hónap után gondokodnom kellett,hogy,

hogy tudnák ezen váltóztatni.Nem akartam megsérteni de valamilyen formában

túlakartam adni ezen a helyzeten.Mr. Greent mindenki ismerte ezáltal kényes

volt a helyzetem.De a szerencse velem volt mert ő volt aki hirtelen megbetegedett

és lemondta az órákat bizonytalan időre,vagy talán érezte,hogy kihasználta a

helyzetet és így a legjobb megszüntetni. Találoztunk vele több alkalommal a

lagjobb barátságban,nekünk hiányoztak az ő történetei amiket soha nem fogunk

felejteni.Feleségem Geneva talált magának más tanítót akivel többre ment és

sokat gyakorólt.De ő is csak annyira ment mint én,hogy csak a saját kedvtelésünkre

játszogatunk és igazán élvezzük a zongorát.
Tibor