Gyors- és gépírás

Összes megtekintés: 62 

Márta az általános iskola elvégzése után gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ezt követően elvégzett még egy szakmunkás képző iskolát, majd férjhez ment. Egy évre rá gyermeke született. Akkor még nem volt gyes, így tíz hónap után munkába állt a falujában levő vállalatnál, mivel nem akart hosszabb időt távol tölteni a gyermekétől, mint amennyit maga a munkaidő igényelt.

Édesanyja vállalta a kicsit, ennél nagyobb és jobb segítséget nem is remélhetett volna.

A munkahelyén azonban ösztönözték arra, hogy végezze el a gyors- és gépíró iskolát, mert mint mondták az irodában nem annyira az érettségire, mint inkább a gépírásra lenne szükség.

A második gyermek érkezésekor már bevezetésre került a gyermekgondozási segély, így azt gondolta, hogy megéri két gyermekkel otthon tölteni a három évet. Még csak fél éves volt a kisebbik csemete, mikor beiratkozott a gyors- és gépíró iskola esti tagozatára. Édesanyjára most is számíthatott, ő látta el mindkettőt, amig ő az iskolában tanult. Felnőttként érezte ennek felelősségét, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy eredményes legyen. Az első évet kitűnő eredménnyel végezte.

Sajnos a házassága időközben oly annyira megromlott, hogy férje el is hagyta őket, így kénytelen volt idő előtt visszatérni a munkahelyére.

Új területre került. A főnök kipróbálta gépírási tudását. Adott egy újságot és kijelölte azt a részt, amit le kellett gépelnie.

Az iskolában a feladatok elvégzésénél a lapon, amiről vakon kellett gépelni, olyan hosszú volt a sor, amennyi a géppapíron elfért. Az időn kívül a hibapontok is számításba kerültek. Márta megfelelt mind a mennyiségi, mind a minőségi követelményeknek.

Itt azonban egy újságcikk állt. Az írógép is más volt, mint amit az iskolában használt. A főnök figyelte, hogy mit csinál. Izgatott volt. Nem a régi helyére került vissza, ahol már ismerték, ahol korábban már bizonyított, hogy jó munkaerő és megbízható. Igaz, hogy ott adminisztrátorként dolgozott, itt viszont gépelnie kellett. Jött a kitűnő bizonyítvánnyal, úgy, hogy még egy éve volt hátra ahhoz, hogy megkapja a képesítést.

Az írógépen az alapállás bal kéznél az „a,s,d,f” billentyű, jobb kéznél a „j,k,l,é” billentyű. Innen indulnak az ujjak a további betűkhöz.

Márti ráhelyezte az ujjait az alapállásba, majd gépelt. Már elhagyta a papírt, a hengeren haladt, mikor észrevette, hogy sort kellett volna váltania. Ettől izgatott lett, illetve még izgatottabb, mint amilyen volt. Fel- felnézett, emiatt elcsúszott a keze és a jobb ujjai nem a „j,k,l,é”-re kerültek, hanem eggyel arrébb, vagyis a „k,l,é,á”-ra, ami következtében teljesen értelmezhetetlen lett a szöveg.

Az iskolában ez egy hibát jelentett volna, a munkahelyen viszont értetlenül álltak az eset előtt. Egyrészt nem fogták fel, hogyan lehetett kitűnő a tanulmányi eredménye, másrészt, hogy mi az a borzalom, amit leírt. Közölték vele, hogy csak tanuljon lelkesen, mert a jelenlegi tudása minősíthetetlen.

Bár nagyon kellemetlen szituáció volt, mélyen megalázva érezte magát, azért nem adta fel. Tanult, tanult szorgalmasan. Végül eljutott oda, hogy a gazdasági igazgató titkárnője lett. Főnökének fontos volt a gyorsírás tudása is, így ezen a területen révbe ért.

A későbbiekben is folytatta tanulmányait, és onnan is tovább került, de az már más történet.

“Gyors- és gépírás” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Icukám!

    Én köszönöm, hogy olvastad. Bizony akkortájt többet ér a gépírás tudás az érettséginél. Én is voltam titkárnő, de én szerettem az lenni, a gyorsírást is szerettem.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Rita! Egyből felkaptam a fejem a cím olvasatán, hiszen az én eredeti szakmám gyors- és gépíró. Imádtam, és bizony én még a régi Underwood írógépet püföltem. A gyorsírást is imádtam, a ’70-es években hasznos is volt, hiszen főnökeim sokat diktáltak, de aztán elavulttá vált ez a “tudomány” is. Titkárnő is voltam, de nagyon megbántam, nem szerettem titkárnősködni, nem az én világom. Még gyakran eszembe jut az “asdf jklé, mert nagyon belém rögződött.
    Szép emlékeket idéztél fel bennem, köszönöm, hogy olvashattalak. Szeretettel: Icu🌼

  3. Kedves Rita !
    Az élet megpróbáltatása komoly küzdelem.
    Akkor kezdtem gépelni mikor a komputer bejött
    45-évvel ezelőtt.
    Szeretettel gratulálok pózádhoz
    Tibor

  4. Kedves Rita!
    Érdeklődéssel olvastam írásodat, mivel az én alapszakmám is gyors- és gépíró. Nálam fordítva történtek a dolgok. Szégyen ide, szégyen oda, elégségesre tudtam csak leérettségizni gépírásból. Azóta viszont sok-sok gyakorlás eredményeképpen remekül gépelek. Gyorsírásból viszont versenyeket nyertem, nagy álmom, hogy az országgyűlésben leszek egyszer majd gyorsíró sajnos nem vált valóra. A régi írógépeken azért sokkal nehezebb volt gépelni, hiszen a sorváltásra is figyelni kellett. Tetszett az írásod. Szeretettel: Melinda

  5. Kedves Rita!
    Jaj, de nagyon ismerős írásodnak az a része, mikor Márta gépírási tudására volt kíváncsi a főnök. Anno én is hasonlóan jártam. Nagy elkeseredésemben, még munkahelyet is változtattam, olyan nagyon megbántottak.
    Szeretettel: Kata

Szólj hozzá!