Késő este volt, Rix magánnyomozó lefekvéshez készülődött, már a pohár vizet és az altatót is odakészítette az éjjeli szekrényre, ha nem jönne az álom kéznél legyenek. Csöngettek. Ki az ilyen késő este? Óvatosan odament az ajtóhoz és kinézett a kukucskáló lyukon, de senkit se látott. A kulcsot elfordította, résnyire nyílt az ajtó. Emberi magasságban nem látott senkit sem, viszont mocorgást hallott alacsonyabban. Lenézett és egy lepedővel letakart valamit látott.Valaki vagy valami van ott! Lerántotta a lepedőt. A madárkalitkából egy arara papagály nézett vele szembe, piros-zöld-kék tollain megcsillant a lakásból kiszűrődő fény. Vajon ki hagyhatta itt és miért?
Bevitte a lakásba. Kis idő múlva a papagály megszólalt: Kilenc, tizenkilenc, három, huszonkettő és kétszer is megismételte.
– Mást nem tudsz, csak ezt ? – tette fel neki a kérdést, mire a papagály azt mondta nagyszájú csend legyen . – Oh, köszönöm, igazán kedves madár vagy – ezze fogta a lepedőt és letakarta , becsukta a szobaajtót és elment aludni.
Reggel feltöltötte a madár itatóját, az etetője még tele volt magokkal, így nyugodtan magára hagyta, remélve, hogy a kalitkában fogja találni akkor is, amikor hazajön. Az irodában elővette a kis cetlit, amire felírta a számokat: 9, 19, 3, 22… lehet 919-322 akár egy telefonszám, próbált rákeresni az országos online telefonkönyvben, de semmire se juttott. Végül belefáradt és elment a könyvtárba papagályokról szóló könyveket keresni. Egykettőre rájött, hogy a számok eredetéről ezekben nem talál semmit. Próbálta az is, hogy az ABC betűi.. 9-dik, tizenkilencedik stb.. gagbáá.. visszafelé áábgag .. Értelmetlen baromság. Aznap este a papagály ismét megszólalt: nagyszájú, kilenc, huszonkettő, sajtkukac, huszenkettő, csend legyen, kilenc !
– De hát mi ez az összevisszaság? És hogy kerül ide a sajtkukac? Valaki a bolondját járatja velem! – Végül ismét letakarta a szószátyár madarat és aludni tért. De bizony világosodott már, mire elszenderedett. Így ment ez napokon át.Agya mint egy szövőszék gyártotta a különféle elméleteket.
Pár nap múlva elment a patikába, mert elfogyott az altatója. Amikor be akarta rakni a dobozt a zsebjébe,meglátta az engedélyszámot a dobozon 919322..
– Ismer valakit, aki ugyanezt a gyógszert szedi és van egy papagálya? – kérdezte a patikust.
– Igen, Mrs. Moor. A templommal szemben lakik a piros házban.
A nyomozó azonnal hazarohant, felkapta a papagályt és szinte futva tette meg az utat a templomig. Becsöngetett a piros házba. Egy idős asszony csoszogott ki a kapuhoz. Amikor meglátta a nyomozót és a papagályt összecsapta a kezeit és felkiáltott:
– Na végre, Nyomozó Úr! – különös hangsúllyal ejtette ki a szavakat – . Mi tartott ilyen sokáig? Fogadtam a barátnőmmel száz dollárban, hogy maga ma este nyolc óráig megfejti mit jelentenek a számok! – azzal átvette a kalitkát és visszacsoszogott a házba.
Rix magánnyomozó értetlenül nézett utána, és szeretett volna pár kérdést feltenni a hölgynek, de az eltűnt a bejárati ajtó mögött. Ekkor az órájára pillantott. 19.55-öt mutatott.
Szia, ne haragudj, nem szeretnék kekeckedni, de sajnos nehezen tudok elmenni a helyesírási hibák mellett egy irodalmi oldalon…
… a papagáj – t nem “ly”-nal írjuk… bocsi !
Üdvözlettel, Vicus🙈🐤
Kedves Rita, köszönöm a hozzászólásodat, és végtelenül örülök, hogy tetszett a történet.
üdvözlettel F.Gyöngyi
Szuper jó sztori volt. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸