A lovászfiú

– Mári! Legyen, szíves szóljon Sándornak, hogy jöjjön a kastélyba. Beszélni szeretnék vele.
– Azonnal, vagy ráér később is?
– Ha végzett Csillagszem csutakolásával.
– Igen is nagyságos asszonyom.
Mári az istállóban Sándort a ló mellet találta.
– Hívat a nagyságos asszony.
– Most?
– Azt mondta, ha végzel, beszélni szeretne veled.
– Nem hallottad mi a gondja?
– Nem, csak azt hallottam, hogy Albert gróf és Flóra kisasszony reggel valamin vitáztak.
– Vitáztak? Tudod Mári, vitázni is fognak azok egy életen át.
– Honnan tudod?
– Flóra kisasszony szeme mindent elárul, ha belép az istállóba.
– Mit akar vele közölni?
– Szerelmes, de nem a grófba!
– Akkor kibe?
– A kisasszony tudja, de titkolja, érted titkolja.
– Végül is Sándor, az ő dóga.
– Igazad van Mári, tényleg az a kisasszony dóga.
Mári sarkon fordult és visszament a kastélyba. Sándor rendbe rakta a lovat, majd kiment az istálló mögötti gémeskúthoz. Levetkezett és magára borította a frissen felhúzott vizet. A víz Sándor meztelen testéről lassan folyt le a fűre. Édesanyja szappanjával átdörgölte a bőrét. A szappan levendulaillata megnyugtatta Sándort. A következő vödör vízzel lemosta magáról a cselédek illatát. A tisztálkodás végén megrázta a fejét, a hajáról széjjelrepültek vízcseppek. Kicsit várt, hogy megszárítkozzon. Leemelte a szárítókötélen lógó gatyáját. Gyolcsinget vet fel, posztó nadrággal, és a mindig fényesre vikszelt csizmájába bújt. –Remélem, megfelelek az úri háznak? – nézett végig magán. Kalapját a kezében sodrogatta, amikor Mári a kastély bejárati ajtaját kinyitotta.
– Hol késtél? – kérdezte.
– Hol, a gémeskútnál, még csak az kéne, hogy az asszonyom orrát megüsse az istálló szaga.
– Te tudod Sándor, ez sem az én dógom.
Mári bejelentette Sándort. A nagyterem ajtaja szélesre tárult.
– Jöjjön bátran – szólt mosolyogva a nagyságos asszony.
Sándor belépett. Pár lépés után látta, hogy a nagyságos asszony magukra zárja az ajtót.
– Ez a beszélgetés a kettőnk dolga. Titok, érti, maradjon titok! Valamit tudnom kell! Albert gróf és a lányom vitáztak. Tudni szeretném mi a baj.
– Rám nincs semmi bízva- szólalt meg Sándor.
– Ha eddig nem volt, most lesz!
– Semmit sem értek.
– Ide figyeljen Sándor, segíteni e kell! Tudni szeretném, hogy Flóra szereti e Albert grófot.
– Azt csak Flóra kisasszony tudja- vette közben Sándor.
– Holnap estély adok, sok vendéget várok. Albert gróf magát ismeri, de más nem. Megkérem, jöjjön el!
– Én? – kerekedett ki Sándor szeme.
– Igen maga. Az öltözékét Mári kivisz az istállóba. Pontban 8 órakor be fogom jelenteni.
– Nagyságos asszony ebből botrány lesz!
– Nem lesz! Bízza rám! Egyet nem fogadok el, hogy tiltakozzon. Maga ott lesz és kész!
Sándor ezen a kijelentésen zavarba jött, már eddig is agyon gyűrte a kalapja szélt, most azt hitte, hogy le is szakított róla egy darabot.
– Várom este 8 órakor! Érti, amit mondtam Sándor?- kérdezett rá a nagyságos asszony.
– Igen.
Sándor elindult kifelé a lépcsőn, Mári már várta.
– Mit mondott?
– Amit mondott, abból botrány lesz. Ne kérdezz semmit, tedd, amit a nagyságos asszony parancsol-vakarta meg Sándor a fejét.
Még ilyet? Szegény Flóra kisasszony valószínű, hogy semmit sem sejt. Figyelmeztetni kellene reggel, amikor lovagolni megy. Nem jó ötlet, mert az árulkodás. Ő pedig megfogadta, hogy tartja a száját. Különben sem az ő dóga. Egész nap tele volt kérdésekkel. Miért őt avatta be a nagyságos asszony a tervébe? Mi lesz este? Mári hét óra körül egy csomagot adott át Sándornak.
– Az asszonyom azt üzeni, légy nyugodtan, minden rendbe lesz.
Sándor, amint Mári elmenet kinyitotta csomagot. Fehér ing, fekete felöltő, amilyet az urak hordanak. Nézte forgatta és felsóhajtott. – Egy estére a nagyságos asszony urat játszat velem. De miért, mi vele a szándéka? Kiment a gémeskúthoz és még alaposabban végig kente magát a levendulaillatú szappannal, majd átöltözött. Gesztenyebarna haja és a bogárfekete szeme volt az egyedüli, ami önmagához hasonlított. Pontban 8 órakor megjelent a lépcsőn. Mári szava elállt.
– Mit bámulsz? Jelents be!
A nagyságos asszony nem várt Márira, kiszalad Sándor elé.
– Pontos, ezt szeretem. Az ég szerelmére kérem, nyugodjon már meg!
A teremben a vendégek beszélgettek. A nagyságos asszony felkapta csengőt és bejelentette az újonnan érkezőt.
– Sándor a gazdatisztem, ma megtisztelt bennünket és elfogadta a meghívásomat.
Minden szem Sándorra szegeződött. Flóra kisasszony kezéből kiesett a pezsgővel teli pohár. A kristály hangja betöltötte a termet. Mári egy pillanat alatt ott termet, összeseperte az apró szilánkokat. Albert gróf gúnyos arcára minden rá volt írva – Még hogy gazdatiszt, ez nem más, mint Sándor a lovászfiú. Meg is jegyezte volna, ha a nagyságos asszony meg nem szólal.
– Nem történt semmi, csak egy poharat ejtett el a lányom. Kérem, ha senkinek sincs, kifogás indulhat a muzsika.
A zenészek játszani kezdtek. Sándor kissé zavarba hátrált a fal mellé.
– Jöjjön!- kérte a nagyságos asszony. Ezt a táncot mindenki tudja, vagy nem?
– Igen, de én…
– Semmi de, a következő tánc pedig Flóráé- súgta oda Sándornak. Megértette Flóráé!
Sándor nem akart hinni a fülének. Botrány lesz! Zakatolt benne a kétségbeesés. A tánc végén a nagyságos asszony odavezette Flórához.
– Albert gróf, megengedi, hogy a gazdatisztem táncba vigye a lányomat? Flóra remélem, neked sincs ellene kifogásod?
– Ha édesanyám szeretné, akkor számomra a kérése, parancs!
A zenekar csárdást kezdett húzni. Sándor rátette a kezét Flóra derekára. Lassan elkezdtek táncolni. A zene ritmusa egyre gyorsabb lett. Flóra szorosan fogta Sándort, mint aki soha sem akarja elengedni. A tánc végén Flór kisasszony kipirul arccal ült vissza Albert gróf mellé.
– Flóra mi történt magával?- kérdezett rá a gróf.
– Semmi, miért kérdi?
– Kompromittálta, ha nem vette volna észre?
– Butaság, még hogy kompromittált?
– Kihívom párbajra!
– Elment az esze!?
– Nem! A maga érdekedbe meg kell tennem!
Albert felállt az asztaltól és Sándorhoz sietett. Messziről elé dobta a fehér kesztyűjét.
– Holnap 10 órakor várom a ligetben! Ha vannak segédei, őket is hozza magával!
Sándor megkövülten állt, nem akart hinni a fülének. A nagyságos asszony mellé lépett.
– Nincs semmi baj. Holnap ott leszünk a ligetben!
– Én nem tettem semmit!
– Tudom. Jöjjön, átvezetem a szalonon.
Sándor szédülten lépett be a cselédlakba. Levetette magáról az úri göncöt, ami amúgy is szorította. Gyolcsigébe bújt és zakatoló fejjel lefeküdt. Reggel Mári ébresztette.
– Vár a nagyságos asszony, siessél!
– Sándor fogjon be a hintóba! Magával megyek! A párbajnak az ideje rég lejárt. Más időket élünk. A többit bízza rám!
Sándor a parancs szerint befogta a lovakat. A nagyságos asszony hosszú fekete ruhában, fekete kalappal, fátyollal a szeme előtt ült be a hintóba. Sándor nem értette, hogy miért vett fel a nagyságos asszony a gyászruháját. Kint ligetben alig állt meg a hintó, a nagyságos asszony kiugrott és erőteljes hangon közölte.
– Nincs semmi párbaj! Nézzenek rám! Én a mi napig gyászolom az ilyen butaság miatt a szerelmemet. Flórának nem ezt szánom! Tegnap este én rendeztem meg mindent. Flórának ehhez semmi köze sincs. Albert maga most menjen és beszéljen a lányommal! Bármit is mond, kérem, fogadja el a döntését! Uraim, mindenki megértette, amit mondtam? Sándor üljön vissza, indulunk haza!
Flóra kétségbeesve állt a kastély lépcsőjén. Amikor meglátta a hintót és a bakon ülő Sándort fellélegzett. Édesanyja gyászruhája mindent elárult. Tudott a titokról. Hamarosan megjelent Albert gróf. Feldúltan rohant Flóra felé.
– Maguk játszanak velem!? Vérig sértettek! Flóra, maga, mit akar közölni?
– Albert gróf, valamit félreértett! Kedvelem magát, de nem szeretem. Ne párbajjal döntesse el a jövőmet. Remélem egyszer majd megért. Önnek a legjobbat kívánom!
– Sejtettem! Flóra, meg fogja bánni a döntését!
– Remélem nem.
Délután Albert gróf sértődötten hagyta el a kastélyt. Sándor még most sem értette, hogy mi történik körülötte. Pár nap múlva Mári megszólalt Sándor háta mögött.
– A kisasszony ablakán valaki elhúzta a függönyt. Vigyázz Sándor, ha gémes kútnál vetkezel le pucérra!
– Senkinek semmi köze hozzá!
– Lehet, hogy te azt hiszed, de engem nem tud Flóra kisasszony becsapni.
– Megbolondultál Mári, hogy juthat ilyen eszedbe!
Sándor a kastély ablaka felé fordult. Jól látta, hogy Flóra kisasszony szobájának függönye lassan omlik vissza a helyére.

“A lovászfiú” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Dolgozom egy két pályázaton, s így most előveszem a régi írásaimat. Persze várom a következő Tollforgató témát és a regyényíró pályázat erdményét. Szeretettel:Karola.

Szólj hozzá!