Hajdanán is játszottunk

Összes megtekintés: 84 

Vannak olyan játékok, melyekhez csak játszótársakra van szükség. Ilyen például a fogócska, bújócska. Persze ez utóbbihoz azért szükségeltetik valami fedezet is, mint például: épület, fa, bokor, stb. Ez azonban többnyire adott volt ott, ahol bújócskát játszottak a gyerekek. Volt, hogy a kisebb gyermeket direkt nem találták meg, had örüljön annak, hogy jól el tudott bújni. Rossz időben akár a házban is játszottuk, ágy alá, szekrénybe, fotel mögé bújva, de az igazi mégiscsak a szabadban volt.

Az ugróiskolához se kellett a pénztárca mélyére nyúlni. Valaki felrajzolta fa- vagy kődarabbal egy sima talajra a nyolc osztályt, aztán ki-ki választhatott egy lapos követ, netán egy aprópénzt, amivel dobott. Ha az beletalált az adott osztályba, akkor kezdődhetett az egy lábon való ugrálás, kivéve a 4-5 és a 7-8 osztályt, ami egymás mellett volt és oda páros lábbal lehetett ugrani. Le kellett hajolni, felvenni a bedobott tárgyat és visszafelé ugyanúgy ugrálni. Ha ez sikerült, az adott osztályt a játékos elvégezte, próbálkozhatott a következővel. Az nyert, aki először járta ki az iskolát.

A fogócskánál kiszámolták, hogy ki legyen a fogó, akinek el kellett kapnia valakit a futásnak indult gyerekek közül. Akit elkapott, az lett a fogó és ez így ment mindaddig, amig meg nem unták.

Természetesen a fiúk szerettek focizni és golyózni is. Nem kellett hozzá drága labda, bármi megfelelt, ami gurult. A területre kihelyezték a kapukat, ami többnyire egy-egy nagyobb kőből állt. Megosztották a csapatot és már mehetett is a játék.

A golyózáshoz megfeleltek a csapágygolyók, de el lehetett nyerni szép színeseket is. Valamelyik gyerek a cipője sarkával készített egy lyukat, abba kellett beletalálniuk a golyóknak. Akinek sikerült, az elnyerte a többiét. Különböző szabályok voltak, azt még a játék megkezdése előtt megbeszélték.

A lányok inkább ugrókötéllel játszottak, amihez megfelelt egy ruhaszárító kötél is. Sokuk kedvelte a körben áll egy kislányka közösségi játékot. A legtöbb lánynak volt babája, vagy macija és annak főztek, őt sétáltatták, meséltek neki, ezt hívták papás-mamás játéknak, mert természetesen voltak apukák is, de ha a fiúk nem akartak játszani, akkor ők úgymond „dolgoztak”. A labda a lányokat is érdekelte, de focizás helyett inkább egymásnak dobták, vagy a talajra, esetleg a falra pattintották.

Mi volt jó ezekben a játékokban? A közösség, a mozgás, többnyire a jó levegőn való tartózkodás és mindez nem, vagy alig került pénzbe.

Az említettek csekély kis részét képezték a választéknak, hiszen szólhattam volna a malmozásról, amihez kellett egy papírlap – csomagoló papír is megtette – egy ceruza, amivel felrajzolták rá a malmot és bab, gomb, vagy bármi egyéb, amiből megvolt a szükséges mennyiség.

Minden évszaknak megvolt a maga szórakozási, ha úgy tetszik játszási lehetősége, melyek közé tartozott még például a fára mászás, hógolyózás, szánkózás, csúszkálás, kártyázás, stb. is. Felsorolni se lehetne, hiszen mindig az adott helyzet és gyermekszám határozta meg, hogy éppen ott és akkor mivel kötik le magukat.

“Hajdanán is játszottunk” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Pontosan így volt Rita, ahogy írod. A szerepjátékok is ott voltak még, amikor kitaláltuk ki kicsoda lesz és mit fog csinálni. Mondjuk, hogy… így kezdtük és órákig tudtuk játszani.
    Később azért előkerültek a tollaslabdák, a görkorik, és bicajok is, amikkel szintén közösségi élménnyé nőtt a kikapcsolódás. Jó volt olvasni kedves írásodat!

  2. Kedves Rozika!

    Köszönöm az olvasást. Szerintem nem tévedsz, hiszen a közösséget gyerekkorban kell megszokni, a szabadban levő mozgásról nem is beszélve. Még jó, hogy járnak óvodába, iskolába, mert ott azért kialakulhatnak barátságok. Az “egykék” helyzete viszont fokozottan nehéz, mert még otthon sincs kivel játszania, a szülők pedig többnyire nem érnek rá és ha mégis, akkor ők is ki akarnak kapcsolódni.

    Szeretettel: Rita

    🌸

  3. Ezek pont azok a játékok, amit mi is játszottunk. Meg még ország várost. Hol papíron hol fejben. Bár ezt az unokáimmal is játszottam, mikor kisebbek voltak. No meg az egyik még malmozni is tud. De azért mostanában mégis inkább az elekronikus játékoké a főszerep, amit sajnos akkor is egyedül játszanak, ha a net másik oldalán játszanak valakivel. Nincsenek együtt, és nem szoknak egymáshoz. Ebből lesz az én központú világ. Lehet azt mondjátok, tévedek. Bár tévednék.
    Rozika🌹

  4. Kedves Karola!

    Köszönöm az olvasást, örülök, hogy kedves emlékek jutottak az eszedbe. Igen, az unokáknál az ember újra átéli az élményeit, nagy ajándék az, hogy vannak.

    Szeretettel: Rita🌸

  5. Drága Rita!
    Talán nevtségesnek tűnik, de 10 évvel ezelőtt a férjem úgy rakata le az előtér járólapját, hogy az megfelel egy ugróiskolának. Természetesen az unokaink azóta is felhasználják. Mi még élvezettel játszottunk uton és utfélén. Jókat nevettünk és szívtuk a jó levegőt. Kedves megemlékezésedet a gyermekkorunkról örömmel olvastam. Szeretettel: Karola.

  6. Kedves Éva!

    Egyetértő hozzászólásod örömmel olvastam. Bizony a vidéki gyerekeknek nem sok kellett ahhoz, hogy játszani tudjanak egymással, ha meg valaki épp egyedül volt, az is megtalálta a maga elfoglaltságát.

    Szeretettel: Rita🌸

  7. Kedves Rita!
    Én vidéken nőttem fel, tehát amiket fent leírtál nálunk is vitte a prímet. Sőt! Még gombfociztam is, emlékszem, hogy anyám minden gombját kiloptam a varrós dobozból. Sem a hideg sem a meleg nem tarthatott bent a lakásban, hacsak nem nagyon ítéletidő volt, de akkor is feltaláltuk magunkat. És nem utolsó sorban rengeteget olvastunk, persze könyvtári könyveket főleg. Szeretettel jártam Nálad! Éva⚽️️🏸️🚵‍♀️️

  8. Kedves Icu!

    Megtisztelő számomra, hogy ezt is olvastad. Szándékosan nem az egy-kétszemélyes játékokat emeltem ki és nem is a drágákat. A sakkozáshoz két ember kell és lássuk be hogy a kisgyermekek nagy többsége inkább a mozgást igényli/igényelte. Ma megkap a gyerek egy tabletetet, okos telefont, azt nyomogatja. Szándékosan az egyszerű családok gyermekeinek szórakozásáról írtam, azért, mert az én gyerekkoromban ez volt a jellemző.

    Örülök, hogy tetszett és találtál közöttük olyant, amit Te is használtál, amivel Te is játszottál. Én kertes családi házban nőttem fel, de nekünk is volt hintánk, ezt csak azért nem említettem, mert az most is van, ráadásul most már játszótereken is, de hintázni is egyedül lehet. Nálunk azért volt kettő, hogy a testvéremmel ne vitatkozzunk azon, hogy ki hintázik, mindketten tudtunk egyszerre.

    Szeretettel: Rita🌸

  9. Kedves Rita!

    De sokat ugróiskoláztam én is, ha éppen senki nem jött játszani, akkor egyedül. A fogócska is jó volt, nálunk a padláson remekül el lehetett bújni.
    A lakótelepen volt hinta, nyáron szinte minden egyes nap oda jártam, és hintáztam… és énekeltem, de jó volt!

    Újra kedves emlékeket idéztél fel bennem, jó volt Nálad.
    Sok szeretettel: Icu🌻🌼

  10. Kedves Tibor!

    A sakk – természetesen – ma is ismert szellemi sport. A fiam is tud és szeret sakkozni, amiről viszont írtam az a nagyobb gyerekközösséget mozgatta meg, ráadásul többnyire kinn a szabad levegőn. Ezekben mindenki részt tudott venni.

    Szeretettel: Rita🌸

  11. Kedves Rita !
    Érdekes téma,egész fiatal koromban találtam egyet ami az elmémet mozgatta,,
    majdnem mindenki játszotta bent,vagy kint a szabadba, sakknak hívják,a legnépszerűbb
    játék a világon.
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!