Percek ballagnak a végtelen felé, életed elmúlt percei. Apró batyut cipelnek mind, érzéseidet, emlékeidet rejtőt. Viszik, viszik, lerakják egy kis kertbe, ahová lelked jár pihenni. Kicsiny tarisznyájuk tartalma maggá változik, és a magot a kert földjébe ültetik. Fordulnak aztán vissza újabb magokért, hogy lelked pihenője szebbé váljon.
Akadnak olyan percek, akiknek batyujában fájdalom, bánat, szomorúság lapul. Ezekből is magok lesznek, s lehetnek belőlük is erős, egészséges növények akár. Nem minden mag rossz, amelyben fájó érzések, emlékek bújnak meg. Érkeznek persze a kertbe valóban rossz magok. Gyomok, alaktalan, beteg fák, mérgező bogyót termő bokrok lesznek azokból.
Ha nem szeretnéd, hogy ártó, torz növények nőjenek a kertedben, ne engedd be a gonosz magokat. Mert a Gonosz termeli őket, gyűlölet, harag, irigység fekete virágaiból termelődnek. Állíts hát őröket a kertkapuba. Őröket, akik felismerik azokat a magvakat, amelyek nem kertbe valók. Vigyázó, néha láthatatlan, de nagy-nagy hatalommal bíró őreid legyenek: a Szeretet, a Bizalom és a Hit. Megkönnyítheted az őrök dolgát: ne hazudj, ne bánts másokat szándékoltan. A hazug szó befúrja magát a mégoly egészséges magba is, akár a zsizsik a tölgy makkjába. És rág, rág szüntelen, amíg a kicsi mag el nem pusztul, mielőtt csírába szökkenne benne az Élet. Ha mégis bejut kertedbe ilyen mag, ne az Idő fáradhatatlan szolgáit hibáztasd. Szegény, minduntalan újjá születő percek nem tehetnek erről. Ők csak a dolgukat végzik, hozzák a magokat, ügyesen elültetik, és rábízzák a Jóistenre. Őreid voltak figyelmetlenek. Talán gyengült benned a Jó, talán haragot éreztél, gyűlöletet, amire nem volt, mert nem lehetett okod. Azonban, ha erősek kerted őrei, csodaszép, illatozó virágok, árnyat, békességet adó fák, édes bogyót termő bokrok között pihenhet lelked. Feltöltődik ekkor, és a világ mérgei testedet sem bántják. Nem tehetik, hiszen ha a lélek egészséges, a test sem tehet mást. Sebet, betegséget, mindenféle nyavalyát kihever hamar.
Aztán egyszer csak nem születnek újjá, elfogynak a percek, de ne bánkódj emiatt. A kicsi kert akkorra már erdővé nő, ahol szívesen megpihen a lélek. És boldog lesz akkor, mert tudja, hogy valahol már készülődnek azok a percek, amelyek újra elindulnak majd a végtelen felé, apró batyujukban maggá váló emlékekkel…
