A kert örömei

Összes megtekintés: 108 

A kert kétféle arcáról szeretnek írni, először talán a szebbik oldaláról szólnék, mennyi örömöt nyújt, tavasztól a fagyokokig, a hóvirágtól a krizantémig, sok színben pompázó dísznövényekkel örvendeztet meg, elbűvölő illatot áraszt a jácint, a szegfű, a háttérben rozmaring bokor, kacsintgat a mellette futó klemátiszra.
Az ablakban virágládákban muskátli integet csodás virágjaival. A kert mindennap tartogat valami meglepetést. Tavaszi napfényben a pihenőben ülve kellemes hallgatni a csendet, a madarak dalát, nézni a fűben sétálgató fekete rigót. Ha elered az eső hallani a lezúduló esőcseppek moraját, ahogy a tetőre hullanak. Érezni a frissen ázott pázsit üde illatát, látni, ahogy tisztára mossa az eső a környezetet. Mikor kisüt a Nap a virágszirmokon lecsorduló cseppeken szivárványszínben tükröződik a fény.
A pihentető szépség és varázslat, nem minden, sokszor kell harcba szállni az illetéktelen betolakodókkal, amik hívatlanul beköltöznek a kertünkbe, erősen próbára teszik tűrőképességünket. Próbálkozásunkon lehet, hogy jót kacagnak, mikor vegyifegyverek helyet biológia segítségével szeretnénk megvívni győztes csatánkat.
A bosszantásunkat elkezdik májusban a hangyák, igyekeznek beköltözni a lakásunkba, hiszen ott jó az ellátmány, lehet hordani a finom morzsákat. A hívatlan vendégeknek nem örülünk, valahogyan el kell űzni őket, persze nem vegyszerrel. Ha semmilyen praktika nem segít, felkutatjuk, a titkos bejáratot ahol észrevétlen bevonulnak, elszántan menetelnek, ha megvan a lyuk, amit a fal és a beton aljazat között valami csoda folytán fúrtak, kezdődhet a harc. Kipróbálni amiket az interneten olvastunk. Irány a bolt fahéjért, kell úgy fél kiló. Beszórjuk vele a lyukat és a közlekedő útvonalukat.
Úgy tűnik elköltöztek, vagy a fahéj kellemes illatát nem szerették, vagy feladták a harcot, vagy más dolgok akadt. Örülünk a sikernek, de nem sokáig, mire észbe kapunk, már az udvaron tevékenykednek. A barackfák zsenge levelein nevelgetik levéltetűiket, mivel velük szimbiózisban élnek. Velük is harcolni kell, mert amire észrevesszük, olyan sokan vannak, hogy a katicabogarak nem győzik elpusztítani őket. Mi elszántan küzdünk, folytatjuk a biológiai háborút, jön a csalánlé, szappanos víz, átmeneti győzelemnek hitt létszám csökkenés, többen elestek a harcokban, de el nem fogytak, újra szaporodtak, a csatát az tél nyerte meg.
Nem adjuk fel tavasszal újúlt erővel harcolunk!
Másik új betolakodó a spanyol meztelen csiga, a ” csulimálik ” tömegesen jelentek meg a kertben, letaroltak minden rághatót, csúsztak másztak mindenütt, járdán lépcsőn falon ablakon. Volt mikor a bejáratiajtó ablakán lesett befelé egy termetes példány, mikor kisütött a nap visszavonultak az óvóhelyükre, csak a fénylő felszáradt váladékuk jelezte, hogy szinte mindenhol jártak. Nagyon gyorsan szaporodtak, rendkívül jó volt az étvágyuk, persze csak éjszaka táplálkoztak. Nőtt a kertben egy szép nagy jégsaláta, társai már salátás tálban végezték, mivel olyan nagyra nőtt, így gondoltam jó lesz a vasárnapi ebédhez. Konyhakéssel felfegyverkezve elindultam kivágni. A helyszínre érve, meglepődve láttam, hogy eltűnt, közelebb érve csak a földben maradt torzsáját találtam, apró rágásnyomokkal. Lehet, hogy a szomszéd csigákat is meghívták a salátabárba.
Mikor a virágokat öntöztem, láttam, hogy az egyik már több évtizedes gömbkaktusz furcsán áll a cserépben, óvatosan megpiszkáltam, kidőlt, jobban nézve észre vettem, hogy üres a belseje, a cserépen csiganyomok, rögtön tudtam ki a tettes, valahol a tüskék között fúrtak lyukat úgy hatoltak be a belsejébe és elfogyasztották, csak a külső réteg maradt és a szúrós tüskéi. Egyre több lett az üres virágcserép, eltűnt a növény belőle, csak találgatni tudtam mi lehetett az edényben.
Hadat üzentem a betolakodóknak, a harc, legyen harc, persze vegyszermentesen, a szomszédoktól ellesett praktikákkal, hajnalban vödörrel, kislapáttal indultam, összeszedni a csúszó mászókat, miközben rettenetes undorral küszködtem. Nagyon sokat begyűjtöttem, de el nem fogytak.
El voltam keseredve, amikor olvastam az egyetlen természetes ellenségükről az indiai futókacsákról, aznap este, már három kacsa boldog tulajdonosai lettünk, nem csalódtunk bennük azóta már az unokaik védik az udvart a szörnyektől, érdekes módon nagyon szeretik, csőrükkel még a földből is kiássak az alig kikelt példányokat.
Az egyik szomszédasszony, felháborodva mondta.
– Nagyan sok a csiga nálunk! A kacsák elől mind hozzánk menekülnek!
Szívesen megnézném, ahogy a kacsák elől sprintelnek a csigák.
Hála a kacsáknak, a csiga veszély elhárult.
Az egerek is jönnek főleg ősszel, szeretnének beköltözni, de őket a hivatásos egérfogók, vagy elkapják, vagy elijesztik, meg nem eszik, mert a kifinomult ízlésüknek már nem felel meg, bárhol fogják, hazahozzák, hogy lássuk ,milye jó munkát végeznek.
Ezek a kellemetlenségek eltörpülnek, az örömök mellett amiket a kert nyújt, a fáról frissen szedett cseresznye íze, az eper csábító illata, a barack zamata, mikor az alma a fáról ránk mosolyog, a szőlőszemek zamata, mindent feledtet. A virágok léleksimogató szépségükkel felvidítanak.
Szeretem a kertet, ami mindig az életem része volt.

“A kert örömei” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Kitti!

    Nagyon örülök látogatásodnak és kedves szavaidnak, sok munka, gond van a kerttel, ahogy az idő múlik egyre nehezebb, de sok örömöt ad.
    Sok szeretettel: Magdi🌷🌹🥀🌻

  2. Drága Magdika! Bizony sok munkával jár a szép és egészséges kert. Vakondok, a krumplibogár és levéltetű még csak benne sem volt a kártevők hadában, nem beszélve a lótetűről, amitől a víz ver, ha ránézek is. 🙂 Nagyon sok gondoskodást igényel a kert, rengeteg időt és törődést. Mégis, amíg bírja az ember, lelkesen végzi a gyomirtást, a rovarirtást, ássa a földet, ültet, dugványoz, hogy meg tudja hálálni a föld mindazt a munkát és energiát, amit beletettünk. Mert a hála nyilvánvaló, ahogyan írod is. Jó volt olvasni írásod! 🌺🌺🌺

  3. Kedves Marika!

    Sok szépséget nyújt a kert, de ahhozz, hogy szép legyen sokat kell tenni, am mmar agyre nehezebb ahogy az idő múlik.
    Sok szetetettel köszönöm, hogy olvastad és a kedves szavaidat,
    Magdi🦋🐝🐌🌷💐

  4. Kedves Magdika! Nagyon olvasmányos írásod, sok emléket idézett
    föl bennem, mikor még szép nagy kertünk volt.
    Szeretettel időztem: M.

  5. Drága Icuka!
    Nagyon örülök látogatásodnak kedves szavaidnak.
    Szeretem a kertet, a természetet, szívesen bajlódok vele.
    Sok szeretettel,
    Magdi🐞🦋🐌🌷

  6. Kedves Rita!

    Sokszor kell küzdeni a kártevőkkel, de a kert szépsége mindezt feledteti.
    Sok szeretettel köszönöm látogatásodat és kedves szavaidat,
    Magdi🐞🦋🐌🌷

  7. Drága Magdika!

    Élmény volt olvasni. Ha harc, hát legyen harc, itt el is mosolyodtam, mert annyira érzékletesen írtad le. Azért tényleg jó a kis kertecske, de rengeteg munka van vele.
    Sok szeretettel gratulálok: Icu🐦🦋🐌

  8. Szépen bemutattad ezt a kettőséget. Bizony, aki csak vendégségbe megy és látja a szépen gondozott kertet, vagy épp az érett gyümölcsöt, azt gondolhatja, hogy ezek csak úgy maguktól vannak. Az időjárás is “besegít” a sok károkozónak, de azért mégiscsak jó egy kis kertecske, ahová nyári estéken ki lehet ülni, ahol a természet közelében vagyunk.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!