Hurricane !

Összes megtekintés: 42 

Régebben az egyik évi vakációnk mindig Január elején kezdődött. Azt megelőzően az ünnepek sok fáradsággal jártak, Thanksgiving és főleg a Karácsony amik kimerítettek bennünket, jól esett egy kis kikapcsolódás.
Akkoriban közel San Francisco mellett laktunk ahol egész évben élveztük a kellemes időjárást, a Nyugati tengerpart csodálatos varázsát. A város hegyen épült amit mi évek múltával megszoktunk, szívünkhöz nőtt, ahol mindent amit kivántunk ott megtalálhattunk.
Visszatérve az eredeti témára, már be voltunk pakolva egy szép hétfő reggelen, autónkkal irány S. F. reptérre,jegyeink rezervációnk minden előre elintézve.
Kedvenc helyünk Hawaii ahol hosszú évek után ugyancsak otthonosak voltunk, mindent ismertünk. Repülőnk Boing American airline. Az út sokszor varriállódik de átlagban öt órát vesz igénybe.

Megérkeztünk a Honolulu reptérre, fellélegeztünk, nagyott szippantottunk az orchidea illatú levegőböl. Hawaii lányok kis orchidea füzért akaszottak a nyakunkba, mondván ALOHA ami üdvözletet jelent.
Hawaii szigeteket James Cook Admirális fedezte fel 1778 ban, egy évvel később benszülöttek őt megölték. Régebben minden szigetnek külön királysága volt. 1836-ban a szigetek vezetői egyesítették, Kamehamea király vezetése alatt.

1959 volt az év mikor Hawaii beolvadt az egyesült államokban mint 50-ik állam.
Hawaii számtalan szigetből áll, négy van közöttük ahol az igazi élet zajlik.
A legnagyobb sziget amit Hawaii nak neveznek, Maui a legnépszerűbb, Kauai a leg északibb, és Oahu, Honolulu a fővárosa az összes szigeteknek.

Tervünk, ahol két hetet akartunk tölteni Maui a második legnagyobb sziget amit jól ismerünk.
Kisebb repülő várt ránk az út nem egészen harminc perc. Azok a kisebb repülők mint taxik közlekednek szigetek között.
A rezerváció árában benne van az autó ami vár mindenkire a reptéren. Nincsenek taxik, kivéve Honolulut ami egy nagy város. Hotelünk neve Hilton, ahol már vártak minket.
Meg voltunk elégedve, szép helyet kaptunk amit előre kértünk. Ablakaink a tergerre néztek, ami nincs megnyugtatóbb nézni azt a hatalmas víztömeget.
Vacsora után, ablakom előtt állva néztem a tengert és a parton lévő magas pálmafákat, tudtam hogy valami fog történni.

Maui szigete nagy, rengeteg látnivalókkal amik engem mindig elkáprásztattak. Az egyik legérdekesebb a Haleakala hegy ami tizennégyezer láb magasan nyúlik a felhők fölé.
Az a hegység olyan benyomást kelt, mintha a holdon lennénk. Hatalmas kráter amit a hold völgyének neveznek, a látottakat elmondani nem lehet, látni kell, elkápráztató.
Kora hajnalban érdemes elindulni arra az útra, figyelni a napfelkeltét. A hőmérséklet közel a fagyponthoz, melegen kell öltözni. Ott látható egy ezüst szinű bokor amit még sehol máshol nem láttam. A kráter szinei csodálatosak, ez az a hely, amit soha nem hagytam ki.
A sziget nyugati részében található egy kis eldugott település, aminek a neve HANNA.
Charles Lindberg híres aviator akit a háború kezdetén azzal gyanusítottak, hogy németpárti.
Ismeretlen tettesek ellopták a kisfiukat, akit soha nem találtak meg. A házaspár visszavonult, az világtol elzárkózva Hawaii szigeten élték, fejezték be életüket. Egy napos autó túra ami minden érdeklődést felkelt.
Maui sziget fővárosa Lahaina ott volt a régi királyság székhelye valamikor. Kis csoportokat rendeznek ahol bálnákat lehet látni a tengerben.
A fő atrakció a tenger, gyönyörű pálmafák a hőmérséklet soha nem változik. Lágy, selymes szél cirógatja az arcodat (Trade wind ) varriállódó zöldszinű víz homokos part.
Mikor lement a nap Hawaii benszülöttek megívnak egy vacsorára ( Luau ).

Még mindíg az ablak mögött álltam, gondoltam még ilyen csend nem volt régen ahogy azon gondolkodtam lassan kezdett fújni a szél ami talán percenként erősödött. Pálmafák hajladoztak mintha táncot járnának, Tenger hullámai hatalmas viadalba kezdtek.
Rádió bemondta hurrican közeledik nagy erővel nem szabad elhagyni a hotelt.
Na, mondom feleségemnek, ezt jól kifogtuk!
Nem telt sok idő, megszünt a világítás, már esteledett, a felvonó nem működött, mi a hatodik emeleten voltunk a lépcsőházban sötétben botorkáltunk.
Másnap megtudtuk, hogy csökkenteni fogják az élelmet, nem tudni meddig fog tartani az állapot.

Ablakomból néztem egy vitorlás hajót, küszködött a hullámokkal, a hajó lelehetett horgonyozva mert egy helyben volt. Egyszercsak jött egy nagyobb hajó, parti őrség, életmentő.
Órákig küzdöttek, hogy megközelítsék a vitorlást ami a jelenlegi állapotba szinte lehetetlen.
A mentőhajó visszavonult, saját magukat megmentve. Másnapra a vitorlás eltünt, soha nem tudtuk meg, hogy mi történt vele.
A sziget elszakadt a külvilágtol, semmiféle hírt nem hallotunk, alig kaptunk valami ennivalót, hideg vízben zuhanyoztunk. Ez az állapot négy napig tartott, a vihar lecsendesedett, nem szünt meg. Sikerült újraindítani a generátort visszakaptuk a világítást, telefonunkat.
Próbáltunk összeköttetést szerezni más hotelekkel. A sziget másik felében az Inter Continental hotel amit ismertünk, mondták van nekik villany, élelem, nem tudnak semmit garantálni, tudnak adni egy szobát a második emeleten.
Nagy elhatározás volt, döntöttünk, megyünk !
Hotelünk managerével beszéltem kértem, hogy írja jóvá a nem haszált napokat amit nem tett meg mondván ez Isten csapása ami nincs garantálva.
Bepakoltunk az autónkba lassan indultunk. Feleségem hajtott, bennem nem bízott, mondván tul merész vagyok.

Amiket láttunk ijesztő volt, a tenger hullámai felkavarták a homokos részt.
A parton vitorlás, mororos hajók zöme összetörve. Nagy része utunk vízben volt.
Autónk kerekei nem látszottak víz alatt voltak. Villanypóznák a földön mindenütt.

Közel három óra autó út utám megérkeztünk az Intercontinentál holelbe.

Recepció halljában bokáig érő vizben mentünk bejelentkezni, meg voltunk lepve. Mondták nyugodjunk
meg, mert külömben minden rendben van. Második emeleten kaptunk egy szobát aminek ablakai a tengerre néztek. Közel voltunk a vacsoraidőhöz, a bárban ittunk egy martinit, ami jobban esett mint valaha.
Az étteremben semmi rendellenességet nem találtunk és a helyzethez képest meg voltunk elégedve.

Fáradtak voltunk, gondoltuk jobb ha nyugalomba térünk.
Nem tudtunk aludni, tengernek a monoton egyhangú zúgása idegörlő. Néztem a hullámokat felértek a második emeletig és az a hatalmas víztömeg zúdult vissza úgy hallatszott mint egy bomba. Tudtam, nem lehet csinálni semmit, ittunk egy pár koktailt, reméltük az álom el fog nyomni hamarosan.
Másnap reggel nagyjából körülnéztem az épület kötül a beton járdát a hullámok darabokra törték. A szél még mindig tombolt de közel sem a korábbi erejével.
Reggeli után a vezetőség ajánlotta, hogy vetíteni fognak egy régi filmet, hogy valamivel elfoglalják a vendégeket.

A film jó és érdekes volt, nagy izgalommal néztük, egyszercsak minden leállt, sötétbe maradtunk, az áramszolgáltatás megszünt…
Még két napot töltöttünk abban a hotelben az égbolt lassan kezdett kitisztulni, közölték, hogy a repülőjárat visszaállt szolgálatban.
Utolsó napot töltöttük Honoluluba ahol hallottak a történtekről ott semmi nem történt.
Másnap reggel repülőnk indult vissza San Franciscoba az örök szerelmesek városába.

Sokat voltunk a szigeteken,ez volt az első alkalom amit soha nem felejtettünk, amiből sokat tapasztaltunk, évek múltával többször visszamentünk. Hawaii zene a naplemente, susogópálmafák orchideák édes illata, amiktől nem szabadulhatsz soha.

Ágoston Tibor

“Hurricane !” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!