A fogyatékos ember is vágyik a kapcsolatokra

Mint minden ember, a fogyatékos ember is társas lény. Szüksége van emberi kapcsolatokra, nem csupán a megszokott környezetben élni egyfolytában. Barátkozni könnyebb kirándulások, táborozások alkalmával. A barátság szívből jöjjön, s a fogyatékos részéről ne érdekből, mert ha barátom lesz, segíteni fog. A másik fél meg ne sajnálatból legyen a barátja, titokban ne azt várja, már csak legyen vége a kirándulásnak. Az érzékenyebb sérültek egyből rájönnek és az nagyon tud fájni. Sajnos tapasztaltam, s a keserű kínlódásnak örök sértődés lett a vége.

Gimnáziumi barátnőm volt az első osztálytól végig. Segített az órai anyagok írásában, s az órák után termekhez eljutásban. Akkoriban semmilyen segédeszközt nem használtam, hogy gyorsabban menjünk, megfogta a kezemet. Így mentünk teremről teremre. Meg is hívtam otthonomba, néha elmentünk az erdőbe, vagyis anya kivitt minket. Általában két óra hosszát töltöttünk kint, anya jött is értünk. Addig jókedvűen bóklásztunk az erdőben, időnként megkérdeztem tőle, hogy nem szorítom-e a kezét, vagy hogy nem vagyok-e neki túl nehéz. Ezt gyakran megkérdeztem a családom tagjaitól is. És mindig azt válaszolta, hogy nem. Igazából én csak barátkozni szerettem volna, amelyet sikerült is megtartani a suli alatt. Ünnepekor megajándékoztuk egymást, s anya a ballagási ruháját is megvarrta. Utána pár évig még összejártunk.

Aztán egy teljesen egészséges csapattal kezdtem el barátkozni. 2002-ben elmentünk velük, húgommal együtt táborozni, és meghívtam a barátnőmet is. Nagyon rossz ötlet volt, amely a barátságunk végét jelentette. Egy hatalmas csalódás volt nekem, már a második napon kezdődött. Megpróbáltam mindenki segítségét elfogadni, hogy nehogy az legyen a baj, hogy túlságosan rátámaszkodom. Voltak helyzetek, amikor egyedül hagytam, mert beszélgettem a többiekkel, s kicsit elhúzódott a beszélgetés. Nem tehetek róla, hogy ő túl zárkózott volt, legszívesebben csak magában imádkozott volna. Baptista vallású volt és gyakorolta is a vallását.

Négy nap után elment, gondolom ez neki is megkönnyebbülés volt és nekem is. Utoljára elmondtam neki, hogy én csak szerettem volna, ha jól érzi magát velem. Nem pesztonkát kértem személyében, hanem a barátnőmet.

Soha többé nem láttuk egymást. “Ne tégy másnak jót, ha ő nem akarja!” – hirtelen ez jött le nekem.

Persze idegenekkel is találkoznunk kell bármilyen helyzetben, akik vagy elfogadnak, vagy nem. Próbálok jó benyomást kelteni, elsőként az észjárásomat nézze, s ne azt, hogy sérült vagyok. Erre már rájöttem hogy nem működik, mert az az első, amit lát, ha szerencsém van, akkor nem fog elfutni, hanem elbeszélget velem. Sérültként próbáljunk meg úgy élni, ahogy nekünk jó, és ne kergessünk hiú álmokat, mert az nem vezet semmi jóra.

Ha kínlódni van jogunk, akkor ahhoz is legyen jogunk, hogy szembefordulunk a másikkal és elmondom neki a véleményemet. Nemcsak ő fogadott el engem, hanem én is őt. Az állandó hülyeségével el kell viselnem. Isten nem azért teremtett bennünket, sérülteket, hogy el kelljen viselni az egészségesek ocsmány viselkedését, amit néha művelnek velünk az utcán. Sakkban szeretnének tartani bennünket. Nálam ez nem megy, inkább mattot adok nekik, nem lehet szó nélkül hagyni őket. Talán felfogják, hogy egy ember vagyok és nem négy keréken guruló bábu, aki csak az állatokkal és a virágokkal mer beszélgetni.

2021. január 26.

“A fogyatékos ember is vágyik a kapcsolatokra” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nekem is tetszett az őszinte írásod, de próbálom megérteni a barátnődet is. Írod, hogy túlságosan zárkózott, talán elvárta volna, hogy Te meg azt fogadd el és a hitéletét is. Senkinek se könnyű és nagyon sokszor félreértjük egymást. Lehet, hogy őszinte beszélgetéssel ezt tisztázni lehetett volna. Nem biztos, hogy sakkot akart adni, de mindegy is, kívülállóként úgy se tudok semmi okosat mondani. Az viszont tény, hogy jogod van az élethez és a boldogsághoz is. Az életet kaptad, a boldogságra pedig magadnak kell rátalálnod. Kívánom, hogy sikerüljön!

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Heni!

    Ez kemény kis olvasmány volt, de annál őszintébb! Úgy gondolom, hogy még sokszor egy egészséges ember is magányos, nem talál sem barátot sem párt magának, mert inkább a kommunikációs stílusunkkal van a gond! Na meg persze ott van az önérzet, stb. olyan hamis illetve ál érzelmek, amik mindig téves útra visznek minket. Ti valóban még ennél is nagyobb hátránnyal indultok, hiszen nap, mint nap szembesültök az úgymond egészséges emberek előítéleteivel, lekezelő viselkedésükkel. Szóval együttérzéssel olvastam írásodat! 😥

    Szeretettel:

    Kata

Szólj hozzá!