AZ ÉN VÁR UTCÁM

Összes megtekintés: 108 

1936-37-ben így jártam iskolába, második, harmadik elemi osztályba: Kilépve a kapunkon jobbra fordultam. Következett a Bagi István háza, akkoriban a szélén liszt boltnak volt az ajtaja, előtte benzinkút. Ehhez megrázó élményem fűz: egyszer egy ló ott lelte halálát. Tovább a Kovács Tiborék háza, a Szigethyéké, szemben velük az utca sarkán az egyik termény kereskedőék háza. Annak az utcának a jobb oldalán a kerítés mögött valami gazdasági udvar féle, amelyikben talán a Pósalakiék ló istállója volt, aminek én nem sok értelmét találtam, ha igaz volt egyáltalán. Ennek az udvarnak a csücske lenyúlt a Vár utcának az oldalára, amikor még utca volt. Mert egy utcának két oldala van. A további kerítés mögötti rész a Birtha villához tartozott. A Vár utca szemben levő sarkán volt a Víg Antiék kocsmája. (Ma valamiért Véghnek hívják őket). Ezt apámnak időnként kötelező volt ellenőrizni tisztaság szempontjából. Beláttam innen a Vár utca másik oldalára, de az iskolába tovább mentem azok előtt a házak előtt, amelyikben később Szívos Irénkéék is laktak. Ezen az oldalon volt még a járda a Gazdakör előtt, tovább a Csatári Ilonka néni második osztálya. A Balogh Dezsőné harmadik osztályának a kapuja a másik utcára nyílt, szemben a Kultúrházzal.
Ha nézelődni akartam a vár körüli témában, a másik végéről mentem a Rákóczi utcáról. Itt egy italbolt volt a saroknál. Talán 1939-ben biciklivel mentem cigarettáért arra, a boltból hírtelen kiugrott egy ember, közé csapott a lovaknak, egyenesen felém, és én a két ló alatt találtam magamat.
Eleinte a Weinberger féle húsbolt volt jobb kéz felől, de 44 után ők nem kerültek elő. Sós Feri lett a tulajdonos. Mindig szép húst adott, jegyes hús korában is. Utána volt fehér családi ház, ott nem voltam ismerős. Aztán jött a kíváncsiság. A kapu közelében az udvaron volt egy verem féle, annak az ajtajára szerettem volna ráfogni, hogy valaha egy alagút bejárata lehetett. Az egykori erőd templomhoz vezetett állítólag innen alagút. Rég volt. Azóta már Vár utca sincs, csak az emlékek.

“AZ ÉN VÁR UTCÁM” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv!
    Igen, a memóriám szinte fájdalmasan jól működik még néha, jó volna újra ott élni, de ha már nem lehet, kényszerít az idő, hogy leírjam az átélteket. Köszönöm figyelmedet. Magdolna

  2. Kedves Rita!
    Köszönöm figyelmességedet. Holnap jön hozzám egy kiadó, akitől rendeltek könyvet a Munkácsy témából, egyet hoz nekem is ajándékba, Ő fogja kiadni két kis könyvecskémet, és rendbe teszem a 22-ik könyvem anyagát is, talán megérem annak a kiadását is. Igaz, hogy ezekből nem fogok meggazdagodni, de az is öröm, ha mások is megismerhetik azt a sok szépséget, amiket nekem szerencsém volt látni. Megvagyunk, megkaptuk az oltásokat. Üdvözlet: Magdi

  3. Gratulálok, hogy még visszaemlékezel ezekre az időkre és aktívan részt veszel az oldalon is.

    Továbbiakban is sok erőt és egészséget, valamint aktivítást kívánok!

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!