Lehet talán már húsz éve is annak, hogy egy alkalommal elhívtam a lakásomba Pista bácsit, aki állítólag Soroksár tuti megmondó embere, az ő jóslásai mindig helytállóak, és annyira bejönnek, hogy csak ámuldozik az ember lánya. Aznap igen jó kedvemben voltam, mert valamelyik barátunk születésnapját ünnepeltük, így némi unszolásra, és persze kíváncsiságból is, belementem a dologba. Mi tagadás, szimpatikus öregúr volt, és hálás voltam, hogy ingyen és bérmentve, idejét nem sajnálva eljött hozzám, de sem a múltamról. sem a távoli jövőről érdemlegeset nem tudott mondani. Csupán sablonokat, melyek bárkire ráhúzhatók. Csalódásomnak nem adtam hangot, hiszen lelkem mélyén nem is vártam arra, hogy jobb tenyeremet mustrálgatva kipattan az isteni szikra, és azon nyomban szembesülök azzal, amit már átéltem, s persze azzal is, hogy mit hoz a holnap! Azonban az élénken megmaradt bennem, azóta is észben tartom: nyolcvanhárom éves koromig fogok élni, viszonylag jólétben. Ez remek! Akkor még van időm, a kaszás még nem jön értem, bár a viszonylagos jólét kicsit zavar!
Annak idején, mikor még szerettem rendezvényekre járni, Pestszentlőrincen volt egy hatalmas nyár végi buli, ahová barátnőmmel mentem el. Színészek, énekesek váltották egymást a színpadon. Fergeteges hangulat lett úrrá rajtam, amikor hirtelen megláttam a táblát: “Jósnőnk de. 10-től este 19 óráig szeretettel várja Önöket a büfé mellett jobbra. Ár: 600,- Ft-”
Ekkora hangzavarban hogy lehet koncentrálni, el sem tudtam képzelni, de vitt a lábam a megadott helyre. Barátnőmet vonszoltam magam után, de sorba kellett állni. Futnak a percek, és mindjárt háromnegyed hét!
Végre leülhettem a kis fapadra, és .érdeklődve figyeltem, ahogy a negyvenes éveit taposó, erősen kifestett, de kedves arcú hölgy hosszas hallgatás után barna szemeimbe nézett, majd megszólalt.
– Tegeződhetünk? – kérdezte.
– Természetesen! – feleltem meglepetten.
Varázsgömb nem volt az asztalkán, pedig a hatás kedvéért nagyon hiányoltam.
Kártya viszont igen, de azt sem használta. Csak nézett, már-már zavarba hozott. Ha most nem kezd el beszélni, kitépem a hajam, vagy inkább az övét.
– Mutasd a tenyered, kérlek! – Na végre, hogy megszólaltál, morogtam félhangosan.
– Rendkívül érzékeny vagy a világ dolgaira, és nagyon különleges! Elővette táskájából a tollát, és erőteljes mozdulatokkal belerajzolt mindkét tenyerembe egy-egy “M” betűt.
– Erősen intuitív vagy, tudsz te mindent, fölösleges neked jósolni. Adjam vissza a pénzt?
– Dehogy! Örülök, hogy megismertelek, köszönöm elgondolkodtató szavaidat.
Felálltam, és siettem barátnőmhöz, aki türelmetlenül toporgott a kijáratnál.
Akkoriban még nem volt laptopom, így nem tudtam utána nézni, tulajdonképpen mit is jelent az “M” betű a tenyérben. Manapság pedig már úgy vagyok vele, hogy nem is akarom tudni. Megalkottam a saját definíciómat, miszerint ez a jel az akarat, az erő és az élet szimbóluma. Remélem, nem tévedtem túl nagyot.
Budapest, 2021. február
Drága Kit! Nagyon örülök és köszönöm, hogy elolvastad kis írásomat. Én, személy szerint, megijednék önmagamtól, ha ilyen képességgel rendelkeznék. Bár megérzéseim vannak, de ezzel a tulajdonsággal mindegyikünk rendelkezik.
Ölellek a legnagyobb szeretettel: Icu🌹🌹
Komoly tudománya van a tenyérjóslásnak, amihez nélkülözhetetlen az egyéni intuíció. Foglalkoztam vele egészen fiatalon évekig. A könyveim még mindig megvannak. 🙂 Egy sebésznek két gerincműtétet láttam a tenyerében és új családot, válást, plusz gyereket. Amikor bekövetkezett, nyüstölt, hogy nézzek még a jövőből számára dolgokat, ad újabb tenyérlenyomatot. De megijedtem attól, hogy minden úgy lett és többet nem foglalkoztam vele. Egyébként csak lenyomatból lehet konkrét dolgokat “látni” és értékelni. Tetszett az írásod, Icu, mint mindig.
Drága Magdika! A jóslatokban csak azok hisznek, akik hinni akarnak, mert számukra kapaszkodó jó híreket hallani. A jósok rosszról sosem beszélnek. A történet egyébként igaz, és csupán csak azért tettem közzé, mert felbukkant az emlékeim között és érdekesnek találtam.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad.
Sok szeretettel: Icu🌹
Drága Icuka!
Érdeklődéssel olvastam írásodat, bár nem hiszek ebben ” tudományban ” de lehet benn valami, ha nagyon elkeseredett az ember és jót jósolnak akkor reménykedhet, hátha igaz lesz. A rosszat meg sokkal jobb nem tudni előre, mert a baj úgyis megtalál.Nekem is jósoltak már, szerencsére a rosszról nem szóltak.
Sok szeretettel gratulálok írásodhoz,
Magdi🌷🌻
Kedves Ritám!
Ugye, nem tudod elképzelni rólam, hogy Pista bácsi hablatyolásait komolyan vettem? Dehogy! A lőrinci bulin a negyvenes hölgy viszont elgondolkodtatott, de különösebben nem hagyott mély nyomot bennem.
Örülök, hogy olvastál, és érdekesnek találtad írásomat.
Szeretettel: Icu🌹
Kedves Icu!
Érdekes írás volt. Valamikor engem nagyon érdekelt az asztrológia és ott nem sablonos volt az, amit láttunk, hiszen a már eltávozott személyek életét vizsgáltuk a születéskori csillagképek alapján, vagyis itt már bizonyíthatóan bekövetkezett az, amit úgymond a csillagok mutattak, mégis veszélyes dolog. Mi azt tanultuk, hogy olyant, hogy valaki meghal, nem mondhatunk, azt se, hogy halálos beteg lesz, sőt a szeretteire se húzhatjuk a vizes lepedőt. Egyrészt a halál idejét senki nem tudja, legfeljebb annyit, hogy rosszak az illető életkilátásai, ám még ezt se kell az orrára kötni, esetleg csak olyant, hogy nehezebb időszak következik a munkahelye területén, a családjában, az egészségi állapotában, attól függően, hogy hol mutatkoznak a nehézségek, de mindenképpen hozzá kell tenni valami pozitívumot is, ami szintén látható a horoszkópjában. Bár nagyon érdekelt, mégis letettem, nem akarok látni előre semmit, a nehézségekhez naponta kérem az erőt az Úrtól, aki azt meg is adja. Ha előre láttam volna az egész életem, akkor biztos feladtam volna, így meg lám itt vagyok. Jobb, ha nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, mert elég nekünk a mai nap terheit elviselnünk.
Jó, hogy nem kaptál semmi konkrétumot, a 83 évet pedig ne hidd el!
Szeretettel: Rita
🌹