AZ ELESETT ASSZONY

Összes megtekintés: 62 

(Egyperces)

Vasárnap volt. Nagytakarítás. Az asszony nagyokat szu-szogva, előre görnyedve cipelte ki a hintaszéket a szobából, és vitte volna a fürdőszobába, hogy a kádban lezuhanyozza. A rafiából font sűrű mintás háttámlát ugyanis, nem lett volna élő ember, ki tökéletesen letakarította volna a finom portól.
Az előszobába érve, férje kiszólt a konyhából:
– Segítsek, drágám?
– Minek segítenél? Eddig is egyedül csináltam! – csattant fel az asszony.
– Mert, ma olyan gyengének, fáradtnak, olyan elesettnek láttalak, gondoltam…
– Meg vagy te húzatva? Miért lennék én eles…
De már nem tudta befejezni a mondatot, mert valamiben elbotlott, a hintaszék kiesett kezéből, s ő fejét a radiátorba be-verve, elterült.
Férje finoman dorgálta:
– Látod-látod! Felajánlottam a segítségemet, mégsem éltél vele! Pedig előre megmondtam, hogy gyenge, elesett nő vagy!
A feleség szikrázó szemekkel kelt fel, és fordult férje felé:
– Ha legközelebb mindenáron segíteni akarsz, ám legyen, nem ellenkezem veled! Mert akkor biztosan nem leszek el-esett! Hiszen önmagadat – csak azért, hogy mindenáron igazad legyen –, már csak nem fogod elgáncsolni!

“AZ ELESETT ASSZONY” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. A vagy szó sem az utolsó a történetben, ugyanis nagy ereje van a vagynak a személyes névmás többi alakjával együtt. Itt negatív értelemben hangzik el, de pozitív értelemben használni sokkal klasszabb, mert önbizalmat ad. Jó író vagy és kész!!!
    Szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!