A Nagyvas

Felújították és újrafestették a Nagyvasat! Csak így, Nagyvas! Aki esetleg nem jártas a repülésben, elárulom, hogy ez a megnevezés a MALÉV-flottában annak idején csak és kizárólag a TU-154-es gépeket illette meg. A MALÉV már csak történelem, ahogy lassan-lassan a TU-154-es gépek is. De ezt retró festéssel újították fel nem is olyan régen. Még mindig kint áll Ferihegyen az apronon (am. a betonon).

Miközben felette elmúlt az idő, a reptér folyamatosan fejlődik. Most éppen új utashidat tesztelnek, amelyeken keresztül majd még több utas szállhat be a repülőgépébe csápról, azaz a gépig nyúló fedett folyosóról.

És hogy ez a két bekezdés hogyan jön össze egymással? Nos, ha van egy gép a reptéren, ami még nem került vissza a múzeumba, de amúgy ;ráér;, mert nincs fordulóidőhöz és utasokhoz meg személyzethez kötve, azon kiválóan lehet gyakorolni. Na, azért nem a reptéri tűzoltóknak, hanem az utashíd kezelőinek. Így történt, hogy évek óta először bizony különleges látvány fogadta a Ferihegyre érkezőket: MALÉV-festésű gép, ráadásul láthatóan frissen festve áll a terminál oldalában a csápon. Megtévesztő?

Hát…

Tény, hogy megérkezett egy angliai fapados gép, amely történetesen nem messze a Nagyvastól kapott helyet. Míg az utasok és csomagjaik kikerültek a gépből, majd takarítást követően elkezdték az új utasok beszállítását és a csomagok berakodását, a pilóta kicsit sétált. Egyrészt, mert neki is körbe kell járnia a gépet, hogy minden rendben van-e, meg hát a bő 2 órás repülőút után amúgy is jól esett neki megmozgatni a tagjait kicsit a szabad levegőn.

Egyből észre is vette a Nagyvasat, és csodálkozva nézte. Valami nem stimmelt neki, csak még nem tudta, mi. De ott a TAC, a repülőgép fordulóidejéért és a ki- és berakodást felelős személy (magyarul rampás), nosza, meg is találta a kérdéssel.

– Az a légitársaság nem rég megszűnt már? Milyen gép az? – mutatott a Nagyvas felé.
– Miért szűnt volna meg? – jegyezte meg a rampás büszkén végignézve a Nagyvas áramvonalas idomain.
– Milyen gép az egyáltalán? – gondolkodott el hangosan a fiatal pilóta.
– Látja, hogy nem szűnt meg az a légitársaság, ha egyszer vadonás új gépük áll ott! Látja? Hiszen frissen van festve! – a rampás még mindig fapofával magyarázott.

A fiatal pilóta nézte egy darabig a Nagyvasat, aztán fejcsóválva nekiindult, hogy körbejárja a saját gépét. A rampás férfi egy darabig még nevetett magában a nyugat-európai tiszten, aki nem ismerte fel a keleti repülőgépipar remekét, a TU-154-est.

De azért mikor a gép indulásához szükséges papírokat leadta a rampás a pilótafülkében a pilótának, elárulta neki, hogy csak viccelt, a gép retró festéssel egy múzeumba fog menni, de most az új utasmólókat tesztelik vele addig is. A pilóta elmosolyodott, és megveregette a rampás vállát:

– Tudtam én, hogy már nincs az a légitársaság!

És valóban: már nincs, csak az emlékeinkben hallhatjuk a jellegzetes zenét és szlogent: MALÉV – szállunk rendelkezésére…

“A Nagyvas” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Most látom, hogy itt két hozzászólásod is van. Talán kell a régi is, hogy tudjuk, honnan jöttünk, hogy legyen múltunk. Le lehet tagadni, el lehet titkolni a múltat, de az attól még ott van.
    És hogy a másik megjegyzésedre is reagáljak, került fel majd két írásom, csak most sok a munkám és kicsit hanyagoltam az írást, csak gondolatban "írtam".

    Köszönöm, hogy hiányoltál! 🙂 Szeretettel:
    Kata (l)

Szólj hozzá!