Lustán nyúlott a part körénk.
A vihar elült, acélos erejét
fitogtatta ismét. A sárga fövenyen
megtépett pálmák levelein feküdtünk
az ;ajándék; kókuszdiókat csemegézve.
Elfeledjük a tegnap kudarcát,
sebeinket begyógyítja az idő.
Előttünk új célok lebegnek,
múlik a maszlag szemünk elől.
Az Élet, egy művészet. A benne való
áramlás a cél. Azt reméljük, talán
egyszer megnyílik majd néhány titok,
és akkor megértjük talán a miérteket…
“Vihar után…” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon-nagyon köszönöm hogy olvastad kedves Viola e rövidke kis prózamat . Nem novella, talán egyperces… örülök hogy figyelemre méltattad írásomat. Szeretettel üdvözöllek:⚘b
Kedves Barna!
Csak nézem az alkotásod: ez egy novella? Aztán az a vihar jó messze lehetett, ahol pálmafák vannak, meg kókuszdiót csemegéznek. Nehogy kötekedésnek vedd szavaimat.
Igen, egyszer majd megtudjuk a titkokat és a miérteket.
Szeretettel: Viola :]