Móna az irónő

Összes megtekintés: 90 

Egész életemet úgy éltem le, hogy el voltam nyomva. Szomorú ezt bevallanom, de sajnos így volt.
Mindezt azért, mert nőnek születtem, ez volt egyik oka sanyargatásomnak, persze volt sok, de ezt emelném ki leginkább. Nekem mindenért meg kellet harcolnom az egész életem egy küzdelem míg téged egyengettek csodás kis életutadon s bíztattak, hogy tanulj, engem mindenki lebeszélni akart mindenről.
Volt, amikor lépcsőház küszöbén írtam a leckéim, s az is jó párszor előfordult, hogy télen egy jeges padon ülve csináltam a házimat, miközben figyeltem a többieket ahogy szánkóznak a szüleikkel. Nehéz volt, de tanultam! Én döntöttem így.Mindezt persze nem azért írom le, hogy sajnálj, abból köszönöm, de nem kérek.
Hiszen ha nem ilyen életem lett volna, nem váltam volna azzá aki most vagyok. Folyton csak a károgókat a panaszkódokat hallgattam.
-Minek tanulnál??Egy jó férj elég!!Micsoda??Dolgozni akarsz??Na ne már…Majd a férjed eltart!! Azért is küzdenem kellett, hogy egyáltalán olvashassak. Kezdetben csak cikkeket olvastam majd később könyveket kezdtem vásárolni.
Tudod ezekben a körökben ahová én kerültem nem nagyon díjazzák ha egy nő eszes. Legyen butácska az a tuti.😉 Az könnyen irányítható. Persze nem tartanám magamat okosnak egyaltalán nem, de tudod vakok között a félszemű a király!!Míg a velem egykorú lányok pilláshoz körmöshöz rohangáltak én dolgoztam és figyeltem, tanultam, néztem a férfiakat, persze közben szolgáltam őket, hatalmas bájos mosollyal az arcomon. Végül is a hasznomra vált minden egyes szolgálat. Példának okáért így tanultam meg sakkozni, amit sokszor alkalmazni is tudtam az életben. Memorizáltam rengeteg dolgot az emberekről. Elemeztem őket egy bizonyos idő után már többet tudtam róluk, mint ők saját magukról.🙂Persze azért volt néha némi kis segítségem, így könnyedén átláttam mindenen és mindenkin. Egy dolog biztos. Mindegyiknek meg van gyengéje!
Tehát először titokban olvastam, tanultam, önfejlesztést, szemléletváltást, különböző motívaciós videokat néztem. Ezt követték szépen lassan a nyelvek. Apró papír fecniket gyártottam a szavak jelentésével, elhatároztam, hogy addig nem alszom el míg napi 20 szót nem meg nem tanulok.A szavakból szépen lassan így lettek mondatok. Beletelt egy kis időbe mire megtanultam, de megérte, így megkaptam az első nyelvvizsgám. Azt gondolnád dicséret járt érte??Nos nem így volt. Megvető s lenéző szemek sokasága nézet rám.Én tudtam ez hasznomra váhat, hiszen így ezután minden egyes diskurzust értettem, s ebből kifolyolag következett, hogy jegyzeteltem a hallottakat. Volt, hogy egy-egy képet is készítettem a hallattakhoz persze csak suttyómba.. Olyan dolgokkal kezdtem el foglalkozni amik érdekeltek s szórakoztattak. Na ez aztán óriási bűn erre felé, ez minden rokonomnál s régi ismerősömnél kiverte a biztosítékot. Elkezdtem edzeni, leszoktam a cigiről egyáltalán nem fogyasztottam alkoholt, s helyette inkább írni kezdtem s törekedtem az egészséges étrend bevezetésére. Nos ezért meg inkább elítéltek. Lett véleményem s ennek igen gyakran már hangot is adtam. Kifejező eszközként az írást választottam. Tudtam ez jó terápia lesz nekem, s elhatároztam, hogy kiírok magamból mindent, s ezt másokkal is megosztom. Hátha van valahol valaki akinek segíthetnek a soraim. Azzal viszont nem voltam tisztába, hogy ennyien meg utálnak majd érte!!Persze hiszen azt az embert aki akar valamit, sőt szeret valamit és fejlődésre vágyik, alapszabály a majmok bolygóján azonnal kikell utálni. Hiszen az átlag majom élete igen boldogtalan és mindent megtesz, hogy lehúzzon az ő szintjére.
Megsem lepődöm már ezen, eddig is kirekesztett voltam egész életemben, ezután meg aztán pláne!
Folyton a származásommal kritizáltak, mivel roma családba mentem férjhez, én csak egy paraszt „gádzsó” voltam,s bármit is tettem az sosem volt elég jó, s mivel még dolgozni is szerettem volna tudjátok rendes munkahelyen, na ez aztán végképp feltette az í-re a pontot. Ugyhogy azóta is közutálatnak örvendek..Milyen szép az élet ugye??Szóval az elmúlt 23 évben úgy éltem, hogy jó pofát vágtam mindenhez, kedvesen mosolyogva türelmesen arrébb álltam az útból, s hagytam, hogy eldöntsék helyettem mi a jó nekem, aminek az lett a következménye, hogy nekem nem lehetett semmit. Bőszen hajbókoltom ezerrel. Ha bármi olyat tettem ami esetleg nekem jó volt vagy élveztem azt csak titokban tehettem , hiszen itt nem divat ha egy nő gondolkodik ne adj Isten még jól is érzi magát.
Még mit nem!!Viszont Uraim jelentem alásan mindvégig figyeltem, s remélem tanultam is egy két dolgot őnöktől, jók voltak a tanárok😀!!!Köszönet érte…Szuper kis írásokat alkottam.🙂😉Persze próbaltam továbbra is belegyömöszölni magam az ártatlan őzike szerepbe, de végtere is egyik reggel felkeltem és rádöbbentem, hogy én egy tigris vagyok egy kiba…ott tigris!!Mindvégig ez voltam. Csak nem tudtam…hagytam, hogy mások mondják meg nekem ki vagyok én!!Mindenki legyen önmaga!!Nem?? Most az van, hogy a pofám már képtelen velem együtt működni. Próbálnék én mosolyogni, jó pofát vágni, de nem bírok többé engedelmes őzike lenni, mert már távolról leri rólam, hogy nem vagyok az!😀Rakhatok bármekkora maszkot a fejemre, sőt zsákot is tehetek azt, hogy ki vagyok én nem bírom tovább leplezni! Messziről sugárzik a lépteimben!!😉 Bőven elég volt ennyi mára Hölgyeim és Uraim. Igérem folytatom az írást!
S remélem, hogy a mélyen tisztelt publikum kezdi már kapizsgálni szavaim.
Alás szolgájuk..
Maradok tisztelettel.

Móna
/az írónő/hiszen mind végig ez voltam.😉

“Móna az irónő” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!