TALÁN MESE

Összes megtekintés: 36 

TALÁN MESE
Makáma
Ezt a mesét neked írom asszonyom. Lovagolok aranyszőrű
lovamon. Itt a mese elején találkoztunk : te meg én. Te vagy
a szép szegény lány, akit én szeretek igazán. Lehetnél te
királylány, aki engem mindig vár. Én meg az az ember vagyok,
aki téged megérdemel. Itt a mese elején találkoztunk te meg
meg én.
Elindultam messzi földre idegenbe, szenvedtem szegénységben. Számítottam szerencsére, kipróbáltam: van-nékem?
A szegénynek kell hogy legyen!
Átrepültem a hegyeken, s egy nagy palotához értem. Oda vitt
a vén paripám, nem valami tüzes fajtta.
Paripámat kikötöttem, s lenn hagytam a völgyben. Az út
után hadd pihenjen!
Az udvaron széjjel néztem, a virágoskertbe
jutottam. A királylány kertészkedett, kedves volt, és beengedett:
azzon nyomban megszeretett. Igen ám, de én is őtet.
Bementünk a palotába, odafent a magasságban.
Tüzelt a nap, a virágok bókolgattak. Finom, halvány színes
szirmok csészéjükből kifordultak.
A királylány szebb és színesebb volt a virágoknál. S mi történik ilyenkor a mesékben? Felemeli tekintetét a lány, és az elég ahhoz,
hogy beleszeressen a legénybe.
A szegény legény várta a sorsát. Na, itt valami nincs a helyén. Ha annyira mamlasz az a szegény. Úgy a célját nem éri el: nem lehet a mese hőse! Ilyen álmodozó, várakozó, csöndes legény sorsa mi szokott lenn? Az, hogy rá se néz senki.
De ha odafigyeltünk, láthattuk: a fiatal szép lány is másképpen viselkedik, mint amilyeneket már megismertünk. Hús, vér a
királylány, mint aki a földön jár. Én ilyenről álmodoztam.
Asszonyom, az a királylány te magad vagy: a szépek szépe.
Add a szép kis kezecskédet, mert én most magammal viszlek
téged, Nem bántad, hogy szegény voltam, veled én
meggazdagodtam.
Két szerelmes ember nem hagyja magát, vár rájuk a boldogság.
Úgy indultam útra, tudtam végig, hogy te előttem jársz. Én meg
kihasznaltam a szegény öregember segítő szándékát. Ő is belement
a játékba, ahogy a mesékben látta
Mi külön úton indultunk el, de tudtuk, hogy ez a két út összefut,
s a végén mi leszünk boldogok.
A befejezésen a királylány dolgozott.
Megjelent a színen az öreg király, aki levette fejéről a koronát,
és az ifjú derekára kötötte. A királylány megszervezte az ünnepi vacsorát, és hivatalosan a fiatalember fejére helyezték a királyi koronát. A királylány fejet hajtott előtte, s tőle kapta meg a neki
járó kis koronát.
Harmadik napon az ifjú király visszatért oda, ahonnan elindult.
Visszatért a kicsi faluba. Csodájára jártak az emberek, de ő tudta,
hogy neki egy dolga van. Magához vette öreg szüleit, és a királyi palotába szállította őket.
A kertészkedő királynőhöz fordult, és azt mondta neki.
Te biztattál, hogy keljünk útra, én téged vigyelek haza!
A kívánságodat teljesítettem. Itt vagyunk valamennyien
gyütt. A boldogságot megérdemeljük. Én szegényből gazdag
lettem, szüleimet magamhoz vettem. Itt a vége,
péle!
A mesémet befejeztem.

Szólj hozzá!