Szobánk ablakai keletre nézne. Reggel felkelés után az első dolgom, hogy elhúzom a függönyt és kinézek az utcára. Ma reggel is kellemes látvány fogadott, bár még a nap a keleti égbolton a felhőket festette rózsaszínre, még nem bukkant fel az utca szemközti házainak teteje fölött. A villanydróton szerelmes vadgalamb pár kergetőzött, míg a szemközti ház járdája mellett a fűben peckesen sétálgatott egy szarka. Míg egy másik a ház kertjében lévő nagyobb fa tetejére ereszkedett, majd alászállt egy kisebb fa vastagabb törzsére. (A környékünkön igen elszaporodtak a szarkák, volt, amikor a hátsó kertben lévő két diófánkon legalább húszat számoltam meg belőlük. A nap bármely szakában lehet velük találkozni, mert a házak udvarára is bátran bemerészkednek, mintha csak az ő otthonuk is lenne.) Percről percre világosabb lesz, és hamarosan kivillantja piros arcát a napsugár az utca szemközti házainak háta mögül. Március 3., péntek reggel 6:45. Ha a házak nem takarnák el, már talán láthatnám a napot a horizonton.
2017. március 3.
KEDVES ZSUZSA!
Elgyönyörködtem írásodon és örülök, hogy láthatjátok a napkeltét. Én sajnos, nem láthatom, de még a napot sem egészen déli 1 óráig.
Rosszindulatú, gonosz szomszédaim vannak: emeletes házukat egészen közel építették a kerítéshez, plusz égig érő fenyőket ültettek végig olyan közel, hogy a lepotyogó tűleveleikkel van tele az egész kertem. Végig be vagyok árnyékolva és egyre magasabbak, már a házukat is túl nőtték.
Méreg és harag van bennem egyfolytában. Kezdettől elmérgesedett helyzet, mert szólni mertem.
Szeretettel: Viola (f)