Még szeretnék élni

Összes megtekintés: 150 

Illatosak a jácintok! Lelkesedett a telefonban. Végre volt 3 szabad hétköznapja, amire évek óta nem került sor. Születésnapi ajándéknak tekinthető ez is, mint a virágok, amiket rég meghalt húga nevében szokott kapni évek óta. Nagyon jó testvérek voltak, hiányoznak még most is a jótanácsok, a türelem az élet nehézségeiben való segítséghez. Aztán következtek megint a munkás hétköznapok. A vírus okozta helyzetben nehéznek ígérkező, kicsit zűrös munkahely lehetőségek. Pedig már jól esne néha pihenni egy kicsit. Nem este 8-kor ebédelni, nem dolgozni minden hétvégén nehéz és felelősségteljes ügyeletekben. De az életet nem mi tervezzük, különösen nem most, amikor bármit rákényszeríthetnek az emberre azok, akikre a munka leosztása tartozik. Ez a helyzet most olyan, mint a mi fiatalkorunkban a második világháború ideje volt. Nem tudtuk, kit hol talál meg a halál, csak akkor ez lehetett a véletlen műve is. De ez most függ a „munkáltató” rossz, vagy jóindulatától is, hova osztanak be? Ez lehet a biztos halál lehetőségének helye is most, a vírus közelsége miatt. Pedig még úgy szeretnék egy kicsit élni – vélni lehet a hangjából a telefonban. Közönséges, rendes hétköznapokat, némi pihenéssel, gond nélkül. Lesz erre még lehetőség valaha? Ki tudja. Most csak az erre való vágy van és a félelem. Mint az elítélteknek, akiknek lehettek valódi bűneik.

2021 március 6.

“Még szeretnék élni” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Mária!
    Köszönöm megértésed. Nekem már van egy halott gyerekem, nehéz lenne elviselni, ha az élő se lenne sokáig közöttünk. Állandó rettegésben élek, mikor és hova küldik dolgozni. Az unokáim egyelőre biztonságban élnek. Az uram nem lát. Szóval nehéz az élet. Talán lehet még jobb is egyszer. Nagyon hálás vagyok Bakos Józsefnek, hogy elfogadja kis írásaimat, ezzel tudom lefoglalni a gondolataimat és nagyon jól esik a megértésetek. Üdvözlettel: Magdolna

  2. Idős, fiatal, mindenki szeretné már a régi,
    megszokott életét élni. Akkor is adódtak
    gondok, de ez a félelem….
    Szeretettel: Mária

Szólj hozzá!