Nehéz most elkezdeni az írást. Megfogalmazni azt, ami bennem van. Talán sablonos, talán hétköznapi. Nekem fontos. Mennyire is változik az ember. Gyerek, kamasz, fiatal, felnőtt, középkorú. Majd az idős kor. Mindegyik egy állomása életünknek. Mindegyik fontos. Tapasztalatokat gyűjtünk. Fájót és örömtelit. Hisz egyik a másik nélkül nem létezne. Világot megváltani akarunk még az elején s a végén a világ fog megváltani minket. Hiszek a lélek halhatatlanságában. Hiszem, hogy megtervezzük nagyjából az életünk mielőtt leszületünk. Az utunkon jelzőtáblák. Meg van az irány. Mégis sokszor másfelé megyünk. Próbáljuk kiszélesíteni az utunkat. Nem mindig sikerül. A végén rájövünk, jobb ha betartjuk a nekünk írt szabályokat, mert úgy könnyebb lesz.
Találkozol emberekkel kik hosszabb rövidebb időre életed részei lesznek. Van, aki a rövid idő ellenére is nyomot hagy benned és fordítva is igaz. Ez a te életed. Egyedi vagy mint mindenki. Csak a csomagunk más, a keresztünk, ahogy mondani szokás. Mindenkinek a legnehezebb a sajátja. Alattunk megannyi év már. Megyünk felfelé, hogy elérjük a csillagokat. Mind kevesebb a hang és több a csend. Meghallod a belső hangod. Beszélgetsz magaddal. Az idő már nem jelent sokat, akár meg is állhatna az óra. Hisz elég kinézni az ablakon, hogy tudd. Reggel vagy este van.
Elgondolkodunk néha azon, vajon tehettünk e volna bár mit is másképp, mint ahogy tettük. Mindenkinek meg van a maga válasza. Nem tudunk mások lenni mint amik vagyunk. S nem tehettünk semmit másképp, mint ahogy tettünk. Mert minden döntésük a legjobb volt abban a pillanatban. A rossz emlékek is eltűnnek az életünkből. A tapasztalatok az évek átformálnak bennünket. Bölcsebbek leszünk. Azt hiszem. Bár néha belefér még egy- egy kis vagányság. Olyan bakancslistás! Míg az erőnk s szívünk engedi. Aztán csak a tavaszi és őszi pihenés marad a téren levő padon. Fiatalokat, gyerekeket nézed. Mekkorát változott a világ.
Én nem írtam bakancslistát hisz az egész élet az. Tele lehetőségekkel, amiből a legjobbat kellene kihoznunk. Gyerekként a szülinapi játék amire úgy vágytunk. Az iskolába sikerül egy jó dolgozatot írni. Kamaszként ránk mosolyog a legszebb szempár. Sikerül befejezni a gimnáziumot. Kapunk munkát. Családot szeretnénk, gyerekeket. Évekkel később kis nyugalmat, csendet. Ötven felet meg már a nyugdíjra gondolunk. Csak egy kérésem marad a nem létező listámon. A dal soha ne halkuljon el bennem.
Baj lenne Rita, ha tökéletességre hajtanánk.Kritikát elfogadom, hisz abból lehet építkezni. Köszönöm figyelmed.
Ági
Köszönöm kedves Anita a figyelmed.
Ági
Kedves Ágnes!
Szeretem a rövid, tőmondataidat. Mert abban a néhány szóban annyi mindent beletudsz sűríteni. És mi, az értő olvasók a sorok között is megérezzük az üzeneted.
Gratulálok az írásodhoz(l)
Szeretettel olvastalak: Anita
Köszönöm észrevételeidet. Hogy ki, miről, mit gondol? Ezt meghagyom az olvasónak. Köszönöm.
Ági
Ez az írás, valamiféle összegzése az életnek. A tiédnek. Mert bár általánosságban írod, mégis többesszám első személyben, mintha mindannyian így gondolnánk és élnénk.Sok ponton lehet azonosulni a tartalommal, de számos ponton nem. Ez a legnagyobb hibája az írásodnak. Bevontad az olvasót, mintha neki is ugyanazt kéne gondolnia, mint neked. Közösséget vállalsz az olvasóval és ez szép dolog, de nem tudhatod, hogy vajon ő szintén szeretne e közösséget vállalni veled.