Utas, a halál mellett

Összes megtekintés: 44 

Utas, a halál mellett

Jill Croswell mindig is az a nő volt, aki a férjének alárendelte magát. Nem volt ez másképp akkor, sem amikor a férjét Matt Gillighamat a híres grafikusművészt elütötte egy autó a házuktól nem messze lévő kisbolt előtt. Matt nagyon sokat ivott és rendszeresen verte a feleségét, amikor önkívületi állapotba itta magát. Akkor is ilyen állapotban volt, amikor elütötte az az autó s ez a baleset volt a büntetése a sokévi keserűségért amit Jillnak okozott. A baleset után Matt csak arra emlékezett, hogy az autó elejére ez volt felírva. „Az élet fogva tart minket, de mi nem tudjuk megtartani azt”.
Egy hétköznapi háziasszony volt Jill aki otthon ellátta a teendőket mellette meg nevelte a gyerekeket. A férje Matt egy helyi iskolában Maine-ben tanított rajzszakot. Matt világszerte elismert grafikusművész volt a képei által, amelyeket olyan nagyra becsültek. A városban mindenki ismerte őket, és azt is tudták, hogy Matt olykor olykor elég rendesen felönt a garatra. Ilyenkor mintha teljesen kifordult volna magából megszokta, verni Jillt aki csak tűrte és tűrte a részeges férje testi és lelki bántalmazásait. Matt minden idejét a rajzolásnak szentelte és olyan képet tárt az emberek szeme elé hogy tátva maradt a szájuk a csodálkozástól, mert azt mondták a képeire, ahogy ő megrajzolja, őket lelkük van nekik. Ezért olyan híres még ma is Matt és ezért keltek el világszerte a rajzai. De egy idő után elkezdett inni, és ahogy az alkohol hatása alá került úgy romlott a képek minősége. Ezzel még nem akarták megbántani, hogy már nem olyan kifejezőek a rajzai, mint régen, de ahogy egyre jobban csúszott lefelé és már csak összecsapott munkákat adott kiállításra, így szemtől szembe megmondták neki, hogy nem tartanak igényt egy alkoholista valaha volt művész képeire. Ez nagyon megviselte Mattat és minden sérelmét, amit más okozott neki Jillen töltötte ki mondván, hogy ő a hibás, mert nem fogadják el a képeit. De Jill ezt soha nem értette, hogy Matt ezt miért mondja, mert isten igazából nem is volt rá oka. Ilyenkor csak az alkohol beszélt belőle, de az egészben az a leg elszomorítóbb, hogy ezt a gyerekeknek is végig kellett nézni mindig a három éves Johnnak és az öt éves Carolnak.
A verekedések mindennapossá váltak, és ahogy nőtt a feszültség köztünk úgy nőtt a harag is Mattban. S ilyenkor mintha magában is beszélt volna, nem csak akkor amikor Jillel kiabált és ütötte.
– Nem tetszenek a világnak a rajzaim. Kezdte gúnyos hangon és újabb wiskhyt töltött magának. Hát akkor majd okádok,. Az talán majd jobban fog tetszeni a nagyérdeműnek. Nem gondolod Jill drágám? De te ezt úgy is jobban tudod igaz? Hogy jobban tetszene nekik, vagy sem mert te úgy is mindig azt papolod nekem, hogy jaj, Matt már megint túl sokat iszol és ez nem vezet jóra. Főleg ha most nem hallgatsz el, s a következő pillanatban Jill arcába egy éles fájdalom nyílalt mert Matt ahogy letette a wiskhys poharat ismét megütötte Jillt aki ráesett a kanapéra, de Matt csak tovább folytatta a verést és amikor már a neje félájultan feküdt a kanapén mert már nem tudott magáról csak akkor hagyta abba. Másnap a gyerekek el sem mozdultak az anyjuk mellől annyira féltették és Matt egész nap a tv előtt ült és csak bámulta a Benny Hill show adását kifejezéstelen másnapos fejjel. Így ment ez addig a napig, amíg be nem következett a baj. Matt ismét ivással kezdte a napot és közben azon gondolkodott az összecsapott rajzait bámulva az otthoni műtermében, hogy lehetséges abba kellene hagynia az ivást és megint a művészettel foglalkozni. De ahogy eszébe jutott egyből el is vetette az ötletet, mert jobbnak látta a bárpultból kifogyófélben lévő Bourbont pótolni és átment a szemközti boltba. Ahogy elérte az úttestet és meglátta az autót, ami közelít felé még azt hitte, hogy átér az imbolygása ellenére is, de tévedett. Az autó elütötte és hónapokig kórházban volt begipszelt testtel, mert nem maradt egy ép porcikája sem. Több életmentő műtétet hajtottak rajta végre a maine-i kórházban. Először nem is értesítették Jillt mert amikor átment a boltba nem vitt magával egyebet csak az üveg bourbonnak az árát, így a baleset helyszínén a rendőrök nem is tudták azonosítani. A kórházban történt meg az azonosítás, amit egy nővér tett meg mert felismerte, hogy ő Jill férje és ő történetesen Jill legjobb barátnője volt Cintia Houm akinek sokat szokott még régebben panaszkodni Jill Matt viselkedéséről. Így nem is volt róla jó véleménnyel. Amikor a hatóságok értesítették Jillt a történtekről először nem akart hinni a fülének, de miután felfogta és elhitte akaratlanul is mérhetetlen nagy nevetés tört ki belőle a telefonban, amit a rendőr nem is nagyon értett de hagyta az egész kérdezősködést a meglepettségtől. Ahogy Jill letette a kagylót csak ennyit mondott. Most végre megkapta a magáét az a rohadék, és elindult a kórházba. Még alig érkezett meg a kórházba egy orvos már is szólította.
– Ön Jill Croswell?
– Igen én vagyok doktor úr. Miért?
– Van egy nagyon rossz hírem az ön számára.
A férje amikor elütötte az autó nem csak hogy az összes csontját törte de megsérült a nyolcadik és kilencedik csigolya és a hátralévő életébe tolókocsiba kényszerül. Jill ahogy ezeket a szavakat hallotta a telefonbeszélgetés során kitört nevetése jutott eszébe, de most türtőztette magát.
– Mennyi az esélye doktor úr hogy felépül vagy életben marad a férjem?
– Őszinte leszek. Mindkét dologra elég kevés esélye van.
– Köszönöm az őszinteségét.
– Igazán nincs mit hölgyem.
Ahogy Jill ott ült Matt ágyánál és nézte a gipszbe temetett férfit az jutott eszébe, hogy talán kicsit sajnálja is hiszen még is csak a férje de ha arra gondol amit művelni szokott vele akkor egy cseppet sem sajnálta sőt olykor még azt is eltudta volna és most is eltudja képzelni hogy a halálát kívánja. A gondolatok, ahogy előtörtek belőle és elnyelte őket a szoba négy fala akkor Matt megszorította a gipszből kint lévő ujjaival Jill kezét és a következőket mondta. „Az élet fogva tart minket, de mi nem tudjuk megtartani azt. „Jill megpróbált gondolkodni mit is jelenthet ez a mondat, ami rémülettel fogta el, mert Matt soha nem szokott ilyeneket mondani. S akkor még annyit mondott, hogyz volt felírva annak a kocsinak a hátsó lökhárítójára, ami elütötte, s ezután mély álomba zuhant egyedül hagyva ismét Jillt a szobában. Ezután az első útja a rendőrségre vezetett ahol beszámolt a férjétől hallottakról és ez által kiadták az állami körözést egy olyan autóra, aminek nem tudták a márkáját, de a feliratot keresvén lett beregisztrálva a körözöttek listáján. Teltek múltak a hetek és a rendőrség továbbra sem találta mg azt az autót, és amikor már hónapok után sem vezetett nyomra ez a mondat kijelenthető volt, hogy mivel az egész államokat végig vizsgálták és nem találtak semmit betudták annak, hogy fájdalmában beszélt félre Matt és ilyen lökhárítójú autó, amire ez lenne felírva nem is létezik. Jill hamar elfogadta a rendőrök álláspontját, még ha egy kicsit is megijesztette ez az egész, de gondolva arra milyen volt vele Matt éveken keresztül és mit kellett látni a gyerekeknek nem is volt vele olyan nehéz nem törődni és igazat adni a rendőröknek.

2. Rész

A média

Amikor tudomást szerzett róla a média mi történt Mattal annak ellenére, hogy évek óta le volt csúszva az alkoholizmusa miatt, egyből felkapták és a tévéhiradók elsőszámú szenzációja lett. Valósággal felrobbant tőle a média, és ahogy a baleset megtörtént másnap reggel a házuk előtt egy seregre, való sztorira éhes hiéna tolongott ezzel nagy félelmet keltve Jillben mert tanácstalan volt mit csináljon ebben a helyzetben. Szépen lassan végig gondolta mik az opciók: Kimegy és egyesével válaszol minden kérdésre akár milyen nehéz is lesz, vagy a másik, amit valószínűbbnek tartott nem megy sehova és bezárkózik amíg el nem tűnnek a hiénák a házuk elől. De őszintén megvallva ebben nem nagyon bízott. Már előre hallotta a fejében a feléje bombázandó kérdéseket.
– Hogy történt a baleset?
– Mikor történt?
– Valóban bántani szokta önt a férje?
Amikor ez az utolsó kérdés felmerült benne elhatározta, hogy odaáll, az újság írok elé. S jöttek a kérdések. Valóban megkapta ezt a kérdést. Bár igaz, hogy neki is eszébe jutott, de nem tudott megszólalni a meglepődöttségtől, amikor neki szegezték. Mély hallgatás következett a részéről és akkor a tömegből valaki felkiáltott. Szóval igaz. A hallgatás beleegyezést jelentett egy olyan embernek, aki még nem is ismerte csak egy jó cikket akart ebből az egészből csinálni szenzációhajhászás céljából.
Néha szoktunk vitázni. De ennyi az egész. Semmi komoly. Jill elhallgatott ismét egy pillanatra és eszébe jutottak azok a szörnyűségek, amikor Matt, mint egy dúvad ütni szokta és a sikolyainak a zaját csak a szoba négy fala nyelte el és szomorú fájdalmas beletörődés követte az ütlegelés utáni perceket, órákat, s akár napokat is. Ezért nem sajnálta igazán Mattat, de ezt nyíltan nem mondhatta ki, mert abból még nagyobb hírt és bajt fabrikáltak volna, ezek az újság írok akik most a házuk előtt tolongtak. Ahogy teltek a napok és több idő tellett el a baleset óta úgy csendesedett el a vihar az egész ügy körül. Már ritkábban adtak róla hírt a tévéadások, de azért még mindig bent volt a köztudatban.

2
Az ember, ha már híressé válik hajlamos átesni a ló túloldalára és igen elengedni a gyeplőt. Ezzel Matt sem volt másképp. Amikor megnyitotta az első kiállítását nagyon boldognak és élettel telinek tűnt és ez az egyre jobban sikerült képei által csak mind hamar eltűnt az arcáról. S felváltotta az önelégült megelégedett ember ábrázata, ami azt sugallta az emberek felé. Nekem ennyi is elég. Már nem akart célokat kitűzni maga elé és megbecsült művész lenni, hanem megragadt egy ponton, ami az ő esetében azt jelentette, hogy elismerték a munkáját és híres lett. Az ő esetében ennyi is elég volt és az ecsetet vagy a grafitot felváltotta a kezében a pohár, ami nem igazán vált előnyére. Ilyenkor olyan személyiség változáson ment keresztül, amit a rajongói el sem tudtak róla képzelni. S ezek a változások szoktak veszekedésbe és verekedésbe torkollani, amik esetében általában Jill húzta a rövidebbet. De valahol nem tudott a férjére haragudni, mert józanul meg egy kezes bárány volt. Mután az alkotás másodlagos dolog lett számára és előtérbe helyezte az önpusztítást azóta, egyre többször ragadtatta el magát miután meg józanul Jill bocsánatáért esedezett. Megannyi bántás és megalázás után is el tudta ezt nézni férjének, mert szerette. Igaz az a mondás hogy a nő a világ legerősebb élőlénye. Mert átgyalogolhat, rajta az ember megalázhatja testileg, lelkileg, de mindig lesz benne annyi erő, hogy mindezek után is mosolyogva nézzen a világ szemébe. S ezt tette Jill is. Ő azt tartotta, amit a nagyszülei tanítottak neki. Ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád. Bár sokszor fájdalomtól megtörten és reszketegen tette, de még is mindig mosolyt erőltetett az arcára. Egy bizonyos pontig. Ez a pont az volt, amikor Matt annyira kiütötte magát, hogy a kenyérszeletelő késsel megvágta Jill arcát és a kés recés éle úgy vágott a húsba mintha vajat vágott volna. Csak hogy utána a kés éle nem aranyszínűre változott, hanem sötétvörösre ami Jill vérét jelentette a kés pengéjén csurogva. Ahogy a kés belemélyedt az arcába Jill olyan hamar reflexszerűen kapott oda és rántotta el, ami után Mattat lökte el a kanapéig, hogy szabadulni tudjon. A férfi próbált utána eredni, de csak addig futotta az erejéből, hogy a kanapéról feltápászkodva megfogta Jill lábát, mert a lendülettől elvágódott és elfeküdt a kanapé előtt a földön. Amikor a lány meglátta, hogy magatehetetlenül fekszik, mint egy élettelen bábú akkor érezte először azt, hogy ő győzött felette és titkon nagyon örült ennek a győzelemnek. De a másik énje a tisztességes feleség sajnálatot és kegyelmet érzett az előtte elterülő test iránt, mert tudta, hogy józanul soha nem csinálna ilyet. De ez nem mentség arra, amit tett ezt ő is tudta hiába fog bocsánatért esedezni, holnap mert meg nem történté már nem tudja tenni. S ez így van. A nőt nagyon sokáig lehet bántani, mert erős és sok mindent kibír de ha egyszer robban akkor rosszabb mint a vietnámi háború. Már pedig az sem volt semmi a maga húsz évével. Szóval így jutott el Jill erre a szintre Mattal kapcsolatban ahol most van. S talán a média is segített azzal kapcsolatban, hogy hogy a sok bántás ellenére nem érezte magát annyira egyedül. Sokszor felvetődött benne a kérdés, hogy mit ér a párkapcsolatom, ha ilyen bánásmódban részesítenek? Nem lehetett azt mondani, hogy a pénzéért volt Mattal, mert abból ép nem akadt sok, és nem azért mert nem fizettek neki a képei után. Hanem sokkal, inkább azért mert a honoráriumának a nagy részét mámoros énje követelte jogos jussaként. S ezért fekszik most is ebben az állapotban Matt a kórházban és lebeg élet és halál között. ahogy feküdt a kórházi ágyon olyan ártatlannak tűnt de Jill tudta, hogy nem az és most megfizette a tanulópénzt. Talán többet, is mint kellett volna vagy épp megilletett volna. De sajnos ezen már nem lehet változtatni és remélni lehet a legjobbakat ahhoz, hogy talán meg lesz az autó, ami ezt művelte a férjével. Egyre csak az a mondat járt a sok gondolat közt a fejében, amit Matt mondott. „ Az élet fogva tart minket, de min nem tudjuk megtartani azt”. Ez elgondolkodtatta Jillt hogy még is mit jelenthet. Talán azt, hogy túl gyorsan élt a férje és az élet csak figyelmeztetni akarta ennek a balesetnek a képében, hogy jó lesz magát visszafogni, hogyha még alkotni akar, hisz az alkotás szerelem. De Jill nem tudta eldönteni, hogy Matt mit szeret jobban az italt, őt, vagy a művészetet. Mindezek közül ő csak úgy érezte ő csak a dobogó legalsó fokát foglalja el és ez valahol fájt neki, de tudta és tisztában volt vele már évek óta csak nem akarta magának beismerni, hogy még is így van. A magatehetetlenül fekvő Mattnak sokkal jobban tudott beszélni és bátrabb volt, mert tudta, hogy most nem vág a szavába. Most biztos, hogy az övé az utolsó szó. Miközben az emlékeiben olyan képek törtek a felszínre ahol ő csak a megalázott bántalmazott feleség szerepét tölthette be. Mint ahogy az emlékek sora tört elő az agyának talán nem is ismert zugaiból úgy egyre bátrabban mondta az ágy mellett Mattnak a magáét. Gondolta. Most senki nem hall most lehet. Te mocskos szemétláda megérdemelted, hogy most így legyél. Miért kellett velem úgy bánnod éveken keresztül mintha csak egy kiállításod után felszedett utolsó lotyó lennék? Miért? Ezeket csapta Matt fejéhez amikből ő semmit nem érzékelt. Ahogy visszhangzott a fejében az utolsó kérdés ráébredt hogy magában beszél mert a mondatok záporoztak a szájából de senki nem válaszolt neki. Egyedül volt. Talán jobb is volt ez így.
– S hogy miért?
– Azért mert ha az élet utat akar törni magának úgy is megteszi, ha meg akkor marad a gyász de úgy érzi még is ez lenne a könnyebben járható út. A magány lenne nála a mindennapos vendég még is boldog lenne, hogy lezárhatná az életének egy sötét szakaszát. De hogy is zárhatná le amikor még az élet játékban van és a halál csak leselkedik a sötétben? Ő csak vár és vár. Amíg az élet tartogathat, nekünk valamit addig ő csak elvesz. s ezt Jill is tudta. De most ebben az esetben nem bánta volna pedig tudta, hogy nem lenne neki szabad ilyenen gondolkodnia. Hirtelen az autó jutott eszébe, amit Matt mondott és az hogy ki vezethette. A gondolat mi átfutott az agyán minden porcikájában megborzongtatta, de még is valahogy el tudta képzelni azt, amire eddig nem is gondolt. Arra hogy az autó egy benzintemető, mert sosem fogy ki belőle a kraft a sofőr pedig a Halál, aki most eljött Mattért, hogy elvigye egyet kocsikázni. Fura gondolatok ezek, de még is érezte, hogy így lehet. Talán a média miatt jutottak ilyen gondolatok az eszébe, mert tudta, hogy ők mindig többet gondolnak, mint ami a valóság.

3
Matt tényleg beszállt az autóba és egy végtelen körforgás vette kezdetét, mert a halál lett az útitársa, amiből már nem hátrálhatott meg. Véget értek a veszekedések és a verések s talán Jill elégtételt érzett most hogy Matt örökre lehunyta a szemét. Bár igaz váratlanul érte, mert nem számolt vele hogy ilyen hamar be fog következni, de azért a tudatalattijában ott motoszkált a férje halálának gondolata. Amikor a média tudomást szerzett róla, hogy meghalt Matt Gilligham a híres grafikusművész ugyan azzal az elánnal foglalkoztak vele a tévék, mint a balesete idején. De a tény hogy grafikusművész volt mentette meg attól Mattat attól, hogy ne kerüljön a feledés homályába, mert mindenki egy alkoholtól bűzlő lecsúszott művészt látott benne, akinek agyára ment a jó lét.

4
A temetés lezajlása után Jill egy kicsit egyedül akart lenni, amit mindenki megértett a családja és barátai körében. Az ember olyankor nagyon törékeny, amikor elveszít egy hozzátartozót. Az emlékezés fájt, de egyúttal meg is könnyebbült, hogy már nincs a világon az az ember, aki állandó terrorban tartotta mikor ivott. Amikor erre gondolt elmosolyodott, mert a kín, amit Matt mellett átélt most arra késztette, hogy bár saját tulajdon férje még is nevessen a halálán, mert annyi szenvedést okozott neki. De annyit még hozzá tett. Most az egyszer te szenvedtél. A lány bízott benne hogy a pokol kén, köves útja már ki van kövezve Matt számára kövezve, és ha végig sétál, rajta mind azt viszont láthatja a túlvilágon, amit ő vele tett csak, hogy egy olyan ember legyen az áldozat szerepében, aki Mattnak nagyon fontos, mint például az anyja. Az a vénasszony úgy sem kedvelt engem sosem most, hogy meg meghalt a fia biztos engem hibáztat, de azt ő sem tudja, hogy milyenné tudott változni a fiacskája. Így hát eszem ágában sincs megbánni ezeket a gondolatokat és remélem, még találkozom vele, hogy elmondhassam neki minden verés erősebbé tett és nagyobb lett a túlélő ösztönöm minden egyes alkalom után s te meg rohadj meg a pokol legmélyebb bugyrában, Lucifer társaságában. Mert azt mondják, a halál nem válogat és Matt azóta is ott utazik a Halál jobbján, mert megint bebizonyosodott. „Az élet fogva tart minket, de mi nem tudjuk megtartani azt.”

Írta: Németh Balázs
Sümeg, 2016. 3. 29. -2020. 4.27. Hétfő

Szólj hozzá!