Monológ

Összes megtekintés: 154 

Ki nem állhatom a vénasszonyokat. Beszélgetni se tudok velük. Az egyik mindig valami szirupos, nyálas brazil sorozatról mesél, amit soha sem nézek. A másik meg azt gondolja, hogy tinilánynak nézik, ha azzal a pipaszár lábaival belebújik az unokája farmerjába, amiből kitüremkedik az a göcsörtös térde. Szánalmas!

Mici meg úgy festi ki a száját, hogy az kétszer akkora lesz, mint valójában, ráadásul valami borzalmas narancssárga színnel. A fogai meg sárgán villannak elő, miközben mosolyogni próbál. Röhejes.

Teriről nem is beszélve, aki már pelenkát visel. Vén trottyosok. Fogalmam sincs arról, hogy mit tudnék velük kezdeni.

Angéla meg kézimunkázik. Azt hiszi, hogy bárki is leteríti az asztalt a keresztszemes hímzéses terítőjével. Jó, ha a házikedvenc kutyuska alá rakják.

Aztán Bözsi meg kötöget, de az még csak hagyján lenne, de közben énekel, azzal a borzalmasan hamis hangjával, amitől még az egerek is elszaladnának, ha lennének.

Krisztina vörösre festeti a haját, miközben a feje is olyan vörös, mint a rák, de hát ez az ő dolga. Ráadásul hagyja lenőni. Így aztán úgy néz ki, mint egy vén boszorkány. Ha már festeti, akkor legalább lenne annyi igénye, hogy rendszeresen tegye, de nincs.

Éva meg a múlt századi ruháiban úgy néz ki, mint akit itt felejtettek. Hogy egyeseknek semmi ízlésük ne legyen! Elképesztő!

Mari lányom meg azt mondja, hogy: mama lassan azért ideje lenne elfogadni a tényeket és keresni valami helyet, mert én nem tudok rólad gondoskodni, ha sor kerül rá.

Mire kerülne sor? – nem is érti. Mit sürgeti? Még hogy ő idő előtt bemenjen egy otthonba? Ebben a korban? Hiszen ráér még, elvégre a jövő héten tölti csak be a kilencedik ikszet, nem fogja idő előtt elásni magát.

“Monológ” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Karola!

    Egyetértünk. Se fiatalabbnak, se idősebbnek nem mondtam magam. Az viszont tény, hogy lelkileg nem egyformán öregszünk. Vannak fiatalos lelkületű idősek és idős lelkületű fiatalok. Ez a viselkedés, leszólás, lekezelés viszont nem szimpatikus, ráadásul bárki kerülhet egyik napról a másikra rossz állapotba.

    Köszönöm az olvasást.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita!
    Én elgondolkodtam a történeten. Vajon milyenek leszünk mi magunk is, ha elérjük a vén kort?Amig el nem érjük a18. életévünket hajtjuk az időt, utánna tagadjuk a korunkat, persze akkor ha muszály. Én is ismerek az irásban szerplő asszonyokat, de sajnos nem csak idősebb korban, hanem fiatalabbakat is, akik nem akarják elfogadni az idő múlását.Bármit is hoz a sors azt el kell fogadni, akár tetszik akár nem. Szeretettel: Karola

  3. Kedves Marika!

    Nevetséges és szánalmas is, mikor valaki nem tud a korának megfelelően viselkedni, mert tőle már elvárható lenne. Köszönöm az olvasást, és hogy megírtad témához kapcsolódó emléked.

    Szeretettel: Rita🌹

  4. Kedves RIta! Köszönöm a mosolyt. Még fiatal voltam
    nagyon, egy régi kis házat vásároltunk. Az eladó egy
    idősebb nő, fölhúzta a szoknyáját és az ügyvédtől kérdezte,
    aki az adásváteli szerződést készítette, “Ugye milyen
    formásak a lábaim? Én utánam mindenki megfordult, még
    ma is megfordul.” Férjem csendben mosolygott, az ügyvéddel
    együtt. A kor, bár elszalad, nem mindenki egyformán
    viszonyul hozzá.
    Szeretettel: M.

  5. Nagyon tetszett ez az írás, főleg azért is, mert nemrégiben ment el keresztanyám 90 évesen, és valóban szinte az utolsó pillanatig vitális volt, mindenre emlékezett, jókat lehetett vele beszélgetni. Ezt is ki kell ám érdemelni, mert ez egy nagy isteni kegyelem. Szeretettel olvastalak, gratulálok, Zsuzsa. 😊💐

  6. Kedves Gyöngyi!

    Hát, nem mindennapi teremtés az biztos. Van egy kutyuskája, vele él. Jó helyen lakik és szereti a társaságot. Járt filmklubba, ahová most a covid miatt nem lehet menni, rendszeresen fodrászhoz, színházba, hangversenyre. Karácsonykor elutazott valami jó kis helyre, ahol ünnepélyes alkalmat rendeztek az ottlevő vendégeknek. Szóval, tud élni, bár most ez egy kicsit nehezebb, de bízik abban, hogy ha véget ér a járvány, akkor ott folytatja, ahol abbahagyta.

    Szeretettel: Rita🌹

  7. kedves Rita, nagyon tetszett, igazán jókad nevetgéltem, és elgondolkodtam rajta, vajon ez a 90 éves hölgy, milyen lehet.. nem köt, nem hímez, nem festi a száját, a haját, nem hord pelenkát, nem múltszázadi ruhákban jár… pl. ebookrider-rel a kezében ül a fotelban, vagy a laptopját maga előtt tartva lelkesen és frissen nézegeti a facebookon, hogy hányan nyomták meg a tetszik-gombot az utolsó posztjára, miközben zöldségturmix-ot iszogat és már alig várja, hogy elálljon az eső és mehessen nord-walkingozni a Bélával stb… 🤗🤗🤗🌻🌼🌺 Gy

  8. Kedves Vicus!

    Örülök, hogy nálam jártál. Köszönöm a megtisztelő, kedves hozzászólásod is. A végével kapcsolatban abszolút igazad van. Ez nem nézőpontváltás volt, hanem figyelmetlenség, ami bosszant. Jó, hogy megírtad, mert fel se figyeltem rá.

    Szeretettel: Rita🌹

  9. Kedves Rita !
    .. remek volt… lendületes, humoros, szerethető… 😃
    …ahogy Melinda is írta, egy fricska, egy kis irónia magunkkal szemben, és remek meglátásokkal…olvastam volna még egy darabig a nénikről..
    .. egyetlen kis megjegyzés: a végén nézőpontot váltottál, az egész történet E/1 személyben íródott, az utolsó bekezdés pedig E/3 …
    …szeretettel gratulálok, Vicus🌷🌻

  10. Kedves Melinda, Icu és Tibor!

    Köszönöm az olvasást, és a hozzá fűzött kommenteket. Van egy ismerősöm, aki a 87. életévében van. A múltkoriban – még a covid előtt – megkért rá, hogy intézzem neki az otthoni elhelyezést, mert borzalmas, hogy nincs akire számítson. A múlkor is neki kellett szerezni valakit – persze jó pénzért – aki huszonnégyórásként gondoskodott róla, mert eltörött a lába. Közben helyrejött, meggyógyult. Meg tudja oldani az életét kisebb segítséggel is. Ugyanakkor értesítették, hogy van szabad hely, mehet. Teljesen kikelt magából, hogy ő még ebben a korban nem megy be a szenilis trottyosok közé, ahonnan most a covid idején még csak ki se tudna jönni. Alig tudtam megnyugtatni, hogy nem kötelező, csupán azért hívták fel, mert jelentkezett és arra gondoltak, hogy a jelentkezését komolyan gondolta.

    Ez a sztori adta az alapötletet.

    Szeretettel: Rita🌹🌹🌹

  11. Kedves Rita!
    Humoros írásodon jót mosolyogtam. Fricska ez ugyan a szépkorú nőknek, de, mint tudjuk, a nő örökre nő marad, bár némelyikünk erősen megreked a múltban.
    Gratulálok szetetettel és gondolkozom azon, hogy én melyik csoportba fogok tartozni. Melinda

  12. Kedves Rita !
    AHogy olvasom arra gondoltam milyen szerencsés vagyok én nekem ebben soha nem lesz részem.
    Sajnos az élet itélő keze nem kerül el senkit,jobb belenyugodni.
    Jó volt olvasni
    Szeretettel Tibor

Szólj hozzá!