A RIADÓ

Összes megtekintés: 54 

A RIADÓ

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
Garay János: Az Árpádok

Így 90 év felett az ember kötelességének érzi, hogy rendet teremtsen régi iratok, fényképek, képeslapok között, ne maradjon sok találgatni és rendezni való az utódokra. Különösen alkalmas foglalkozás ez a vírus miatti lakásba zártságkor.
Elővettem a régi fényképalbumokat és képeslapokat azokról a helyekről, ahol utazgatásaink alkalmával jártunk. Kufstein vára már messziről látszott, amikor Ausztriából Németországba haladtunk. Szép, zöld környezetben pompázik, a torony egyik ablakába néha besüt a nap. A szobák, ahol a magyar rabok töltötték napjaikat, sötétek voltak.
A legfontosabb magyar fogoly Kazincy Ferenc, a nyelvújító volt, őt a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétel miatt börtönözték be.

1853. június 30-án Teleki Blanka tíz évi, Leövey Klára öt évi várfogságra ítéltettek, mert lázító könyveket osztogattak és harcosokat toboroztak; június végnapjaiban Kufstein várába szállították és a legridegebb cellába zárták őket. 1856. július 11-én Leövey Klára büntetésének ideje lejárt.
Rózsa Sándor betyárvezért azért ítéltek el mert szabadcsapatával csatlakozott a 48-as szabadságharchoz. Czuczor Gergelyt 1850 április 10-én Kufstein várába vitték. Riadó című verséért hat év várfogságra ítélték. Itt az emberséges Bedcsula várparancsnok rendelkezésére külön cellát kapott, és irodalmi tevékenységét is folytathatta. Erre nem gondoltam.
Osztályfőnökünk és magyar tanárunk, Kopányi Mária néni külön értékelte, ha egy-egy tanulónak különös vonzódása vagy tehetsége volt egy-egy tantárgyhoz. Kati az első padokban ült általában, így mód adódott arra, hogy órák alatt feleltetés közben beszélgetéseket folytasson Katival Mária néni, és valamilyen oknál fogva szinte mindig felmerült Czuczor Gergely neve. Erre Kati valahogy nem emlékezett később, de bennem valahogy megmaradt ennek az emléke, mert mindig zavart, hogy mi a csodát tudnak beszélgetni egy szerintem komoly, biztosan idős, hangulattalan papról, verset sem tanulunk tőle. És mekkorát tévedtem! Másik emlékem, hogy ebéd után az internátus folyosóján rendezgettük a szekrényeinket, kabátot vettünk elő a szokásos délutáni sétára készülve és irigykedve hallgattam a polgári iskola épületének egyik terméből áradó fiatalos, gyönyörű dallamokat. Irigy voltam az énekkarosokra. Ilyenkor tartotta Horváth tanár úr a foglalkozásokat az énekkaros lányokkal. A Riadót énekelték lelkesen. Valahogy nem is a vers szövege ragadott meg annyira, mint a dallam lelkesítő szépsége. Most hiába keresek egy kottát róla, valahogy nem található. Mennyivel jobb volna ezeket dúdolni vagy akár énekelni is sok olyan „fiatalos” dal helyett, amelyek most hallhatók néha a rádióban. Legalább a szövegét leírom, hátha kedve lesz valakinek el-dúdolni a dallamot, ha ismeri.

Czuczor Gergely
Riadó
Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Valahogy így emlékszem az éneklés közbeni szövegre:
Az isten segít, ki bírna velünk? Talán így kívánta a dallam.

“A RIADÓ” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!