Júdás nem volt egyszerű eset. Nem értette, amit Jézus mondott neki. Nem a szavakkal volt a baj, azt összerakta magában, de nem tudta eldönteni, miért mondta Jézus, hogy ha eljön az ideje, el fogja árulni őt. Soha nem tenne ilyet. Amikor a hegyen összejöttek, hogy eleget tegyenek Jézus kérésének, nem tudták, hogy az lesz az utolsó vacsorájuk vele. Jézus az asztal közepén ült le, hogy közel legyen mindenkihez. Volt valami súlyos a levegőben, nem értette, mi lehetett az oka, de még étvágya sem volt. Mindenféle gondolatok foglalták le. Miért mondta Jézus, hogy ma még találkozunk, de aztán már soha többé nem lesz módjuk együtt tölteni az estéket. A tanítványok minden este összejöttek, hogy imádkozzanak Istenükhöz. Az Úrnak tetsző cselekedetnek tartották. Tanulva a pogány világ szokásaiból, áldozatot akartak bemutatni, hogy elnyerjék az Úr kegyét, de Jézus elhárította a kérést, mondván, új idők jönnek, és új szokások. Az Isten nem igényli a pogány áldozatot. A változások elérték a Gecsemáné-kertet is. Az Olajfák hegye sem kerülhette el a modern időket, ahol már nincs több istenre szükség. Elég az, az egy is, amelyik rendelkezik elegendő hatalommal ahhoz, hogy békét tudjon teremteni a Földön. Akkor még senki nem sejtette, hogy a tudomány megpróbálja majd cáfolni mindazt, amit Jézus, és követői vallottak a világról, hogy a föld lapos, és nap kering a Föld nevű bolygó körül. Az univerzum olyan egyszerűnek tűnt.
– Azért jöttünk ma össze, testvéreim, hogy elmondjam nektek, mi a tervem a következő napokban. Ahhoz, hogy meg tudjam valósítani, szükségem van a segítségetekre – mondta Jézus, és intett a tanítványoknak, hogy üljenek le, majd maga is helyet foglalt. – Tudnotok kell, hogy minden pontosan úgy fog történni, ahogy az meg van írva. De mielőtt rátérnék mondandómra, kérlek benneteket, fogyasszátok a kenyeret, igyátok a bort, és érezzétek jól magatokat.
Jézus felállt, megfogott egy darab kenyeret, és felmutatta.
– Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem.
A tanítványok letörtek egy darab kovásztalan kenyeret, és magukhoz vették áhítattal, mert Krisztus testét látták benne. Jézus bort töltött a kupába, és azt is felemelte.
– Igyátok a bort, mert ez az én vérem – mondta, és kiitta a serlegben levő nedűt.
A tanítványok követték példáját, és ők is kiitták serlegük tartalmát, megrészegülve tőle.
– Volna itt valami, amit meg kellene beszélnünk – mondta Jézus, és megtörölte az arcát.
Meleg este volt, a tavaszi nap erősen tűzött a földekre, amely most úgy ontotta vissza a hőt, hogy a lemenő nap elrejtőzése sem enyhítette a levegő forróságát. – Én holnap meghalok.
Meglepett moraj követte a Mester szavait. Júdás felemelkedett, és megpróbált elosonni, mert balsejtelmei támadtak.
– Júdás! – szolt rá Jézus. – Neked fontos szerepet szántam. El fogod árulni mesteredet, így rendeltetett.
Júdás megtorpant, és Jézus felé fordult.
– Uram, az lehetetlen. Soha nem tennék ilyet, még kényszer alatt sem. – Jézus mosolygott ezen.
– Nem akaratod szerint cselekszel majd, tetteidet én fogom vezérelni – mondta a Názáreti, és intett Júdásnak. – Menj utadra, és tedd, amit tenned kell!
Júdás nem tudott ellenkezni. Bár, tudata tiltakozott, lábai útjára indították. Ment, és vissza sem nézett. Ment az őrséghez, hogy feljelentse mesterét. Útközben, mikor már a város kapuin túljutott, megpillantotta a körözést tartalmazó plakátokat. – Harminc ezüstpénz. Egy egész vagyon – gondolta, és felgyorsította lépteit.
Jézus Péterhez fordult. – Te pedig, háromszor fogsz megtagadni, mielőtt felkel a nap. Péternek a lélegzete is elállt. Nem akart ilyet tenni, soha eszébe sem jutott volna, hogy megtagadja a Názáretit, aki neki maga volt az isten. Minden szavát itta, és követte őt mindenhová.
– Nem Uram, az lehetetlen. Nem tudnálak megtagadni, hiszen, ismersz, leghűségesebb követőd vagyok.
Jézus csak mosolygott. Ezek a tanítványok nem bíznak benne. Pedig számtalanszor bebizonyította, hogy állja a szavát. Amit mond, az pontosan úgy történik, ahogy eltervezi. Legutóbb Lázár feltámasztását kellet elvégeznie, mint ha vizsgázna csodatételből, mert a hitetlenek nem hitték el, hogy képes rá. Már elege volt a mutatványokból. Halak a kosárban, az más volt. Amikor az emberek éheznek, és legyengülnek a táplálék hiányától, ingerültek lesznek, és nem tudják, mit cselekszenek. Képesek nekimenni a császár felfegyverzett seregének is. Ezt mindenképpen meg akarta akadályozni.
– Te vagy Iskarióti Júdás? – kérdezte az őrparancsnok, amikor Júdást elé vezették.
– Én.
– És mi járatban vagy? Nem sokan jönnek önként elém, komoly indoknak kell lennie, amivel felkerestél.
– Az is, uram.
– Te reszketsz, jóember.
– Igen uram, reszketek, mert olyat kell tennem, amit nem akarok megtenni, de nem tudok engedelmeskedni szabad akaratomnak, mert nem létezik.
– Miről hadoválsz itt? Nem tudlak megérteni.
– Arról, uram, hogy fel kell jelentenem valakit, de nincs rá érkezésem. Olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudom nem megtenni, amit nem akarok megtenni.
– Térj a tárgyra jóember! Ezzel a szöveggel én nem megyek semmire.
– Jézusról van szó, a Názáretiről.
– Mi van vele?
– Körözik, úgy tudom.
– Mindenütt plakátok tudatják.
– És azt is, hogy harminc ezüstöt fizetnek annak, aki feladja őt.
Az őrparancsnok hirtelen felélénkült. Odalépett Júdáshoz, és letett elé egy bőrzacskót. Júdás utánanyúlt, de a parancsnok elhúzta előle egy mozdulattal.
– Így igaz. Azonnal tiéd a pénz, ha megteszed, amit kérek.
– Megteszem, mert meg kell tennem, uram.
– Helyes – mondta a parancsnok, és odalépett a meglepett Júdáshoz, és arcon csókolta őt. – Na, így valahogy. Ha megcsókolod Jézust, tudni fogjuk, ki az.
A katonák elindultak a hegyre, ahol Jézus tartózkodott tanítványai körében. Amint kiléptek a város kapuján, Péterrel találkoztak, és kérdezték, ismeri-e Jézust? De Péter a fejét rázta, hogy azt sem tudja ki az, még sohasem hallott róla. Úgy nézett ki, minden a forgatókönyv szerint zajlik, egyelőre nem került homok a gépezetbe. Napfelkeltéig Péter még kétszer megtagadta Jézust. Reggel Jézus elindult a tanítványokkal, hogy elvégezzék reggeli teendőjüket, és együtt imádkozzanak az Úrhoz. A katonák észrevették a mozgást, és összeszedték magukat, felvették fegyvereiket, és intettek Júdásnak, hogy mehet. Júdás pedig, teljesítette Jézus akaratát. Odalépett hozzá, és arcon csókolta. A katonák előjöttek rejtekükről, és lefogták Jézust.
– Ne gondoljatok semmi rosszat! – mondta Jézus. – Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Én még ma este meghalok egy ügyért, amivel megválthatom az emberiséget a bűneitől. Így rendelte az Úr. Bevallom, nem szívesen teszem, de hiszem, hogy ti megértitek az üzenetet, és tanultok belőle. Szóródjatok széjjel az égtájak felé, és hirdessétek a tanaimat. A világ akkor lesz képes megmenekülni a pusztulás elől, ha betartjátok intelmeimet, és erkölcsös életet éltek. Különben, minden elpusztul, ami szépséget hordoz, ami értelmet ad az életeteknek. És akkor, az én halálom is hiábavaló, nem fog változni semmi.
Jézus befejezte mondandóját, és lehajtott fejjel indult el Pilátus elé, a katonák kíséretében.
Júdás szörnyen kellemetlenül érezte magát. Akár hogy is próbálta megnyugtatni a lelkiismeretét, képtelen volt megbékélni a gondolattal, hogy feladta Jézust, harminc ezüstért. Nem sokat gondolkodott. A kertbe már nem mehet vissza, szégyellte magát a többiek előtt. Mindenki gyűlöli őt, nincs maradása a városban sem. Nyakára tette a hurkot, a kötél másik végét átdobta a gerendán. Felállt a ládára, amit odakészített. A kötél szabad végét erősen az oszlophoz kötötte. Amikor készen lett, sóhaj szakadt ki belőle. Imádkozott. Érezte, az Úr megbocsájt. Végiggondolta az életét. Soha nem tett semmi rosszat. Az utókor árulóként fogja számon tartani. Bemocskolják a nevét. Generációk fognak abban hitben felnőni, hogy vétkezett, elkövette a legnagyobb bűnt, amit ember elkövethet. Pedig, nem tehetett mást. Végrehajtotta a forgatókönyvet, eljátszotta a szerepet, amit az Úr neki szánt. És azt elég jól csinálta. Már nem volt benne félelem, amikor lábával kilökte maga alól a ládát. Mintha hallotta volna az Úr elégedett hangját, aztán elsötétült minden.
Messze nem vagyok Biblia tudós, csak néhány témát alaposabban is ismerek. Mondjuk a Biblia így, ahogy van, a kereszténység alapja, az eredettel nem foglalkozom, mert nem érdekel, arról bőségesen van szakirodalom, ha valakit olvasni akarja. De, nem is az a lényeg, hogy az ember melyik sztorit hiszi el belőle, hanem, amit Jézus tett a halálával értünk és miért. 😇
Nagy J. Gábor
Kedves Gábor,
Örülök a hozzászólásodnak, és köszönöm ezt a csodálatos kiegészítést. A Biblia szakértője vagy, gondolom. Nem is vitatkozom veled. Nem kívántam a Bibliai hűséget megőrizni e téren sem, hiszen, azt maga a Szentírás képviseli. Csak megjegyezni kívánom, hogy a Biblia Krisztus halála után keletkezett, igaz, az állítólagos korabeli tekercsek, és fennmaradt írások alapján. Így az akkori társadalom viszonyai tükröződnek a Szentírásban, amikor az készült, így hitelessége számomra nem annyira egyértelmű. Egy történet, amely az én fantáziámban így jelent meg, ahogy leírtam, akárcsak a harmadik századi “szerkesztők” fantáziájában. Ezzel nem sérteném a vallásos ember Szentírásba vetett hitét, semmiképp. Továbbra is szeretettel várom, értő észrevételeidet.
Janó
Kedves János! Ez a történet bibliailag, teljesen hamis, bár kérdés, hogy ki, mit fogad el. A dolog úgy néz ki, hogy:
1. Jézus nagyon is tudta, ki Júdás, ördögnek nevezte, azért lett kiválasztva, mert kellett egy valaki, aki már a sátán megszállottja, hogy elvégezze a piszkos munkát. (Jn.6.70.) Isten nem választ ki sosem ártatlan embert ilyesmire, csak olyat, aki kárhozatra van ítélve…
2. Júdás, nagyon is tudta, már régebben is, mit akar csinálni: (Mt.26.14 -16)
3. Jézus nem bízta meg őt, és nem is sajnálta Júdást: (Mt.26.24.)
4. Nem Jézus vezette Júdást, hanem kiszolgáltatta a sátánnak, (Jn.13.27.) mert nem akart változni (Jn.13.10-11)
5. Júdás simán tolvaj volt és meglopta a sajátjait: (Jn.12.5-6)
Amúgy, ha az ember megőrül és csinál valamit, utána, ha kijózanodik és felfogja, mit tett, sokszor nem tudja elhordozni, és öngyilkos lesz. Júdás is így volt.
Röviden, ennyi. Talán jobban átlátható így Júdás személye.