Gondolatok egy parki padon 28

Avagy a mondások igazságtartalma… .

Bevallom mindig mosolyogva és főleg kételkedve fogadtam a nagy magyar mondásokat, amelyeket oly nagy előszeretettel hangoztattak azok, akik nevelni akartak. Óvó nénik, tanítók, némely elöljáróm. Ezek a lassan járj, tovább érs – vagy az – aki másnak vermet ás, maga esik bele – meg az, ami arany nem mind fénylik; – de ide sorolhatnám: a ki korán kel az aranyat lel – t is. Meg még számtalan mondást, ami most nem jut eszembe, vagy sose ismertem, mert annyi van, és csak szaporodik.

A mai nap viszont ez megváltozott. Magam tapasztaltam meg nem is egy, hanem egyszerre két mondás igazság tartalmát.

Ez úgy történt, hogy hajnalok hajnalán, ha már úgyis felébresztett a reggeli készülődésével, a gyerek mikor ment dolgozni, én bemerészkedtem a szobájába és elkezdtem takarítani.
Elsődlegesen az új és igencsak drága műpadlóra ledobott ruhákat gyűjtöttem össze, gondolván, hogy ha a padlón van, akkor az szennyes. Ez is lehetne akár egy új mondás.
A jó nagy kupacot ki is vittem a fürdőszobába és a mosógép elé ledobtam. Eztán, hogy haladjunk egy adagot be is tettem a gépbe. Kimértem a Tomi coloromat amit én szoktam használni.

Már kezdtem a gombokat nyomkodni, amikor eszembe jutott, hogy mégiscsak meg kéne nézni a bedobált ruhák zsebeit. Na, nem a titkok érdekeltek, de bosszantó tud lenni 1-2 szétmosott papír zsebkendő.
Minden darabot kivettem, aminek zsebe volt, átnéztem. Össze is gyűlt egy félcsomagnyi használatlan papír zsebkendő és egy másik félcsomagnyi használt. Már csak a szabadidős nadrág volt bent. Azt is kiszedtem, és amikor a zsebbe belenyúltam egy ezer forintost húztam ki.

Innentől hiszek a mondásokba.

Elsődlegesen:

– A jól végzett munka elnyeri jutalmát.

Másodlagosan:

– Ki korán kel aranyat lel!

De ha aranyat nem is, de ezer forintot.
Jártó Róza 2017 tavasza.