A vadgesztenyefák

Összes megtekintés: 70 

Már csak kettő maradt életben. A harmadikat kivágták pár éve. Odvas törzse bármikor eltörhetett és rádőlhetett volna a járókelőkre a járdán. Most virágzanak. Fehér virágaik az ég felé nyújtóznak, kínálva magukat a napnak, hogy élni akarnak.
Most, hogy kinézek az ablakon, már este van. Minden este vacsora után tőlünk megy haza a fiunk a lakásába. Az autóbusz itt áll meg az ablakunk alatt. Vagy én, vagy az apja kinézünk a függöny mögül, hogy felszállt-e baj nélkül, mivel igen kiszámítja a perceket. Aztán mikor elindulnak, még ott maradok egy darabig az ablakban és visszaemlékezem a 40 évvel ezelőtti napokra, mikor idejöttünk a gyerekeimmel az akkori lakásunkból vadgesztenyét gyűjteni a fák alól. Kis kezükkel nyújtották felém a gesztenyéket és otthon játékot csináltunk belőlük gyufaszálak segítségével. Ők talán már nem is emlékeznek ezekre a számomra kirándulásszámba menő kis sétákra. Sok betegségem miatt ritka alkalom volt, hogy velük jöhettem. Ha pedig dolgoztam, a munka is tőlük vette el a hétköznapjaimat.
Közlekedés csak gyalogos volt akkoriban ezen a hosszú utcán. A fodrászhoz úgy vittem őket gyalogosan. A lányom felém nyújtotta két kis karját, a nyakamba ültettem, úgy indultunk a hosszú útra.
Ezeken az apró bajokon még tudtam segíteni. De most beteg. Erősnek mutatja magát, de érzem, szívesen nyújtaná ma is a karját, hogy segítsek. Most érzem át Jézus anyjának fájdalmát igazán, mert sem hatalmam, sem lehetőségem nincsen, sem tudásom nem elég ahhoz, hogy segítsek a gyermekemen. Ordítani szeretnék a fájdalomtól és a tehetetlenségtől, nem akarom, hogy baja legyen!
De ezzel mit sem segítenék itt a sötét éjszakában. Otthagyom az ablak előtt virágzó vadgesztenyefákat és úgy, mint annyiszor, mikor már elégtelennek éreztem az emberi erőt, leveszem a polcról gyerekkori bibliámat. Újra és újra elolvasom benne: „az Isten szeretet”. Nem csendesedik bennem a fájdalom, de többet most nem tehetek, minthogy az eddiginél is jobban szerethetem a gyermekemet. És én, aki megértem a Penicillin, a Streptomycin és a steroidok csodáját, hinni akarok egy újabb csodában, ami reményt ad a gyógyuláshoz.

Ma már tudom, hogy ez még lehetetlen.

2003.

“A vadgesztenyefák” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna

    Fájó szívvel, együttérzésel olvastam írásodat, mint sorstárs, átérezve fájdalmadat. Sokszor szeretnénk hinni a csodában, de rá kell döbbennünk, hogy nincsenek.
    Szeretettel.
    Magdi🥀

Szólj hozzá!