A segítség

Összes megtekintés: 158 

Persze, hogy tudnék segíteni. Én ne tudnék? Csak azt nem értem, hogy miért nem az anyádnak szólsz? Látod, hogy épp meccset nézek, nem? Mit mondasz?- hogy anyád mos, főz és vasal. Na, tisztázzunk valamit, először is a mosógép mos, a tűzhelyen fő az étel, anyád maximum csak vasal, de az nem kötheti le annyira, hogy ne tudjon figyelni rád. Nincs igazam?

Hogy a fene vigye! – kikapott a csapatom, még ez is. Menj, hozz egy láda sört, muszáj innom ilyen csapás után! Két részletben is hozhatod, tudom, hogy milyen nyamvadt ez a korosztály és hiába vagy a fiam, te se vagy különb tőlük. Anyámasszony katonája vagy, ha egyáltalán érted, hogy miről beszélek. Ha megittam és kicsit kipihentem magam, akkor megbeszélhetjük azt a nyavalyás számtanpéldát. Nem tudom, hogy mi lenne veletek nélkülem. Mindent nekem kell elrendeznem, megoldanom. Én is ember vagyok, nehogy már ne legyen egy perc nyugtom se a saját otthonomban?

Mi az, hogy egyest kaptál? Mert, hogy nem csináltuk meg tegnap a számtan leckét? Aztán, miért nem? Nehogy már én legyek a hibás, mert elaludtam! Nem, nem a sör miatt aludtam el, hanem azért, mert fáradt voltam. Hogy előző este meg örömömben ittam? Ja, mert akkor nyert a csapatom, egy kis ünneplést csak megérdemeltem. Nehogy már a nyúl vigye a puskát? Mit képzelsz magadról szaros kölyök, csak nem te akarok megmondani nekem, hogy mikor ihatok és mikor nem? Én járok iskolába, vagy te? Nekem kell megoldanom a feladatot, vagy neked? Azt mondod, hogy megígértem, de attól még megcsinálhattad volna, ha látod, hogy alszom. Anyád meg hol volt? Ne gyere a nagymamával, hogy neki ment segíteni, mert azt nem kellene neki naponta, de direkt elmegy, csakhogy kihúzza magát a feladatok alól, aztán meg rám mutogat mindenki.

Azt mondod, hogy kórházba került a nagymama és oda ment vele anya. Jó, de nem őt tartották benn.
Mikor hazajött, próbált segíteni, de nem tudta megoldani? Kész röhej. Az agyam dobom el. Úgy tudtam, hogy anyád elvégezte az általános iskolát. Csak össze tud adni két számot, nem? Jó, ha nem összeadni kell, akkor a kivonás se ördöngösség, meg úgy tudom, hogy az ő idejében is tanították a szorzást meg az osztást is. Ezt ezért is állíthatom, mert egyszerre voltunk fiatalok. Viszont nem egyformán öregszünk. Be kell látnod neked is, hogy mennyivel nagyobb a terhelhetőségem. Végül is nem egy gyenge nő vagyok, bár a gyerekkel való tanulás mégiscsak az asszony kötelessége lenne, de lásd kivel van dolgod, hozzad azt a feladatot!

Hát ez meg mi a nyavalya? Hogy működik az a gép, amibe ha beteszünk hatot és hozzáadunk kettőt, akkor húsz lesz belőle? Most ebben mi a feladat, hiszen azt mondja, hogy húsz. Ja, hogy ez csak arra van, hogy rájöjjünk, hogyan működik, és amit meg kell csinálni az alatta van? Beteszünk a gépbe tizenhatot, amiből kivonunk négyet mennyi lesz az eredmény? Nyilván tizenkettő. Ennyit se tudsz? Azt mondod, hogy azért nem lehet annyi, mert a megadott példában se nyolc jött ki? A gép csinál valamit nemcsak összead vagy kivon, hanem hozzáad, vagy megszorozza a kapott eredményt egy számmal? Hogy ezt logikusan kell kikövetkeztetni? Na, tudod, hogy kivel szórakozzanak? Elmennek ezek oda, ahová én gondolom. Mit képzel az a vén trotty? Hogy jön ahhoz, hogy ilyen hülyeséggel szivasson benneteket? Mit? – hogy nem vén trotty a számtantanár, hanem egy fiatal tanárnő? Mindegy, édes fiam, az se normális. Mondd meg neki, hogy nem agysebésznek készülsz, hanem ácsnak, ahhoz meg elég, ha tudsz összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Értve vagyok?

“A segítség” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Vicus!

    Sajnálom. Valójában humorosnak szántam. A magabiztos, büszke apa, aki mindenkit lekezelve tartja magát többnek a családtagoknál, aztán fogalma sincs arról, hogy kell megoldani egy logikai feladatot. Azt gondoltam, hogy ezt sikerült jobban kifejtenem, ahogy javasoltad a korábbi rövidebb írásaimnál. Azért, ahogy mondani szokás, mindenben van valami, mármint, hogy ebben is van igazság. Egy számomra is megdöbbentő jó pár évvel ezelőtt a lépcsőházba is kihallattszó inzultus maradt meg bennem. Ott az apa közvetlen egyszerűséggel lehülyézte a fiát és ordináré módon üvöltözött vele. Sajnáltam a gyereket, de ugye nem állt módomban beavatkozni. Épp jöttem valahonnan haza és már a lépcsőház is zengett a “szelíd” apa hangjától. Szerintem nagyon sok nagyképű, primitív ember van. Nem igazán tudom kezelni ezeket a dolgokat, de valahogy megmaradnak bennem. Szóval ez a valós esemény volt az alap. Sokkal tompítottabb módon, inkább humorosra véve próbálkoztam azzal, hogy feldolgozzam ezt a “ki valaki, ha én nem” tipusú emberanyagot, úgy látszik nem sikerült. Annak viszont mindig örülök, ha megírod a véleményed, mert az tud igazán orientálni. Köszönöm, hogy megtetted.
    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita, olvastam írásodat már aktuálisan amikor felkerült.. de bevallom, engem annyira elszomorított a főszereplő agresszivitása,érzéketlensége,hogy végül nem is tudtam reagálni rá….
    ….. olyan rossz érzést váltott ki belőlem, hogy majdhogynem könnyek szöktek a szemembe.. valószínűleg most amúgy is érzékenyebb időszakomat élem a covid miatt, rengeteg negatív hatás vesz körül, így szinte fizikai fájdalmat okozott ennek az embernek a monológja… szívesen írnék ” neki ” egy jó kis választ, sőt.. a Csöpögött a csap című írásom akár lehetséges reakció is lehetne erre…😃😉…

  3. Kedves Rita!
    Humorral tűzdelt írásod egyben szomorúvá tesz. Nem kellene ennek így lenni!
    Tapasztalatom az, nagyon sok tehetséges gyerek kallódik el éppen a szülők tehetetlensége, nemtörődése miatt.
    Örömmel olvastalak.
    Marica

  4. Kedves Rita!

    Nagy tetszéssel olvastam életszerü írásodat, vannak szülők, kik nem képesek arra, hogy segitsék a gyereket az otthoni tanulásban, mert nagyon elfoglaltak, ki a munkája miatti fáradtságra hivatkozva,
    van kinek a matek tudása csak a gólok és az elfogyasztott sörök s zámaig terjed.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi🌷🌻🥀

  5. Tartok tőle, ez a mai napokban is elhangzik néhol. Pláne az online oktatások alatt. Tetszett, ahogy minden apró kifogást sikerült belevenned, amit egy ilyen apa elő szokott venni.
    Rozika🌹

  6. Kedves Rita!
    Jól megmosolyogtattál az apuka monológjával. Nem könnyű az a fránya matek, pláne annak nem, aki nem agysebésznek készül. Humorral fűszerezett írásod nagyon komoly témát boncolgat, konkrétan a gyerekkel való otthoni tanulást, házi feladat megoldást. Bizony sokszor mindkét szülő nagyon elfoglalt otthon, de írásodban az apuka jobban ráért volna segíteni gyermekének, csak hát a meccs és a sör miatt nem tudott. A családban leosztott nevelési feladatok az évtizedek során berögzültek, a változtatás már nagyon ráférne a “szereposztásra”.
    Szeretettel gratulálok remek írásodhoz, ami nagyon tetszett! Melinda

  7. Kedves Rita! Nagyon jól megírt, életből vett
    a gondolatisága történetednek. Bizony, “működik”,
    vagy létezik ilyen segitség…?is!

    Szeretettel gratulálok: Mária

Szólj hozzá!