KÉSŐI LEVÉL

Összes megtekintés: 40 

Úgy emlékszem, napsütéses kora őszi nap volt Nyíregyházán. Egy kellemesnek ígérkező műsoros délutánra voltam hivatalos, illetve kaptam lehetőséget kisebb ismertetésre Liszt Ferencről és Munkácsy Mihályról. Kicsit izgultam is, mondhatok-e én olyan pár mondatot a hallgatóságnak, akik bizonyára összeszokott csoportot alkotnak, ismerik egymást, és ami érdekelheti őket. Volt, aki otthonosan mozgott közöttünk, már nem emlékszem a témára, de kellemes hangon tartott kisebb előadást dr. Szabó Gyula. Ez idáig rendben van, gondoltam, és figyeltem, mi következhet ezután. Az előbbi kollégánk hangja ejtett ámulatba bennünket a következőkben gyönyörű énekével. És, hogy minden teljes legyen, hegedűszóval bűvölt el minket csendes ünnepi hangulatba. Megnyugodtam. Itt már bizonyára csak valami szép élmény következhet számunkra. Így is történt. Egy távolról ide látogatott kollégánk csodálatos zongora játékát hallhattuk, mint a nap további ajándékát. Vele is, és előbbi kollégánkkal is találkoztam sokkal később, az Orvosírók rendezvényein.
18 könyv anyagának megírása után tudomásul vettem, hogy már nem fáraszthatom túl sokat a számítógép előtt a szememet. Inkább olvasgatni fogok. Elővettem a régebben kiadott antológiákat, és ahogy nézegettem az előadások címeit, megjelentek előttem kedves előadóinknak az alakjai. Sokan már nincsenek közöttünk és sajnos, már én sem lehetek személyesen közöttük, de az emlékek kicsit elbódítanak egy kevéssé fárasztó hangulatba, mint ami napközben száll meg bennünket kellemetlen dolgok intézése közben. Kedd esténként gyakran kérik a televízióban az öreg cigány alakját idéző dalt. Egy orvosírói találkozó után többször játszotta nekünk esténként ezt a dalt, Missura előadónk, messziről jött közénk, és sejthető volt, hogy kevesebb év lesz már számára az életből, mint amennyit addig megélt. Sajnos, így is történt. De számunkra, akik ott voltunk és vele együtt énekelgettünk, örök emlék marad felidézni kedves alakját. A 2003-as antológiában levő írások gazdái közül a humorosak, pontosak, utazgatásokról beszámolók, érzelmekre figyelők, kézműves dolgaikra büszkék közül már többen nincsenek köztünk. Szabó Gyula írását olvasva jutott eszembe a késői levél. Túl sokat nem voltunk mi egymás társaságában, komolyan nem is gondoltam, hogy jelentett bármit is számára az én kis előadásaim közül bármi is valami megjegyezni valót. Mígnem egyszer egy vastagabb borítékban kaptam egy levelet, mellette a borítékban egy kis verses kötetet. Dr. Szabó Gyula verseit, talán olyanokat, amelyeket nem szívesen oszt meg mindenkivel az ember. Inkább csak olyanokkal, akiről vélheti, érzett már hasonló érzéseket, vagy legalábbis megértheti. Megtudtam, hogy akkor már hónapok óta nem volt közöttünk a földi életben, számomra ismeretlen feladója volt a levélnek. Megrendültem, és meghatódtam. Mégis lehetnek tiszta emberi kapcsolatok olyanokkal, akikkel meg lehet ismertetni gondolatainkat.
Most úgy tűnik, írásban is megemlékezhetünk Dr. Szabó Gyuláról

Nyíregyháza – 1953. január 24-én, Nyíregyházán született dr. Szabó Gyula, a Jósa András Kórház kiváló orvosa. Már fiatalon kitűnt tehetségével. Kiemelkedően tanult, hegedült, szavalt, énekelt. Pályaválasztása során az orvosi hivatás és a művészi pálya egyaránt vonzotta. Mindkét területen gyorsan és megérdemelten lett sikeres.
Orvostanhallgatóként az 1977-es Ki Mit Tud döntőjében Rossini áriát énekelve egész szülővárosa rokonszenvét is érezhette.
Diplomaszerzés után a nyíregyházi kórházban kezdett dolgozni. Rangos szakmai konferenciákon tartott előadásokat, számos verőérműtétet elsőként végzett a megyében, hozzájárulva a szülőföld egészségügyének felzárkóztatásához.
Műtétein sajátos munkahangulat alakult ki. Precizitásban mindig maximalista volt és ezt jókedvűen tudta elfogadtatni a műtőben dolgozó csapat tagjaival is. Szakmai tudását önzetlenül osztotta meg fiatal kollégáival, akik tisztelték, felnéztek rá.
A gyógyítás fontos szegmensének tartotta a korrekt, bizalomra épülő orvos-beteg kapcsolatot.
Művészi ambícióinak egész életében hódolt. Rendszeresen fellépett szuggesztív önálló estjeivel, amelyekben verseket mondott, operarészleteket adott elő. A gondosan megkomponált estek gondolatilag egységes egésszé álltak össze, tartalmas töprengésre, önvizsgálatra biztatva a hallgatóságot.
Az orvoslás és a művészet nem csak kiegészítette egymást, hanem lelke legmélyén örökös versengésben volt. Úgy érezte ezt a belső harcot sorsszerűen kell elfogadni és viselni.
Ihletett pillanataiban a szikét a toll váltotta fel. Önálló kötete ”Csak nekünk sorbaállt betűk” címmel jelent meg.
Mindennapjaiban a valódi hátország a család volt. Lányait, feleségét szeretettel, féltő gondoskodással vette körül. Barátsága nagy megtiszteltetést jelentett.
Fájdalmasan korán távozott közülünk.
60. születésnapján dr. Szabó Gyulára, a testet gyógyító orvosra, a lélek épülését szolgáló művészre, az „egy tömbből faragott” emberre emlékezünk, aki önmagához és környezetéhez is szigorú volt, aki megvetett minden taktikázó hajlékonyságot. Közismertsége, népszerűsége valós, kiemelkedő teljesítményein, emberi kvalitásain alapult.
Dr. Szabó Géza írta az életrajzi adatokat egy pécsi professzor úr könyvébe.

“KÉSŐI LEVÉL” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna!

    Valóban, nagyon sokszor előfordul, hogy tehetséges, ráadásul sokoldalú tehetséggel megáldott emberek nem kapnak túl hosszú életet, sőt, talán olykor még átlagot sem.

    Szeretettel olvastam megemlékezésed.

    Rita🌹

Szólj hozzá!