Összefutunk

Összes megtekintés: 66 

A minap találkoztam egy régi ismerősömmel és jókedvűen köszöntöttem őt.
– Szia, Péter! Ezer éve nem láttalak? Hogy vagytok?
– Miért, te ezer éves vagy?
– Nem tudtam hová tenni a kérdést, megpróbáltam viccesre venni, ezért azt válaszoltam, hogy még nem egészen.
– Jó, mert én hetven leszek, ha megélem.
– Látom, rossz kedved van.
– Nekem? Már miért lenne rossz kedvem?
– Mert nem akarod érteni a poént.
– Milyen poént?
– Hát, az ezer éveset. Nem én találtam ki, szokás ezt mondani, ha valakit rég óta nem látott az ember.
– Nálam nem szokás.
– Rendben.

Megyek tovább, összefutok egy olyan ismerőssel, akivel nem tegeződünk, de beszélgető viszonyban vagyunk.
– Szép, jó napot kívánok! – mondom.
– Jó napot! – válaszolja. Felesleges hozzátenni a szépet. A jól bevált köszönés a napszaknak megfelelő.
– Rendben. Valahogy rám ragadt, még a tv-ben is hallottam.
– Nem érdemes mindent átvenni, amit hall az ember.
– Igaza van. Viszont látásra.
– Viszont látásra.

Nem akarom feladni, nem hagyom, hogy elvegyék a kedvem. Miért kell karót nyelve kommunikálni, ráadásul ismerősökkel? Ott jön János, remélem, hogy vele lehet „normálisan” beszélgetni. A kölcsönös köszönések után oda-vissza jönnek a szokásos kérdések a mi újság, és a hogy vagytok. Mivel remekül néz ki megemlítem, hogy akár tíz évet is letagadhatna.
– Mér tagadnék le?
– Nem kötelező, csak a kinézésed alapján lehetőséged lenne rá. Se sörhas, se kopaszodás, remek formában vagy.
– Már mér lenne sörhasam?
– Nem kell, hogy legyen, de sok férfinek van, épp elismerésképp mondtam, hogy neked nincs. Az is ritka, ha valakinek ilyen dús haja van. Egyszerűen észrevettem, minden hátsó szándék nélkül.
– Tudom, hogy nincs hátsó szándékod, sohse voltam az eseted.
– Nem erről van szó, attól még elismerhetem, hogy jól tartod magad, de ha ez téged zavar, akkor hagyjuk.
– Mér zavarna?
– Nem tudom. Sietnem kell, helló.
– Helló.

Mégis elment a jókedvem. Igyekszem, hogy mielőbb haza érjek.

“Összefutunk” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Lehangoló ilyen megsavanyodott emberekkel találkozni, akik csak kötekedni képesek, harcban állnak a világgal, talán még önmagukkal is, jobb messze elkerülni őket,
    Tetszéssel olvastam.
    Szetetettel,
    Magdi🌷🌻

  2. Kedves Vicus!

    Köszönöm, hogy olvastad. Örültem kedves soraidnak is. Fárasztó a megfelelés, főleg, ha valakinek a munkahelyén van erre szüksége, de ha valakivel csupán összefut az ember, akkor – szerintem – nem lehet probléma néhány kedves szót váltani, valakire odafigyelni, stb. Nem fontos belekötni mindenbe, a kákán is csomót keresni. Aztán csodálkoznak az emberek azon, hogy senki se áll velük szóba.

    Szívesen követem az írásaid, mert érdekelnek. Ráérő időmben másokét is olvasom. Különösen a megadott témára írt művek érdekesek, mivel mindenki mást alkot ugyanazon cím alatt.

    Te meg remekül írsz, élvezet olvasni a műveid.

    Ha van kedved, akkor – mivel kedveled ez a stílust – olvasd el a “Segítő” című írásom. Kiváncsi vagyok a véleményedre és a kritikai észrevételeidre.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Kedves Rita, most is remek kis irományt hoztál, jogosak a megfigyeléseid, ilyen világot élünk, kekeckedők, rosszkedvűek, szavakon fennakadó, morózus emberek között élünk, de .. néha, megértem.. néha fárasztó a megfelelés, az udvariasság, a kedvesség, amikor adott esetben annyi gond és teher nyomja a vállunkat… örülni kell nagyon, ha barátságos, optimista és a figyelmességet jól fogadó és akár viszonzó ismerősökkel találkozhatunk. A többiektől pedig gyorsan el kell köszönni…😉😄 .. nagyon tetszett a Kövek között kavics című versed is, gratulálok hozzá.. aranyos volt, könnyen emészthető, jól magában hordozta a lényeget! 👌👍…
    …És köszönöm kedvességed, hozzászólásod a Ki kopog? c írásomhoz, nagyon aranyos vagy, hogy mindig nyomon követed az írásaimat🌼🌼

  4. Kedves Karola!

    Köszönöm az olvasást. Ezek a sztorik nem a covid idején keletkeztek. Az említett személyek jómódban élnek, egyszerűen merevek. Sajnos nem egy ilyen van, akivel még viccelődni, humorizálni se lehet.

    Szeretettel: Rita🌹

  5. Kedves Rita!
    Ahogy mennek a hónapok, sajnos,most is egyre több emberrel találkozunk, aki megkeseredett.A negativ hozzáállás ronthatja a magunk optimizmusát. Lényeg,hogy ha lehet ,soha se engedjük magunkat befolyásolni. Az írás önmagában is egy nagyon jó lelki gyógyszer. Szeretettel olvastalak. Karola.

  6. Kedves Marika és Tibor!

    Köszönöm az olvasást. Igen, talán most aktuálisak a soraim, ám ezek még a “régi szép időkben” történtek. Vannak olyan emberek, akik mindig elégedetlenek, a kákán is csomót keresnek és mindenen megbotránkoznak.

    Szeretettel: Rita🌹🌹

  7. Kedves Rita !
    Főleg manapság az emberek türelmetlenek,idegesek,senki nem tudja mit várhat ettöl a rendszertöl,
    bizonytalanság az egész élet,amit az egyik könnyen fog fel, a másik magában hord mindent,
    ami néha kirobban belőle.
    Érdeklődéssel olvastam aktuális prózádat.
    Szeretettel TIbor

  8. Kedves Rita! Megértem, hogy elment a jókedved.
    Talán ez a hosszú bezártság is lehet az oka, hogy
    az emberek nem tudnak mit kezdeni már az érdeklődéssel.
    Nagyon összezavarodunk, a híreket már nem nézem, úgy
    igyekeznek bennünket összezavarni, hogy csak na.
    Szeretettel időztem Nálad, mint mindig.
    Jó éjt.
    M.

Szólj hozzá!