Poén

Összes megtekintés: 140 

Igazi, szép nyári idő volt. Még nem tűzött teljes erejével a napsugár, nem lehelt forróságot az aszfaltra, csupán kellemesen kényeztette a föld lakóit, köztük engem is. Bár nem vagyok fiatal, mégis most úgy éreztem, hogy ruganyosabb lett a járásom és ki tudja miért, talán a szép idő miatt, de kifejezetten jó kedvre derültem. Magamban dúdolgattam egy kedves, régi dalt és belülről mosolyogtam a világra, ami szép, jó és kedvemre való.

Elhatároztam, hogy kisétálok a temetőbe és egyúttal virágot is viszek a síron levő vázába. Betértem a csöppnyi kis virágüzletbe, ahol a tulajdonos hölgyön kívül egy középkorú úriember volt csak. Hamar kiválasztottam a már előre csokorba kötött virágot, kivettem a pénzt a tárcámból és megszólaltam:
– ezt szeretném megvenni.
– Várjon a sorára! Nem látja, hogy ön előtt van az úr?
– De, látom, csupán azt gondoltam, hogy az úr csak udvarol.
– Na, de mégis, hogy jön ehhez! – torzult el a hölgy ábrázata. Mit képzel?
– Bocsánat, poénnak szántam.
– Nem tartom viccesnek.
– Rendben, nézze, azt gondolom, hogy igazából az se lenne baj, ha az úriember valóban csak elbeszélgetne önnel, vásárlás nélkül. Miért kell ebből ekkora cirkuszt csinálni? Értse meg, hogy nem állt szándékomban megbántani önt.
– Mégis ezt tette. Nem is értem, hogy jön ahhoz, hogy ilyen bizalmas hangnemben beszéljen és gyanúsítgasson engem.
– Látom, nem képes túllépni ezen a kis afféron. Még hányszor kellene bocsánatot kérnem egy poén miatt, ami lehet, hogy nem volt helyén való, de talán mégse volt annyira bántó, hogy ennyire rossz néven vegye. Ön egy csinos hölgy, miért ne tehetné a szépet egy férfiember? Megértettem, hogy szó sincs erről és még egyszer kérem, hogy ne haragudjon. Természetesen kivárom a sorom, hiszen ráérek.
– Nem, most már ne várja ki! Adja ide a pénzt és menjen!
– Rendben. Köszönöm szépen.

Kifizettem a virágot. Úgy jöttem ki az üzletből, mint akit leforráztak. Nekem a hölgy helyében tetszett volna, ha azt gondolják, hogy udvarol nekem a vásárló. Miért ne? Mi ebben a megbotránkoztató, sértő és bántó? Azóta se értem. Viszont megtanultam, hogy jókedv ide, jókedv oda, vissza kell fogni magam, nem lehet csak úgy poénkodni, viccelődni, ha nem akarok belefutni egy ilyen kínos és megalázó helyzetbe. Fel kell venni egy álarcot és a szájamra lakatot.

Egyébként van más virágüzlet is. A jövőben ezt inkább elkerülöm.

“Poén” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!

    Tetszett az eszmefuttatásod. Nincs mindenki a helyén. Lehet, hogy nem is ő a tulaj csak alkalmazott és nem szívesen csinálja ezt a munkát. Pedig bármit csinál az ember, fontos, hogy örömmel tegye. Legyen az takarítás, főzés, mosás, stb. Ne áldozatként dolgozzon, hanem azzal a tudattal, hogy tehetem, mert nem vagyok beteg, mert van munkám, feladatom, vagy finom lesz az étel, szép tiszta a lakás, stb. Itt van ez a covid helyzet, mennyire felértékelődött a szabadságunk, ami korábban természetes volt. Viszont ez a helyzet akkor is, ha valaki elveszíti a munkahelyét és nem talál másikat, vagy beteg lesz és nem képes már ellátni azokat a feladatokat, amelyeket eddig mindig ellátott. A szemléletünkön kell változtatni és akkor örömmel tudjuk végezni a hétköznapi feladataink is.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita, több minden eszembe jutott vajon miért viselkedik valaki így egy üzletben a vevővel , még kettesben sem, nemhogy más vevők előtt. pl. tetszett neki a férfi, és megzavartad a társalgásukat… netán nagyon erkölcsös nő benyomását akarta kelteni, mondván, hogy neki aztán senki sem udvarolhat, aztán bal lábbal kelt fel aznap reggel ….stb. mindezen idő alatt, amíg veled parádézott, vajon mit gondolt az a férfi? ha valóban udvarolni akart volna az eladónak, biztosan meggondolta volna alaposabban, hogy kire pazarolja az idejét..
    Az ilyen ember nem bolti eladónak való. Sajnos napjainkban is vannak különleges képviselőik , néhány eladó pofákat vág , puffog, megjegyzést tesz.

    🌻 Gy

  3. Kedves Rita!

    Lehet, hogy szerette volna a” kedves” hölgy ha udvarolt volna neki az úriember?
    Talán az dühitette, hogy nem tette.
    Nem eladónak való az ilyen, főleg nem virágboltba.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi💐🌷🌻

  4. Kedves Karola!

    Köszönöm az olvasást. Még az is lehet, amire Te gondolsz, de akkor sincs benne semmi. Érhetetlen volt ez a nagy felháborodás és tiltakozás.

    Szeretettel: Rita🌹

  5. Kedves Rita!
    Lehet, hogy az udvarlással igazad volt, az eladó tudatossan gorombasággal védekezett.Pedig előfordúl, hogy a látszat nem is csal. Sajnos ilyen esetben a viccet is másként értik.Szeretettel olvastalak:Karola.

  6. Én sajnos, már évek óta nem járok a városban, de nem kell messze menjek, a társasház többi lakójától ennél még “különb” dolgokat is le kell nyelni, mint a boltosnőtől. Ónody Magdolna

  7. Kedves Rita!
    Csak sajnálni tudom a virágüzlet tulajdonosnőjét.
    Aki ennyire nem érti a poénkodást, annál már “nagy a baj”.
    Neki, alapból is kedvesnek, udvariasnak kellene lennie,
    hogy boltját ne kerüljék el leendő vevői.
    Én így látom, és ahogy írtad, van másik virágüzlet is…
    Szeretettel: Kata

  8. Kedves Rita! Pár éve, sok év után legfiatalabb fiam hazalátogatott.
    Keserű szájízzel jött vissza. Kérdezett a busz vezetőjétől, csúnyán
    legorombította, stb. Még mikor tudtam utazni, nem volt ez a bezártság,
    álltunk a buszmegállóba fiammal. Láttuk nem arra a buszra várunk,
    nem álltunk rá a kockára, a sofőr mégis megállt.
    Mondta fiam, köszönjük, de másik buszra várunk. Ő mosolyogva
    mondta, azért engem szívesen elvinne. Nevettünk, aztán továbbment.
    Nem tudok jól angolul, vagyis alig, ha elkóborlok az üzletben valamelyik
    kísérő gyerekemtől, biztos akkor kezdenek el velem beszélgetést
    kezdeményezni. Nem szószátyárok, de kedvesek az emberek. Kellemetlen,
    mert félek, hogy bunkónak tartanak, csak mosolygok, meg hebegek, de
    megértik, nem angol vagyok, elköszönnek.
    Nem akarom Angliát agyondícsérni, de Németországon átutazóban is éreztem,
    hasonlók az emberek.

    Bocsásd meg szószátyárságom.
    Mária

  9. Kedves Tibor!

    Nekem meg az nem tetszik, amikor letérdelnek mások lábai elé és a koszos cipőjüket csókolgatják, meg tudnám sorolni, hogy mi minden nem, ami a “fejlett” nyugaton dívik. Abban, hogy egy hölgynek teszi egy férfi ember a szépet, nincs semmi sértő, vagy bántó, ez inkább megtisztelő, bár tudom, hogy ma már nincs “férfi” és “nő”, illetve nem szabad hangsúlyozni, egyes helyeken még kiejteni se, mert majd ő eldönti, hogy mi akar lenni, de az én koromban még ez igenis poénnak számított és eszünkbe se jutott volna ügyet csinálni belőle. Változnak az idők, változnak az emberek.

    Szeretettel: Rita💐

  10. Kedves Rita !
    Azt kell mondjam,hogy nem hinnéd el,ilyesmi nálunk nem létezik.
    Az ilyen hangnemet tapasztaltam többször nálatok, főleg egy idegent aki
    nincs hozzászokva nagyon bántana,nem értené meg.
    Köszönöm,hogy olvashattam
    Szeretettel : Tibor

Szólj hozzá!