Álom

Aludni kellene. Már két napja nem csuktam le a szemem, nem bírom. Először csak egy éjszakáról volt szó.
– Maradj itt, és őrködj! – hangzott az egyszerű utasítás.
– Mire vigyázzak?
– Látod azt a sziklát?
– Látom, miért ne látnám?
– Jó. Akkor látod a bejárat elé gördített korong alakú követ is.
– Hogyne látnám.
– Akkor vigyázz rá, mert elvihetik, ami a mögötte lévő barlangban van.
– Értékes?
– Igen, nagyon értékes. Mindent megtudsz időben, ne aggódj.
– Csak ennyi a dolgom?
– Nem. Ha erre jönne valaki, és megpróbálná elgördíteni a követ a sír előtt, akkor beszéld le róla.
– És ha nem hajlik a szóra?
– Öld meg!

Izzadtan ébredek. Érdekes, hogy az álom milyen valóságos tüneteket képes előidézni. A szám kiszáradt a szomjúságtól, és olyan kába vagyok, mintha nem aludtam volna napok óta. Mégis ébren vagyok, azt hiszem.

Legutóbb egy nőről álmodtam, álmaim asszonyáról. Vonzó és kedves nő, örökké mosollyal a szeme sarkában. Reggelre magömlésem volt, pedig nem voltak vágyakat beteljesítő álmaim. Sokáig törtem a fejem, honnan ismerem őt? Mindig ugyanúgy jelent meg, egy lenge hálóingben, és elindult felém. Már majdnem elértem, de kinyújtott kezemtől egyre távolabb került.
Ma nem. Ma szeretkeztünk. Eszembe jutott, ki ő. Szerencsés vagyok, mert azt hittem, már sosem találok rá. Galaxisokon át utaztam érte, és nem értem, hogyan felejthettem el az arcát, hogyan nem éreztem őt, a kedvesemet, akit születésemtől fogva kerestem.

Kimegyek a fürdőszobába. A zuhany alatt állva érzem az érintését. Egész testemmel ráhangolódom. Nem veszem észre, hogy a víz egyre forróbbá válik, égeti a bőrömet. Megértem, hogy kábultan, hatása alatt vagyok az álomnak. Elzárom a vizet, és a fürdőlepedőmbe burkolom magam. Egész testemben remegek. Nem fázom, ez valami más.
A karaván elhalad a sír előtt, amit őríznem kellett. Letáboroztak a fánál, ami kellő árnyékot adott a három tevének. Már második napja nem ettem, de az évnek ebben az időszakában nem is szokás a nagy lakoma. A kenyerem, amit hoztam magammal, elfogyott, és vizem sem volt már.
– Van innivalótok, szomjan halok, segítsetek rajtam.
– Mit keresel itt, jóember? Ki vagy te?
– Katona vagyok, uram, és a sír őrzésével bíztak meg.
– Nagyon helyes. Gyere, tarts velünk, van enni-innivalónk. Nekünk is várnunk kell. Itt töltjük az éjszakát, aztán reggel munkához látunk.
– Miféle munkához?
– Ne kérdezősködj! Mi is őrködni jöttünk. Holnap reggel lesz a nagy esemény, mi ügyelünk arra, hogy minden rendben menjen.

A két férfi tüzet rakott. Az asszony is leszállt a tevéről. Megigazította az arca elé tekert fátylat. Amikor meglátom az arcát földbe gyökerezik a lábam. Ő Mária, Jézus anyja. Egyszerre érthetővé válik minden. Ebben a sírban a fia van eltemetve. Ő maga emelte le a keresztről, és lepelbe burkolt, meggyötört testét ebben a sírban rejtette el. Ismerős arc. Álmaiban, mintha láttam volna. Mindig mosolyog, de most komor, bánatos szemekkel néz rám. Csak egy pillanatra talán, találkozik a tekintetünk. Gyorsan maga elé kapja a fátylat, és eltakarja az arcát.

Jót tett a friss víz. Az éhséget még csak bírom. Éjszaka lehűl a levegő, de itt a sivatag szélén elviselhető. Beburkolózom köpenyembe, lándzsámat magam mellé teszem, hogy a kezem ügyében legyen. Mi katonák parancsot teljesítünk, de vannak közöttünk, akik nem tudták feldolgozni Jézus kereszthalálát. Néhányan nem teljesítettük az utasítást, hogy kutassuk fel a Názáretit, akinek a testét levették a keresztről, és eltemették valahol, egy titkos sziklasírban. Akkor láttam először Máriát. Azóta minden éjjel róla álmodom. Ha lehet hinni a tanítványoknak, akkor holnap reggel Jézus feltámad halottaiból, és beteljesíti az Úr akaratát, felmegy hozzá a mennybe. Hogy hogyan csinálja, el sem tudom képzelni.

Teljesen elzsibbadtam. Tagjaim nem engedelmeskednek az agyam parancsainak.
– Semmi baj, kincsem, már túl vagy rajta, most pihenned kell! – mondja egy kellemes női hang.
– Min vagyok túl? – kérdem meglepve.
– Infarktusod volt, de most már minden rendben lesz – mondja a női hang. Kellemes, édes hangja megnyugtat. Gyengéden fölém hajol, és akkor meglátom az arcát. Mosolygós, kedves arc néz rám, csillogó szemekkel. Mária arca.