Tegnap történt

Összes megtekintés: 156 

Ilyenkor nyár elején az a szokásom, hogy felszedem a tavaszi virágok hagymáit a földből. Tegnap is azzal tüsténkedtem, de a föld lágynak ígérkezett és el kellett halasztanom a munkámat arra az időre amikor már jó porhanyós lesz a föld.

Amikor a derekamat kiegyenesítettem egy kismadárfióka hangjának a fájdalmas sikoltására lettem figyelmes. A málnaültetvény felől hallatszott a sírás. De nem csak a sírás keltette fel figyelmemet a kismadár veszélyhelyzetére, hanem a szülei, akik rikoltó, rekedtes kétségbeesett hangon ott röpködtek le s fel a bokrok fölött.
Benéztem a bokrok alá és látom, hogy a cicám ott játszadozik egy madárfiókával. Ösztönösen elzavartam. Még szerencse, hogy tényleg csak játszott vele, mert előzőleg jól lakattam egy fél rúd cicakajával. Gömbölyűre formáltam a tenyeremet, mintha madárfészek lenne és belehelyeztem a pihegő kis meleg állatot. Pici apró szemeit lassan kinyitotta és éreztem a tenyeremben, ahogyan a vergődéstől zaklatott kis szíve percről percre lassabban vert és végül megnyugodott.

A két madárszülő mintha tudta volna, hogy én segíteni akarok a csemetéjén, csodával határos módon hátra repültek a kert nehezen megközelíthető részéhez, ahol egymásba ölelkezett a birsalmafa és a mogyoróbokor ága.Csalogatva visszafordultak aztán újból mutatták az utat, tették ezt többször egymás után, hátha megértem, vigyem oda, ott biztonságban lesz a fiókájuk. A sűrűre nőtt bokrok között valamikor út volt, de most szövevényessé vált és nehezem megközelíthető. A legjobb hely a madarak számára.Le kellett hajolnom, hogy bejussak a felségterületükre, de már vártak és örömmel röpdöstek a fejem fölött. Kerestem a fészküket , de nem találtam. Száraz fűcsomót tettem a sűrű ágak alá és ráhelyeztem a kis ártatlanságot. A továbbiakat az apjára és anyjára bíztam. Azután mi történt ?

Hallottam a madarak hangját ,úgy mint az ember anya,halk kedves becéző madárhangon megnyugtatta fiókáját. Elképzeltem amint föléje hajolva szájból szájba eteti, majd békésen álomba ringatják egyre csendesedő távolodó hangjukkal.

“Tegnap történt” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Nelli!
    Szívet melengető történeted nyomot hagyott a lelkemben. Nem csak a kisfióka megmenekülése öröm, hanem ez az írásod is. Köszönet érte!(f)(l)

  2. Drága Magdi!
    Nagyon sok szépség kínálkozik környezetünkben. Sokszor az jut az eszembe azért vannak, hogy felvidítsák a borongós, napjainkat, csak észre kell venni, és megállni, hatni magunkra. Örülök, hogy Te is megállsz minden szépség mellett.
    Köszönöm, hogy olvastad a történetemet.
    Szeretettel, Zsófi.

  3. Kedves Zsófia!
    Nagyon tetszik, ahogy a kis madarat pártfogásba vetted! Szeretem az állatokat, télen a kismadarak röpködése az etetőhöz, egy kissé feledteti velem a borongós napok egyhangúságát. Köszönöm, hogy olvashattam!
    Sok szeretettel: Magdi (f)

Szólj hozzá!