A halál torkában !

Összes megtekintés: 88 

Budapest ostroma urán 45-ben a Duna bevolt fagyva.
Életveszélyes állapotba kellett átmenni a másik oldalra,ahol életmentő orvosságra vártak.
Budai Sport kórház orvosa tudomásul vette a kérelmet és tudta,hogy nekik van a kért gyógyszer.Nincs vállalkozó aki elvinné a gyógyszert. Mindenki félt,nem volt biztonságos abban
az időben az oroszok embereket szedtek össze ahol csak tudtak.
Szegedi Júlia, halálos ágyán feküdt, gyógyszer néllkül,talán csak egy vagy két napja lehet és
a remény egyre kevesebb.
Kemény József Budai lakós közel a kórházhoz lakott ahol valamikor ott alkalmazott volt.Fiatal
életerős ember hallott az esetről,gondolta ő még soha sem mentett meg senkit az életében,
most itt ez az alkalom nem fogja elmulasztani.
Tudatták vele,hogy egyetlen út a Duna befagyott jegén kell átmenni amit a fiatal ember nem látott nagy veszélynek, átvette a kis csomagot amit a felső testéhez erősítettek.
Kiválsztott egy helyet a vólt felrobbantott híd lábánál ahol gondolta a leg keményebb lehet a jég
József bátor volt,el volt készűlve min denre. Egyet lépet a jégtábla elég stabilan tarftotta őtet gondolta nem lessz itt semi baj, lassan,ovatosan ment beljebb. Egyszer megbottlott,
Elesett egy kicsit megijedt,de látta hogy elég kemény a jég,ki tudja milyen vastag lehet. Olvasta,hogy valamikor régen nem voltak hidak
az emberek a Duna jegén közlekedtek mert más kehetőségük nem volt. Már majdnem elért a Duna közepéig, megijedt. Érezte a rohanó víz súrólja a jeget ő alatta. Megdermedve
állt egy darabig amíg idegeit megnyugtatta. A partról emberek nézték nem tudták elképzelni mit csinál az a fiatal ember a Duna közepén.
Maga előtt látott egy vastagabb jégtáblát amiben biztonságot látott,rá ugrott, a jégtábla megingott alatta.József most már kimondottan félt, érezte,hogy bajban van.
Hallotta víz csobogását, már több mint a felénél van,érezte, azon a részen vékonyabb a jég.Nézett maga körűl talán lát egy biztonságosabb részt a jégen, de bárhová lépne
mindenhol a veszély fenyegeti. Integetett a parti embereknek,hogy ha valami hosszú pallókat dobnának a jég tetejére biztonságosabb lenne neki amit vagy
nem hallottak,vagy nem értették, feladta a reményt.
József elvolt szánva innen vissza út nincsen, ez az utolsórész ha bárhogy is lesz elkell,hogy érje a partot. Nem tudta elképzelni,hogy miért lazább a jég a Pesti oldalon,valami
melegebb áramlat lehet,ahogy ezt kigondolta rálépett egy másik jégtáblára a mi ketté tört, József majdnem elmerűlt a viz alá. Az volt a szerencséje bőrkesztyű volt mind két kezén
Megrahadta a félbetört jégtáblát, a lábait már sodorta az erős víz áramlat,ijedségében összeszedte minden erejét,hogy kihúzza magát a vízböl. A partrol látták a történteket közben
Szereztek pár pallót amiket betoltak a jég hátán amit József már könnyen elérte a partot ahol összeesett. Látták,hogy csupa vér a ruhája amit az éles jégtáblák okozhattak
József mutatott a zsebére ahonnan kihúztak egy levélszerűséget amin a cím volt. Gondolták ez nem messze van innen, itt nem lehet hagyni kettem megfogták a vér csöpögött belőle
Ellvitták a cimzett helyre.

Szegedi Júlia ágyán feküdve családja szomorúan siránkozotak körülőtte, lassan feladták a reményt, kezdték megérteni a helyzetet, imádkoztak kérték az Istent könyörűljön meg,
ezen a fiatal kéleken. Nagy csend volt kopogtak az ajtón. Réműlten látták két ember vonszol egy harmadikat akinek csupa vér a ruhája, elképzelni sem tudták,hogy mit akarnak.
A két ember közül ez egyik mondta ennek a fiatalembernek ez a cím volt a zsebébe azért hoztuk ide. Az idősebb asszony :
Mi nem ismerjuk ezt az embert tévedés lehetett a címben,
A két ember : Mi mást nem rtehetünk várják meg amíg magához tér majd ő eltudja mondani,hogy került a cím hozzá, azzal elköszöntek.
Az asszonyok próbálták leszedni az ember véres ruháját,miközben az ember lassan magához tért, nézett körül nem tudta hol van. Arra emlékszik mikor a jégtáblán feküdt.
A nők kezdték vallatni őtet, talán megtudnak valamit a fiú elmondta hogy került oda a gyógyszer a hátára van kötve.
A család nem tudott ekéggé hálálkodni Istennek és ennek a szegény fiunak ki az életét kockásztatta,hogy a gyógyszert ide hozza. Boldogok voltak megfürdették a fiút adtak tá
Tiszta ruhát és bemutatkoztak.
József a lányt nagyon szépnek találta és boldog volt hogy segíthetet az életét megmenteni. Marasztalták a fiút,ne menjen el, nem is mehetne nem reszkírozná meg az életét mégy egyszer.
A fiúnak saját szobát rendeztek be mert úgy nézett ki ott fog maradni sokáig.
Júlia felépűlt egy kis park volt a közelbe ahová elsétáltak naponta. Volt ott egy kedves padjuk ahová ültek, etették a galambokat, kedveskedtek egymásnak.
-Józsi : Júlia nekem nagyon tetszel,megölelte megcsókólta őtet,kérte,őtet, legyen a felesége.
-Júlia boldog volt el sem tudott volna elképzelni mást magának mint aki megmentette az életét. Szűkösem megfértek a családi lakásban, nem sokára kisfiúk születet akit Józsinak
Kereszteltek. Józsi és Júlia boldogságban éltek.
Az élet kiszámíthatatlan,vagy talán előre tervezett, amit soha senki nem tudunk meg, valaki irányítja az életünket.

Ágoston Tibor

“A halál torkában !” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!