Megjelent!

Összes megtekintés: 32 

Cs Nagy László: szentség-törés

Cs Nagy László verseit régóta ismerem, nagyra tartom. Lírája mindig mélyre jut bennem, amint senkit sem hagy érintetlenül. Meglepett első Villon-átirataival. Meglepett és lenyűgözött, hogy a középkor végének, a reneszánsz virágkorának legismertebb, legszubjektívebb költőjét választotta, aki a költészet eszközeivel a dolgok fonákjára hívja fel a figyelmet.
Cs Nagy László, mint kortárs Villon folytatja ezt az elhívást, épp, mintha Villon kinyújtott keze, mai hangja volna. Itt a “minthát” akár el is hagyhatom: e kötet szerzője a mai Villon. Kötetében úgy gondolkodik, úgy lát, úgy beszél, úgy ír.
Aki olvassa, időzavarba kerül, megfeledkezik mindenről: egyik pillanatban Villon korában érzi magát, utóbb pedig azt gondolja, Villon vendégeskedik a mai Magyarországon, az Olvasó saját nappalijában.
Cs Nagy László második kötete valódi irodalmi csemege!
Ars poeticája sem szentség-törés:

“Magam csalom meg, hogy mindezt elmesélem,
hisz úri népnek nem szokása adni,
nem jár ezért éles tollamnak sem érdem,
próbálok itt lenn embernek maradni.”

Senki ne lepődjön meg, ha olvasás közben egyre közelebbi ismeretségbe kerül mindkét költővel!
Örömteli elmélyülést kívánok szeretettel!

Hajnal Éva
Litera-Túra

Szólj hozzá!