Ilyen egy apa?

A gyerek elbűvölve nézte a kiskutyát, amely alig volt nagyobb apró tenyerénél.
Világos színű szőrcsomónak látszott a földön a szőnyeg közepén. Csak akkor tűnt fel, hogy egy kis- állat, amikor pötty szemeivel pislantott egyet.
Már ránézni is megható volt, főleg ha vékony, esetlen hangján egy kezdetleges vakkantást is hallatott.
A kisfiú térdelt a kisállat mellett, simogatta, finoman gyömöszölte, alig bírta visszafogni magát, hogy ne szorítsa meg erősen, csupán szeretetből a kutyusát. Boldog volt és szemmel láthatóan nem akart elszakadni kis barátjától.
Pár perc múlva megjelent apja a szoba ajtóban a gyerek utazótáskájával amit most az ágyra dobott. Miután megnézte óráján az időt, leült az ágyra és némán figyelte a gyereket, aki csak simogatta a lábához simuló kiskutyát.
– Nézd apa. Hogy szeret engem.- mosolygott a gyerek. A férfi látta, hogy a kutyus egyre közelebb húzódik fiához.
– Gergő. Állj fel. Ne engedd, hogy a kutya hozzád dörgölőzzön. Csupa kutyaszőr leszel.- mondta utasítóan.
– Nem baj. Majd leporolom a nadrágomat.- hangzott a válasz és finoman megfogta két oldalról a kutyát, hogy az ölébe vegye. Érezte a kis állat mennyire reszket.
– Ne öleld magadhoz! Tedd le! Nem érted, hogy szőrös leszel mindenhol tőle? – förmedt rá a férfi és a gyerek karja után nyúlt. – Állj fel!- dörmögte és felhúzta a gyereket a karjánál fogva. A kiskutya kicsúszott a kezeiből és a szőnyegre esett.
– Jaj szegény megüti magát!- aggódott a gyerek és a kutya után nyúlt, de apja egy hirtelen mozdulattal arrább lökte lábfejével a kisállatot. A gyerek felszisszent mintha neki fájna és felkiáltott. -Ne bántsd a kutyámat!- majd sírni kezdett.
A férfi maga mellé húzta a gyereket .
– Ez nem kutya. Csak félig. Nézd meg még lábai is alig vannak. Lehet, hogy csak csökevény.- mondta szinte röhögve. A gyerek letörölt egy könnycsíkot az arcáról és nagyon szerette volna magához ölelni a kutyust, aki halk nyüszítő hangot adott ki magából.- Megmondtam, hogy nem lehet a közeledbe, mert tüsszögni fogsz a szőrétől. Az a nagyon okos anyád megint egy idiótasággal tudott előállni. De ide többet nem hozzátok ezt a dögöt!- hangzottak a kemény szavak. A férfi ismét az órájára nézett, mikor meghallotta, hogy beállt a ház elé az autó. Megérkezett a gyerek anyja, hogy haza vigye fiát a láthatásról. A fiúcska leugrott a díványról, szaladt az ajtó felé, mikor anyja belépett a házba.
– Na végre, hogy ideértél. – dörrent kellemetlenül az asszonyra, aki felkapta karjába gyereket.
– Szia kicsim. Hogy vagy? – simított végig a gyerek buksiján.
– Jól anya. Megyünk haza? – kérdezte és szertett volna már kint lenni a házból. – Ugye visszük Mackót is ? Ugye nem hagyjuk itt?
Az asszony felvette a gyerek táskáját a vállára s indult a kutyáért, mikor a férfi felugrott a díványról és hátulról nagyot lökött a kiskutyán, aki egy éles visító hangot adott miközben az asszony lábai elé gurult.
– Nézd a rohadt kis dögöt a szőnyegre hugyozott!- kiabálta a férfi és készült ismét az állatba rúgni.
A gyerek felsírt, miközben a nő gyorsan felkapta a kisállatot a karjába.
– Te nem vagy normális! Hogy bánthatod ezt a csöpp jószágot? Főleg a gyerek előtt?!
– Ne hozd ide még egyszer ezt a dögöt. Nem takarítok utána. Vidd a francba innen!
– Nem is neked hoztam. Hanem Gergőnek, hogy ne érezze egyedül magát amikor itt van.- válaszolta a nő és kiviharzott az ajtón. A férfi utánuk sietett.
– Ne felejtsd el, hogy legközelebb te hozod a gyereket!- kiabálta kifelé az ajtón, majd jó hangosan bevágta maga után.
Amíg a gyereket az ülésbe kötötte érezte, hogy reszket nem csak az ő keze,de a gyerek teste is.

– Anya. Nem akarok apához jönni többet! Utálja Macit. És mindig ideges. – szipogta miközben magához szorította kutyusát aki hálásan simult szerető gazdijához.
Az asszony beült az autóba s csak úgy maga elé morogva egy sóhaj közepette szakadt ki belőle.
– Ezt sajnos nem én határozom meg, fiam. A nagyokosok döntenek így, hogy egy ilyennek is joga van a gyerekéhez. – s míg nagy slunggal elhajtott a ház elől, azon gondolkodott, hogy bírta ezt a fakírt elviselni oly sok éven át!!!!!

Filó Margit

“Ilyen egy apa?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Irodalmi szempontból nézve nagyon személyes írás ez. Az író dolga, hogy bemutasson dolgokat, érzéseket, eseményeket, amiket pártatlanul képes bemutatni. A kiskutya leírásánál folyamatos a “kutyus” meghatározás, sehol nincs kicsi eb, kiskutya, kutya, mindenhol kutyus van. Ez a becézési forma egyértelműen jelzi az író érzelmeit is, nem csak a gyermekét. Az apa megjelenítése is csak és kizárólag erre a kutyára van kihegyezve, holott nyilvánvaló az, hogy ha az állatokat nem is, de a fiát azért még szeretheti… Csúnyán viselkedik a gyermekkel, amikor nem érzi át, mennyire ragaszkodik a kisfiú az állathoz. De számtalan ilyen ember van, aki a lakásban nem tűr semmilyen állatot. Ebből messzemenő következtetéseket levonni nem szabad. A záró mondatok is egy sértett anya szavai, amivel szintén befolyásolja az olvasót az apa elítélésére, holott az attitűd egy kiragadott epizódról szól.

  2. Kedves Margit!

    Fájdalmasan szomoru történet, a szülők közti ellentétnek a gyerek a szenvedő alanya.
    Szeretettel és együttérzéssel olvastam.
    Magdi🐕🌷

  3. Ilyen egy apa: akiben nincsen szeretet, nem is kepes adni. Hogy miert vittel hozza kutyat, ha tudtad milyen, es miert maradtal mellette megis, ily soka, arrol egy kivul allo se okoskodjon, mert nem volt benne. Mindenki szembenez egyszer a sajat tukorkepevel es nem, nem az Ur itelkezik felette, hanem az ember maga iteltetik sajat gondolatai, szavai es tettei felett.

    Remelem, hogy a kicsi Gergoben nem marad nyoma apja kegyetlensegenek, illetve ha igen, azt kepes lesz kiseperni lelkebol az anyukaja jo nevelese es tanacsadasa altal, onfelelosen, batran.

  4. Szomorú történet volt. Csúnyán viselkedett az apa. Viszont nem kellett volna kutyát vinni hozzá, ha nem kedveli az állatot. Ha az asszony szereti, akkor szíve joga, hogy a saját otthonába fogadja, de nem terhelheti másra. Az se tetszett, ahogy viselkednek egymással szemben. Nem a gyerek választotta az apját, hanem az anyja. Nyilván nem volt mindig ilyen a férfi, ha a nő hozzáment és gyereket is vállalt tőle. A férfinek is csalódás volt ez a házasság, ami ím válással végződött és láthatási apa lett belőle. A gyerekek sokat változnak, lehet, hogy a későbbiekben jobban megértik egymást a “fiúk”. Igen, joga van látni a gyermekét, akkor is, ha idegesebb, mint az édesanya. Sok férfi nem tudja úgy kimutatni a szeretetét, mint egy nő, különösen egy anya, de attól még ő is szeretheti a gyerekét, csak másképp. Ha a nő azt mondja, hogy ne haragudj, máskor nem hozom el a kutyát, akkor enyhülhetett volna ez a rossz helyzet, de legalább is meg kellett volna próbálni.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!