Osztálytársak

Összes megtekintés: 92 

Terike feltűnő szépségű lány volt. Hófehér bőre, dús, hosszúra növesztett mézszőke haja, kék szeme, formás keblei, karcsú bokája, kerek csípője, vékony dereka lenyűgözte a férfi nemet. Mindenki megfordult utána, ki irigykedve, ki csodálva őt.

Osztálytársnője, Marika egy átlagosnál is átlagosabb kislány volt, akiből tizenkettő egy tucat, igazából semmi sem volt rajta, amin bárkinek is megakadhatott volna a szeme. Még csak azt se lehetett rá mondani, hogy különösebben tehetséges volna.

Az általános iskola elvégzése után mindketten gyors- és gépíró iskolába mentek, majd azt sikeresen elvégezve munkába álltak.

Terit körbe dongták a férfiak, versengtek a kegyeiért. A lánynak Zoltán nyerte el a tetszését, aki iránt szerelemre lobbant, és ahogy az lenni szokott a beteljesedés se váratott sokáig, amely azzal a következménnyel járt, hogy teherbe esett. A fiú nem volt lelkes, ő még úgymond élni szeretett volna, de becsületből mégiscsak elvette Terit feleségül. Megszületett a gyermek, akiről három éves korában kiderült, hogy izomsorvadása van.

Orvostól, orvosig vitték, de mindhiába, nem tudtak segíteni rajta. Teri minden idejét lekötötte a beteg kisfia, a férjére pedig nem számíthatott, mert ő mondván, hogy nem bírja idegekkel ezt a helyzetet, inni kezdett. Részegen durva volt és goromba, elhidegültek egymástól. A gyermek állapota folyamatosan romlott, az orvosok nem prognosztizáltak hosszú életet neki. Nem tudták, hogy mit tegyenek, merjenek-e vállalni egy újabbat, vagy törődjenek bele, hogy az egyetlen gyermekük elvesztése után ketten maradnak egész életükben. Elmentek egy neves genetikushoz, aki a vizsgálatok elemzését követően azt mondta, hogy minden esélyük megvan arra, hogy a következő gyermek egészséges legyen, különösen, ha kislány lesz. Bevállalták, és néhány évig boldogok is voltak, hiszen egy szép, egészséges kislányuk született. Zoli felhagyott az italozással, úgy nézett ki, hogy minden rendbe jön közöttük. Az örömük nem tartott sokáig, mert óvodás korban a kislánynál is jelentkeztek a tünetek, majd a vizsgálatok megállapították, hogy bizony ő is izomsorvadásban szenved.

Zoli öngyilkos lett. Teri összeroppant, de mivel a gyermekek még éltek, és szükségük volt az ápolásra, gondozásra, pszichiáter segítségét kérte, mely igénybevételével, ha nehezen is küzdött meg a rá nehezedő teherrel, de azt mégis vitte a vállain tovább.

Marika egy vállalati rendezvényen ismerkedett meg az esztergályos szakmával rendelkező Károllyal, aki felkérte egy táncra, majd leültek beszélgetni. Kiderült, hogy mindketten szeretnek olvasni és kirándulni is. Közös programokat szerveztek. Jól érezték magukat egymás társaságában és addig, addig találkoztak, mígnem rájöttek arra, hogy egymással tudják elképzelni hosszú távon is az életük. Nem voltak lángoló érzelmek, fogadkozások, mégis biztosak voltak abban, hogy mindenben számíthatnak egymásra. Egy évig jártak jegyben, majd összeházasodtak.

Szerényen, szépen éltek, tisztelték és becsülték egymást. Néhány év után ikergyermekeik születtek, egy fiú és egy kislány. Örömükre mindketten egészségesen.

Teltek, múltak az évek, a gyerekek felcseperedtek, az egyik jogi- a másik orvosi egyetemre járt. Mariból, az egykori átlagos, szürke lányból egy csinos, kiegyensúlyozott és boldog asszony lett. Sokat utaztak, kezdetben a gyerekekkel, később, mikor ők már önállósodtak, a férjével. Szépen gyarapodtak, összekötötte őket a család, a közös érdeklődés, a számtalan emlék és a szeretet.

Terinek a kisfia tizenhárom, a kislánya pedig tizenegy évesen halt meg. Megkeseredett, tönkrement, zárkózott asszony lett belőle. Nyugtatókon és altatókon élt. Korábbi szépségét már csak a fényképek tanúsították.

Mari időnként felkereste egykori osztálytársnőjét, bíztatta, bátorította, és ha tehette segítette is. Időnként felügyelte a gyerekeket, hogy Teri el tudjon menni valahová, ki tudjon otthonról mozdulni. Mellette állt akkor is, amikor elveszítette őket. Próbálta meggyőzte arról, hogy még lehet kiegyensúlyozott és szép az élete. Rábeszélte, hogy menjen el egy szanatóriumba, hogy egy kicsit regenerálódjon.

Teri a szanatóriumban ismerkedett meg Gáborral, aki ápolóként dolgozott az intézményben. Megtudta róla, hogy évekig tartó hosszú betegség után néhány hónappal ezelőtt veszítette el a feleségét. Sorstársának érezte a férfit, hiszen mindketten komoly traumát éltek át és meg kellett állniuk a szeretett személy – az ő esetében személyek – sírjánál. Sokat beszélgettek, és elhatározták, hogy tartják a kapcsolatot továbbra is egymással, természetesen csak úgy, mint barátok. Gábornak volt egy hat éves kislánya Krisztina. Egyik alkalommal Gábor azzal mondta le a találkozást, hogy nem tudja a kislányt kire hagyni, mert a babysitter beteg lett. Teri azt válaszolta, hogy nyugodtan hozza magával, ha gondolja, ő szívesen látja mindkettőjüket. Igaz, felmerült benne, hogy ez csak kifogás a férfi részéről, de mivel valóban eljöttek, örömmel fogadta őket. Legnagyobb meglepetésükre a kis Kriszti cseppet se volt elutasító, sőt kifejezetten nyitott volt és kedves. Ezt követően gyakorta találkoztak, és rendszerint hármasban csináltak programot, mivel Kriszti ragaszkodott ahhoz, hogy ő is jöhessen Terihez.

Az asszony fagyott szíve kezdett felengedni. Gyakorta kapta rajta magát, hogy hiányzik neki, ha nincsenek együtt, és nem csak Gábor, hanem Kriszti is, a maga kedves, fiatal, lelkes és élénk természetével, akiben az egykori önmagát látta.

Soha sem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet. Van, hogy jól indul minden, aztán sötét felhők borítják be a kék az eget, nem látjuk az életet adó napot, kilátástalannak tűnik a jövő, de amig az ember él, mindig van remény. Ezt még gyermekkorában tanulta meg az édesanyjától, és belátja, hogy igaza volt neki. Hiszen az ő szülei élete se volt zökkenőmentes. Fiatal éveiket tönkre tette a világháború, mégis újra kellett kezdeniük mindent, nem panaszkodtak, nem visszafelé néztek, hanem előre és derűs, békés életet biztosítottak gyermekeik számára.

Azt, hogy miként alakul a továbbiakban a sorsa, nem tudhatja, de most elégedett és boldog. Kapott egy kedves, megértő, sok szenvedésen átment, hű társat – merthogy idővel összekötötték az életük – és egy gyermeket, aki derűt és színt hozott a szomorú és kihalt otthonába. Természetesen eszébe jutnak a sajátjai, akikért fáj a szíve és ez a fájdalom talán végig kiséri a földi útján, de már tud örülni, bízni és remélni is.

“Osztálytársak” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Örülök, hogy nálam jártál. Sokan azt gondolják, hogy milyen jó annak, aki szép, aki után megfordulnak a férfiak, akinek számtalan lehetősége van, de nem így van. Van, hogy épp a sok lehetőség mellett választ be, máskor meg az élete alakul rosszul. A másik esetben az átlagos lánynak nincsenek hódolói, az az egy, aki nem a külseje miatt akar közösségre lépni vele, gyakorta jobb társ, ráadásul az életük is alakulhat kedvezőbben. A “szürke” hősnőm ma is a párjával él, szeretik és féltik egymást, hiszen egyikük se fiatal már. Azok a házasságok, ahol nem volt tűzvészszerű nagy szerelem, többnyire stabilabbak, mert, ha a tüzet nem táplálják, azt kialszik és könnyen rájöhetnek arra, hogy a viharos érzelmeken kivül semmi más nem kötötte össze őket.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita! Kicsit számította arra, hogy a párhuzam nem véletlenül van meghúzva a szép és az átlagos külsejű két lány között. De látom, akár az átlagos is járhatott volna így, hiszen nem a szépsége miatt lettek betegek a szőke szépség gyermekei. Bár nem igazán tetszett az átlagos élete sem, hiszen épp olyan átlagos, mint a külseje… Tűz nélkül nem lehet melegedni… 😀
    Szeretettel voltam itt, és mindig örömmel olvaslak. 🌷
    kit

  3. Kedves Rita! Remek írásod az élet kiszámíthatatlanságáról
    érdeklődéssel olvastam. Hasonló sorsokkal magam is
    találkoztam. Már megdícsértem elbeszéléseid, itt is szeretettel
    teszem.
    Anci

  4. Kedves Gyöngyi, Magdi és Tibor!

    Köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólásokat. Bizony, az élet nem azt hozza, amit várunk, kinek többet, kinek kevesebbet. Ismertem azt az asszonyt, aki elveszítette a gyerekeit, hosszú évek küzdele után, de ha későn is, megtalálta a nyugalmát és a társát.

    Szeretettel: Rita🌹🌹🌹

  5. Kedves Rita !
    Érdekes hasonlat két személy életéből, az egyik szerencsés a másik szomorú amiröl nem tehetnek,
    az élet kiszámírhatatlan keze,irányírja életünket
    Szeretettel olvastalak és grarulálok

  6. Kedves Rita!

    Megható, szomorú a történeted, elveszíteni két gyereket nagy tragédia, de Teri talpra tudott állni talált értelmet az életének.
    Szeretettel gratulálok.
    Magdi
    🌷🥀🌻

  7. egy indiai mondás szerint – A végén minden jóra fordul, s ha még nem jó, akkor nincs itt a vége.
    a történetedben is a végén minden jóra fordult. szomorú és szép történet egyben. 🌼 FGy

Szólj hozzá!