A magányosok klubja

Összes megtekintés: 40 

A magányosok klubja

Hej, teltház van! Itt vannak az önkéntesek, akik kerülik a tömeget, magukat választják társnak, barátnak a napi zsúfoltságban.
Nem nyafognak, sok dolguk nincsen már, csupán önmaguk elviselése, gondozása. Mások terhét, gondját, társaságát kerülik. Tán bölcsek a maguk dolgában mindennapjában, kiknek nincsen se kutyája, se macskája. Nincsen számukra kockázat, se szerelemben, csak önmaguk eltartása, vagy a szüleik által élnek, mint Marci Hevesen. Mit hoz a jövő, vagy a jelen, az nem érdekes. Élnek a mában, e szép hazában, melynek jelene, múltja oly felesleges.
A fenti klub más szektorában is élnek magányosok. Ők a sorsverte, szeretetre vágyók, kiket kínoz a magány, a társtalanság, szerelem hiánya. Ők már tapasztalták mi az csalódni, maguk mások hibájából. Ezért nem adják fel, mert ízét, reményét érzik a vágynak, s nem rohannak minden buja vággyal mással ágyba. Ők talán a kétségekbe esők, mert az évek elfutottak, a remények elfáradtak, a ragaszkodás emlékei megkoptak. Marad a fásultság, vagy egy fásulttal az összeborulás.
Bizony, vannak a menekülések, feladva a kapaszkodást,
a társban, családban, türelmetlen daccal rohan tovább, a reményteli reményben, többnyire, reménytelen emberrel.
Az élet más területén vannak a kalandozó magányosok.
Többnyire fiatalok, látszatra üdék szépek, vonzók, türelmetlenek, rámenősek, tetszelegnek bájosan. A partnereket váltják, mint ruhájukat mások, élvhajhászok, Szerelmet, érzelmet, nem ismernek, csak a kaland kedvet! A jövővel nem terveznek, buli, csillogás nem kell semmi más.
A kamaszok ifjúi éveit a szülők boldogan támogatják. Kedveseikkel gyermekeiket összeköltöztetik, „korán érnek”, testi vágyak érvei mellett. Cinkosan elhalmozzák őket, autókkal, lakással, bőven zsebpénzzel, hiszen a gyermekem boldogságáért teszem, ha már tehetem. Akkor nem gondolja senki, a többnél több, újnál, újabb kell. Közben kiégnek a szerelmes szívek, belefásulnak az örök kéjbe, jó létbe. Nincs megállás a lejtőn, elhalnak az érzelmek még idő elött.
A gyászukban magukra maradt magányosok szenvednek többet.
Rájuk szakadt a bizonytalanság, a család. a magány, a társ hiánya, aki korábban öröme, szerelme, gondok viselője volt. Belefásulnak e nagy változásban, s büszkeségből vállalják ezt. Bár tudják, a terhek megosztáshoz, a folytatáshoz társ kell, de hűségből lemondanak a lehetőségről, vállalva a magányt.
Vannak kivédhetetlen helyzetek sorskeserítő állapotok. Többnyire az elmagányosodás a család jó példájának hiánya. A szeretet nélküli világban sajnos szeretetlenné válnak az emberek. Hol van a lelkiismeret, hol van a haza szeretete és egymás becsülése. Akik ártani akartak e népnek, azok tudták, a család egysége nélkül, nem élhet biztonságban az egyén, sem a nemzet.
Még meggondolhatjátok mit kívántok, akartok, magatoknak, és az utódoknak a jövőben!

“A magányosok klubja” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Laci!

    Többfélék vagyunk. Viszont az jó, hogy vannak lehetőségek azok számára, akik egyedül élnek, vagy magányosak. Nyugdíjas klubbokba is járnak emberek- mármint, hogy többnyire asszonyok, mert ők vannak többségben – én viszont egyikbe se járok, mert nem igénylem. Van családom és ha nyitnak az uszodák, akkor oda is tudok már menni, jó kis program és kikapcsolódás. Írok és olvasok, elfoglalom magam.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!