A magányosok klubja

A magányosok klubja

Hej, teltház van! Itt vannak az önkéntesek, akik kerülik a tömeget, magukat választják társnak, barátnak a napi zsúfoltságban.
Nem nyafognak, sok dolguk nincsen már, csupán önmaguk elviselése, gondozása. Mások terhét, gondját, társaságát kerülik. Tán bölcsek a maguk dolgában mindennapjában, kiknek nincsen se kutyája, se macskája. Nincsen számukra kockázat, se szerelemben, csak önmaguk eltartása, vagy a szüleik által élnek, mint Marci Hevesen. Mit hoz a jövő, vagy a jelen, az nem érdekes. Élnek a mában, e szép hazában, melynek jelene, múltja oly felesleges.
A fenti klub más szektorában is élnek magányosok. Ők a sorsverte, szeretetre vágyók, kiket kínoz a magány, a társtalanság, szerelem hiánya. Ők már tapasztalták mi az csalódni, maguk mások hibájából. Ezért nem adják fel, mert ízét, reményét érzik a vágynak, s nem rohannak minden buja vággyal mással ágyba. Ők talán a kétségekbe esők, mert az évek elfutottak, a remények elfáradtak, a ragaszkodás emlékei megkoptak. Marad a fásultság, vagy egy fásulttal az összeborulás.
Bizony, vannak a menekülések, feladva a kapaszkodást,
a társban, családban, türelmetlen daccal rohan tovább, a reményteli reményben, többnyire, reménytelen emberrel.
Az élet más területén vannak a kalandozó magányosok.
Többnyire fiatalok, látszatra üdék szépek, vonzók, türelmetlenek, rámenősek, tetszelegnek bájosan. A partnereket váltják, mint ruhájukat mások, élvhajhászok, Szerelmet, érzelmet, nem ismernek, csak a kaland kedvet! A jövővel nem terveznek, buli, csillogás nem kell semmi más.
A kamaszok ifjúi éveit a szülők boldogan támogatják. Kedveseikkel gyermekeiket összeköltöztetik, „korán érnek”, testi vágyak érvei mellett. Cinkosan elhalmozzák őket, autókkal, lakással, bőven zsebpénzzel, hiszen a gyermekem boldogságáért teszem, ha már tehetem. Akkor nem gondolja senki, a többnél több, újnál, újabb kell. Közben kiégnek a szerelmes szívek, belefásulnak az örök kéjbe, jó létbe. Nincs megállás a lejtőn, elhalnak az érzelmek még idő elött.
A gyászukban magukra maradt magányosok szenvednek többet.
Rájuk szakadt a bizonytalanság, a család. a magány, a társ hiánya, aki korábban öröme, szerelme, gondok viselője volt. Belefásulnak e nagy változásban, s büszkeségből vállalják ezt. Bár tudják, a terhek megosztáshoz, a folytatáshoz társ kell, de hűségből lemondanak a lehetőségről, vállalva a magányt.
Vannak kivédhetetlen helyzetek sorskeserítő állapotok. Többnyire az elmagányosodás a család jó példájának hiánya. A szeretet nélküli világban sajnos szeretetlenné válnak az emberek. Hol van a lelkiismeret, hol van a haza szeretete és egymás becsülése. Akik ártani akartak e népnek, azok tudták, a család egysége nélkül, nem élhet biztonságban az egyén, sem a nemzet.
Még meggondolhatjátok mit kívántok, akartok, magatoknak, és az utódoknak a jövőben!