ÉLETKÉPEK VI. (A gyors javítás)

Összes megtekintés: 14 

Betértem egy multiba. Közvetlenül nyitása után. Ez a pár szó még nem szolgál hírértékkel. Az sem, hogy fel kellett ke-resnem a mosdót. Ez eddig magánügy. Az előtérbe belépve látom ám, hogy tócsában áll a víz. Előfordul az ilyen jobb ház-tartásokban is: vagy beázott, vagy az ál-mennyezet fölötti tér-ben futó vízvezetékek közül valamelyik kilukadt, vagy, az ösz-szetoldásuknál valamelyik tömítés elengedett. Ez sem téma, hiszen, mióta ismerjük Murphy törvényeit, az lett volna fur-csa, ha a néhány évvel ezelőtt átadott nagy monstrumban minden tökéletes lett volna. De kint esett, így a lapos–tetőn álló tócsákból valahol beszivároghatott a víz, és a férfi WC vizeldéjének egyik sarkában megállás nélkül csöpögött lefele. Ez sem tragédia! Majd észreveszik az „illetékesek”, aztán, megjavíttatják, oszt: joccakát!
Óvatosan kikerültem a tócsát, majd dolgom végeztével tá-voztam…

Két-három héttel később arra jártam. Mivel egy egész lap volt teleírva a vásárlandó cuccokkal – ami barátok között is 2-3 órás jövés–menést jelentett volna –, úgy gondoltam, inkább most könnyítek magamon, mintha – rosszabb esetben –, a vásárló térből kellene kiszaladnom. Magvas gondolatomat tett követte…
A férfiaknak fenntartott „szentélybe” lépve furcsállottam az ott leledző tócsát. Nem tudtam elképzelni, hogy 15-20 na-pon át senkinek sem szúrt szemet! Az egy dolog, hogy több lesz a vízszámlájuk, viszont, a 21. században kulturálatlannak tűnik az a helyiség, nem beszélve arról, hogy bármikor, bárki elcsúszhat! És, mivel már napokon át nem esett, biztosra vet-tem a csőrepedést. Lényeg, hogy a víz megállás nélkül csöpö-gött a legutolsó vizelde melletti sarokban.

Persze, az is lehet, hogy senki sem jelezte a feletteseknek. Sem a vásárlók, de még az ott takarító személyzet sem! Na, mindegy, ha már megjavítani nem tudom, legalább jelzem az „illetékes elvtársak felé”. S így is tettem! Mielőtt még betoltam volna a bevásárló kocsimat az áru-térbe, a Vevőszolgálatnál jeleztem e problémát. Kedvesen megköszönték figyelmessé-gemet, és megígérték, utána járnak a problémának. Még a be-vásárlás is jobban ment, hiszen, egy jócselekedetet hajtottam végre! Este is jobban aludtam…

Újabb három hét elteltével csodálkozva vettem tudomásul, hogy az áruház vezetősége tudomást sem vett a jelzésemről, ami azt jelentette az én olvasatomban, hogy jó magasról le vagyok ejtve! Rongyosra jártathatom a számat, mintha a falra hánytam volna borsot! Azért ez, már a szemtelenség teteje! Már hetek óta nem esik, a vízvezetékből pedig folyamatosan csöpög a víz! Senki sem gondolt arra, hogy beázhatnak az ál–mennyezetben húzódó elektromos kábelek, vagy elosztó–dobozok? Ez kész életveszély, de amíg nem a menedzsment van veszélybe, addig nem tesznek egyetlen lépést sem, ez pedig, már több, mint pofátlanság! Az én egészségemmel, vagy testi épségemmel senki se játszadozzon! Hagyok itt min-den hónapban annyi pénzt, hogy abból bőven kijavíttathatnák az egész csöpögő miskulanciát, hogy a macska rúgná meg!
S ily felpaprikázott hangulatban – mielőtt még elkezdtem volna a vásárlást –, a Vevőszolgálatnál tele írtam a Vásárlók könyvét.

Egy jó hét múlva jött a postás. Ajánlott levelet hozott ettől a multitól. Levelükben kulturáltan megköszönték figyelmes-ségemet, és jelezték, elhárították a problémát. Ez a levelük egyrészt jól esett, hiszen abban erősítettek meg engem, hogy érdemes szót emelnem a hibákkal szemben, másrészt viszont nem értettem, miért ment ez ennyire lassan, körülményesen, nyögvenyelősen? Ha csöpög a víz, ki kell bontani az ál-mennyezetet, és elhárítani a hibát addig, mielőtt még valami komolyabb baj nem történik! De ez a multinak nem evidens! Hónapokig hagyja, hogy a vevői, – akik milliárdokat hagynak nála –, a vízben tapossanak! A kéz – és lábtörésekről, vagy az áramütésről már nem is beszélek! Na, de mindent egybevéve a dolog lerendeződött, nincs többé tócsa! Hurrá! És: Halleluja!

Újabb 3-4 hét múlva néztem be ebbe a bevásárló központ-ba. Szokásomhoz híven első utam oda vezetett, ahová eddig is…
És tényleg! Száraz volt az előtéri padlócsempe, víznek se híre, se hamva!
Na, látják! Így kell ezt csinálni! Bátran kinyitni a szájat, s ha azonnal nem intézkednek, tele írni a Vásárlók könyvét! – Ezzel az egészséges öntudattal léptem be a vizeldékhez, s meghűlt bennem a vér: a sarokban továbbra is nagy bőszen csöpögött a víz a plafonról! Alatta pedig a takarító felmosó vödre…
No, comment!

Szólj hozzá!