TALÁLKOZÁSAIM MUNKÁCSY MIHÁLLYAL

Gyermekkoromban csaknem minden kisnemesi család szobájának a falán volt egy bekeretezett papírnyomat a Petőfi búcsúja című festményről. Ez már olyannyira nem divat, hogy nemrég volt egy aukció, ahol úgy hirdették a képet, hogy ismeretlen festő műve.
1943. május 20.-án osztályfőnökünk, Tóth Etelka néni kísérte el osztályunkat a debreceni Déri Múzeumba múzeumlátogatásra. Természetesen megnéztük az Ecce Homot. Magyarázatként szó esett a bibliai alakokról, az arcokon feszülő indulatokról, a gesztusokról, a háttérről és főleg Jézus alakjáról, aki már ruhája színével is kiválik a tömegből.

Meg se fordult a fejemben, hogy bármikor egyetlen sort is fogok írni Munkácsyról, túl nagy művész és túl nagy emberek írtak róla. Akkor még nem gondoltam arra, hogy a háború ezt a festményt is elpusztulással fenyegetheti, ahogy Söreghy János múzeum igazgató beszámolt róla. Ő azt a parancsot kapta 1944.-ben, hogy minden értéket össze kell csomagolni és Budapestre küldeni .” De ez a 6×4.5 méter nagyságú óriási festmény akkor már, mikor a rendelkezést kaptam, a bombázások veszedelme elől egy földszinti, zárt belső folyosóban volt, háromrét hajtva, lehelyezve. A miniszteri biztosnak nem is említettem, teher gépkocsiján nem is tudta volna elvinni.”
1965.-ben a debreceni belklinika könyvtárából kölcsönöztem ki Munkácsy levelezését. Kíváncsi lettem a könyvben szereplő helyszínekre. Arday Laci bácsi segített később ezek egy részének megismerésében. Juliska nénitől, Munkácsy sógornőjétől kaptam általa néhány fényképet is, aki szintén Mezőkeresztesen lakott.
Utazgatásaink során a bécsi Kunsthistorisches Múzeum kupolájának a festményére hívták fel a figyelmemet a barátaink. Akkor nem szenteltem neki nagyobb érdeklődést. Második bécsi utunk alkalmával nem jutottam el a múzeumba, lázas beteg voltam már elinduláskor is, de a családom nem akart itthon hagyni. Harmadjára mindenképp több időt akartam rá szánni, de hétfő lévén, zárva volt a múzeum. Konok érdeklődésem hatására a takarítónő, aki épp a lépcsőházat mosta, beengedett az épületbe és végre kedvemre gyönyörködhettem a pompás alakokban, akik a regényes leírások szerint valaha fontos szerepet játszottak a művész életében .
Következő találkozásom Aradon volt a műveivel. Egy orvos kongresszusról látogattunk el a városba. Itt szerettem meg első látásra a „Levelet olvasó hölgy” című képet, amelynek két alakja fiatal korom falusi lakóira emlékeztetett, nyugalmat árasztott felém. A zöld üvegű, virágos ablak visszatérő motívuma a levélolvasás témájú festményeknek.
A „Délutáni látogatás” című képen az ülő hölgy rózsaszínű virágokkal díszített fehér betétes szoknyájú világoskék ruhája a kedvencem az összes ruha közül. A Tépéscsinálók kislányalakja hozzánőtt mindennapjainkhoz, egy művész rokonunk készített másolatot róla a számunkra. Talán senki nem tudta jobban elkapni egy-egy mozdulatát a gyermek életnek, mint Munkácsy nagy szertettel megfestett kislány alakjainál. Ez látható a Párizsi szobabelső szőnyegen hasaló kislányánál is.
A 2005.-ös nagy budapesti kiállításon az interieurökben gyönyörködtem.
A debreceni Déri Múzeumban együtt van a Trilógia minden darabja jelenleg. Reméljük, így is marad hosszú évekig, vagy talán örökre.

“TALÁLKOZÁSAIM MUNKÁCSY MIHÁLLYAL” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa! Felhívnám a figyelmedet a Déri Múzeum falát díszítő domborművekre, Somogyi Sándor munkáira, nekem nagyon tetszenek. Ónody Magdolna

  2. Kedves Magdolna! Micsoda intuíció, hogy a Múzeumok c. HM közös alkotásban én is a debreceni Déri Múzeum, és a szegedi Móra Ferenc múzeum kapcsán Munkácsy csodálatos műveit hoztam szóba. Szerintem ő olyan istenáldott tehetség volt, amilyen csak ritkán születik a földre.
    Szeretettel Zsuzsa. 😍🤗

  3. Aranyos vagy Magdika! Köszönöm szépen! :)😍

  4. Kedves Rita és Kitti. Köszönöm kedves soraitokat. Úgy emlékszem, talán Kitti névnap is van mostanában, minden szépet kívánok, tulajdonképpen mindkettőtöknek, Magdi.

  5. Örömmel olvastam, hiszen a festő az én szívemben is lakot kapott.

  6. KEDVES MAGDOLNA!

    Először is az jutott eszembe, hogy milyen nagy Isten adta ajándék, hogy ilyen elmével és vitalitással rendelkezel, gondolom, hogy magad is hálás vagy érte, hiszen nincs annál megalázóbb, mint amikor az egykori értelmes ember szellemileg leépül.

    Érdekesek ezek témák, amelyeket megosztasz velünk. Tetszéssel olvastam ezt is.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!