Elemi talány

Összes megtekintés: 22 

Márton úr pedáns ember volt mindig időben ért be a munkahelyére, ahol high tech játékokat és konyhai berendezéseket szereltek össze. Mindig frissen vasalt ing volt rajta, élére vasalt nadrágjáról nem is beszélve. Konzervatív ember volt de a XXI századi légkört a digitális technika állandó fejlődését magába szívta. Hivatalosan 85 éves korában mehetett volna nyugdíjba, de úgy döntött hogy előbb kérelmezi. Egészséges volt, könnyű mozgású, gyógyszereket nem szedett csak vitaminokat, de hát szeretett volna meg nem valósult ifjúkori álmainak élni. Pontosan még Ő se tudta minek és hogyan csak elég volt az eddigiekből. A üzem japán ügyvezetője ,aki még csak 5 éve élt Magyarországon kicsit csodálkozott ezen, hiszen maga is 89 éves volt és korát nem érezve, fitten, netten a távolkeleti emberek végtelen munkabírásával nagy határozottsággal irányította az üzemet. Márton úr viszont a legkedvesebb munkatársa volt így nagyra értékelte pedantériáját, sőt még maradi viselkedését is. . Talán a gyerekkorára emlékeztette? A japán főnök minden reggel légpárnás gördeszkáján érkezett az üzembe ,. Különlegesen erős turbó meghajtású volt így sokszor úgy döntött hogy Budáról Pestre mentében, kikerüli a hidak eszméletlenül zsúfolt és balesetveszélyes forgalmát s egyszerűn 9.sebbeségre állítva a deszkát , átrepült a Duna felett. Szerette a magasban a tisztább levegőt. Máskor, ha gyengébb volt a forgalom, a már nagyon rozoga, Lánchíd felett, vagy „padló” közelben ment át deszkájával s sokszor látta hogy Márton úr hogy bandukol gyalogosan a sok száguldó elektromos járgány és mindenféle egyéb légpárnás közlekedési eszköz között az erősen berozsdásodott hídon .Olvasni lehetett a felhőbe kisugárzott digitális újságokban, hírekben hogy már évtizedek óta vitatkoznak azon a politikai erők hogy ki és hogyan újítsa fel a hidat.
Kedvenc munkatársát ilyenkor féltette, de sohase merte kimondani, főnöki aggódásával nem akarta saját tekintélyét csorbítani. Még az izzadságcseppeket is megfigyelte ilyenkor Márton úron, de persze ezt se említette neki soha. Viszont mikor Márton úr megérkezett az üzembe, mindig kellemes volt a külseje, izzadságnak nyoma se volt. Ezt nem értette a japán főnök, de egyszer véletlenül megfigyelte, hogy Márton úr egyszerűen megérkezte után mindig lecseréli a ruházatát egy frissen vasalt ugyanolyanra és egy furcsa tárgyat, -legalább is a japán főnöknek nagyon furcsa volt- mindig behelyez a padlóba épített , írisz leolvasóval nyíló személyes tárhelyére l
Itt kezdődik igazán Márton úr története, különleges esete. Mert hogy a főnök végül is engedélyezte korkedvezményes nyugdíjba vonulását, kiemelkedően jó brigádvezető munkásságáért ,így aztán most
már nyugdíjasként járt be éjszakai kontrollernek, amit hajdanán portásnak hívtak. Mindig precízen körbejárta az üzem területét, ilyenkor este titokban Ő is kipróbálta a légpárnás gördeszkát, persze csak óvatos sebességgel magasra nem emelkedett vele. Egy-egy félbehagyott szerkezetet, játékot a korábbi aktív élete tapasztalatával könnyedén összeszerelt. Volt is mindig másnap meglepetés, csodálkoztak a kollégák .Ki fejezte be helyettük a munkájukat ?. Persze többen sejtették hogy Márton úr volt az az éjszakai szolgálatában. Éjszakai ,kontrolláló körbejárása után, ami kb másfél órát tartott mindig megpihent s nagyjából ha rendkívüli esemény nem volt hajnalig aludt csendben.
Általában nem volt rendkívüli esemény. Esténként mindig bekapcsolta a kontroller fülke falaiba beépített a teljes falrészt beborító képernyőket –amik már elavultnak számítottak de 360 fokos 3D élményt jelentettek neki .Híreket szerette, meg a nagyon régi romantikus filmeket, amiket átalakítottak mind térhatású vetítésre. A sportműsorok nem érdekelték , hiszen annyi új a levegőben zajló szemmel alig követhető sportág volt, amit léglabdákkal és mindenféle digitális kütyükkel játszottak ,hogy azt már nem bírta követni., s mind hatalmas sebességgel zajlott. A komplikált játékszabályokról nem is beszélve.
Most is valamit nézett a digitális falakon, közben elő vette azt a bizonyos furcsa tárgyát, a szinte történelmi időkből-vagyis az ő ifjú korából származó. lapos elelemes zseblámpát. A lézeres, digitális fejlámpák és a bőr alá ültetett világitó csípek világában ilyesmit már senki se használt. De Ő ezt még hajdanán apjától kapta és csodaként őrizte. Laposelemet se lehetett már igy a 2060-es éveken túl kapni, általában senki se tudta mi az. Márton úr valahol egykor egy régiségboltban vett kettőt, az egyik már használhatatlan volt, mint később kiderült, de ez az egy ez különleges házilag fabrikált elektródákkal újra tölthető volt. Igy mindig magával vitte a lámpát az esti-éjszakai műszakba. Nem mintha nagy szüksége lett volna rá, de csak úgy kabalának. Néha elővette az a padlóba beépített egyik fiókból. Ilyenkor le kellett hasalnia de ezt igy túl a 80-as évein is általában könnyedén megtette. Éppen megint lehasalt a nyitáshoz, amikor az amúgy idegenek által ki nem nyitható, többszörös kóddal rögzített kontroller fülke ajtóban megjelent egy alak. Nem akármilyen . Ahogy hirtelen a hasalásból szinte felpattant és leült a padlóra egy furcsa de vonzó női alakot látott. Rendkívül feszülő szinte erotikus kékes bőrszerű öltözékben szinte mintha mezítelen lett volna, formás melleiről ,ahogy lehajolt hozzá a nő nem tudta a szemét levenni .A nő mondott valamit amolyan erős torokhangon, érthetetlen nyelven, de nem értette. A nő megfogta előszőr finomam a kezét ,majd hirtelen felrántotta. Közben egyszer csak a nő körül fényes aura kezdett világítani a ruha vagy a bőr színe zöldesre változott és arca ami amúgy is furán hosszúkás volt kicsit eltorzult. Meglepetésében most már kapcsolt Márton úr, eszébe villant hogy a hírekben már hetek óta mondták hogy földönkívüliek érkeztek több országba igy hozzánk is, de nem rémisztők csak a testszínük a bőrük színe szokatlan s általában barátságosak és a többség hivatalos tárgyalásra jött illetékesekkel, de néhányan privát embereket is meglátogatnak. Senki se féljen tőlük, az emberiség egy részének más szintén élhető bolygókra telepítését készítik elő. De azért aki teheti, tartsa a 2 lépés távolságot velük. Egészségügyi veszélye nincs a kapcsolattartásnak. Ilyesmik jutottak Márton úr eszébe a korábban hallottaktól ahogy ott állt ez a fura vonzó is meg kicsit taszító nő elött, attól függően hova vetette pillantását. Igy álltak egymással szemben. Márton lecövekelve, a nő elgondolkozva talán, míg nem egyszer tört magyarsággal a nő csak annyit mondott, hogy a lapos elemes zseblámpa kell neki.
-Azt pedig már én nem adhatom, az hátralévő életem kedvenc tárgya, apámtól kaptam, meghát minek az Neked?. Rögtön letegezte a földönkívüli nő alakot, aki erre nem hogy kikérte magának hogy ez az öreg földi ember őt tegezi hanem Márton úrhoz simult, kebleit az oldalához nyomta és átkarolta . A domborulatok ugyan kellemesen érintették ifjúkora élményeire emlékeztették de valahogy mégis furcsán hideg volt a nő teste. Eltolta magától, s újra csak annyit mondott, hogy : Nem !
A nő alak fordult kettőt, nagyon erős sugárzást bocsátott ki magából, s padlóba beépített platina fiókokban erős zörgés támadt. Azt Márton úr még senkinek se mondta el, hogy évek hosszú során a régi időkből származó más elemeket is összegyűjtött, antikvitásnak számitó ceruza elemeket, vékonykákat vastagabbakat, kis négyszögű elemeket ,gombelemeket stb. Régen a XXI sz.elején az ilyesmiket gyűjtő edényekbe tették ha lemerültek, de most már talán csak neki egyedül volt ilyen gyűjteménye. Igazából semmire se voltak jók, ezért nem is tartotta otthon, hanem ide behozta. Néha átszámolta őket, szerette nézegetni. azokat. Most pont abból a fiókból jött a zaj, ahol ezeket összegyűjtötte. A nő ahogy a testéből jövő sugárzás csökkent egyre jobban mosolygot, a bőre vagy talán a bőr ruhája színe is test színűvé vált, gyakorlatilag eszméletlenül vonzóvá vált Márton úrnak hiába volt már benne a korban nem tudta levenni róla szemét. Mindenféle gondolatai támadtak, ha nem lenne a fura nő érintése olyan hideg akár újra közelebb is jöhetne. De hirtelen eltűnt az ajtóban, de még újra tört magyarsággal visszaszólt bánthatja ezt maga Márton úr. odaadhatta volna az a régi zseblámpát.. A nő nem tegezte vissza és hangja most már kicsit fémesen csengett., de hirtelen el is tűnt. Márton úr úgy érezte mozdulni se tud. A nő által kibocsátott zöldes sárga fény is körül vette, annyi ereje maradt hogy egy gombot megnyomott és a padlóból egy bárszék szerű tiszta fém ülőalkalmatosság jött elő. Leült de úgy érezte minden ízülete lemerevedett. Nem tud mozdulni. Az elméjében a gondolatok élesen cikáztak, hogy mi is ez az egész, mi történt itt és most mi történik vele. Később vette csak észre a zöldes sárga fényködben a padló fiókok, inkább kazetták kinyíltak és a korábban összegyűjtött ócska vacak, de antik régiség számba menő elemek –ahogy korábban a fiókban zizegtek, most mind elő csúsztak, rovar szerű zümmögést hallatva. Egy másik fiókból kicsúszott a zseblámpája is. Döbbent tekintettel, tátott szájjal bámulta, de mozdulni nem bírt, megszólalni nem tudott görcs állt a szájába is. A kisebb-nagyobb réges régi ceruzaelemek, és a többiek valahogy kitolták oda csúszkálva mint a csigák a laposelemet, s mind rámásztak,. Látszott, hogy szikrázni kezdett a laposelem s lassan rájött a görcsben bámuló Márton úr is hogy ezek most itt. miért is és mit csinálnak ?! Energiát akarnak áttölteni magukba a laposelemből. Az Ő legnagyobb kincséből, az antik zseblámpából. Közben ahogy szájtátva figyelte ezt a hihetetlen eseményt, néha megnyugodott. Nem foghatnak ki rajta, hiszen tegnap töltötte fel az elemet, annyit csak nem szednek ki belőle, hogy teljesen lemerüljön, mert akkor vége az egésznek, Ha semmi energia nem marad benne, akkor már az Ő összeeszkábált berendezésével nem tudja újra tölteni. Az a gondolat is eszébe jutott, hogy mindez a titokzatos földönkívüli nő bosszúja talán hogy mozgásra delejezte a régi lerobbant elemeket, csak azért mert nem akarta odaadni neki a számára hatalmas értékkel bíró zseblámpáját. Közben még mindig a székén mozdulatlanul ülve a keze kezdett kicsit oldódni a görcsből s elkezdte a szemét dörgölni. Egyre álmosabb lett, s ezen az egész lehetetlen estén már gondolkozni se tudott. Lecsukódtak a szemei. Elaludt.
Meglehetősen hosszú idő után felébredt, megint csak hosszú ideig dörgölte a szemét. Gyakorlatilag minden reggel így ébredt az esti őrszolgálat után, Tekintete odarévedt a padlóra ott hevert a zseblámpája. Mellette egy újság. De hisz ilyen újságok már nincsenek, csak néhány gyűjtő tulajdonában és nagyon értékesek, azért felvette bár el nem tudta képzelni hogy került ez ide. Meglepődve olvasta rajta a régi-régi dátumot hogy 2021.febrzár 17..Döbbenten ült lehajtott fejjel. Lehet hogy Ő most csak álmodott és Ő nem a távoli jövőben él, hanem csak itt a jelenben. Nagyon elkezdett fájni a feje, Lehajtott fejjel kicsoszogott az ajtóhoz, reflex szerűen megfogta a botját és éppen kiakart lépni amikor eszébe jutott a zseblámpája is. Megtapogatta a zsebeit, s ott volt az egyikben. Elövette csak úgy szokásosan kipróbálta és a lámpa nem égett. Hiszen tegnap rakott bele friss elemet Felhajtotta a lámpa fedelét az elem teljesen összevolt karcolva, a papír borítása megtépve. Nem értette mi történhetett. Zúgást hallott felnézett a levegőbe, s.és éppen akkor húzott el felette a Japán főnök a turbó 9 sebességes gördeszkáján. Bambán nézett utána. Kis kétsége támadt, hogy tényleg ezt látta e vagy még nem tisztult ki a feje. Hirtelen autó fék csikorgást hallott éppen megérkezett a műszaki részleg egyik dolgozója.
-Hé Márton úr, mit álmodozik itt megint, majdnem elütöttem nem tudott eleget aludni a portásfülkében ? Menjen haza és pihenje ki otthon is magát. Márton úr a botjára támaszkodva elindult hazafelé, gyalog a Lánchídún ahol nem röpködött semmilyen járgány a feje felett csak a szokásos reggeli csúcsforgalom volt.. Lassan haladt nem törődve a külvilággal, gondolataiba képzelgéseibe merülve, azért néha ha már igy egyedül maradt, nyugdíjba is ment, azért álmodozni jó !.Na meg az a vonzóan fura nő, hát az azért érdekes volt. Elmosolyodott, és s hogy mi történt a kedvenc zseblámpájával? Legyintett magában, ezeken már gondolkozni se érdemes, ment lassan öregesen botjával kocogtatva a járdát , gyalogosan hazafelé.

Szikszay Péter
/Ez az írásom-mások tematikus írásaival együtt – megjelent HM. kiadó „A jövő földjén „c. sci-fi/fantasy kötetében./2021/ A kötet megvásárolható a „Holnap Magazin” webshopjában. /

Szólj hozzá!