Vallom a különbséget

Azt vallottam örök éltemben tapasztalataim alapján,
hogy egy beteg nem lesz rokkant, attól amit kipróbál,
ha kipróbálja, hogy milyen betegnek lenni egy napra
nem jelenti azt, hogy épp szomorú sorsa.
Megjátszástól senki nem lesz agyilag vagy fizikumra
mozgássérült vagy elméletben éppen buta.
Akkor sem ha épp tolokocsit tologatnak, pedig tudnak járni,
vakvezető botra, ki lát…annak nem szüksége támaszkodmni.
Egészségügyi cipőbe ne próbáljon járni az,
kinek lába a sok menéstől, egyáltalán nem dagad.
Emberhámot, tornászbotot, lapbdát vagy billlegőt
Ne használja az Aki, nem tudja milyen a sorsvesztő.

Egyegészséges, ugyan elképzlni sem tudja,
Milyen a beteg, és hogy mivel kell küzdenie naponta.
Mint a beteg azt sosem fogja tudni, érezni, megismerni
Hogy milyen látni, hallani, vagy érthetően beszélni.
Hiába cserélik, fel egymás komoly, vagy tettetett szerepét,
Szeretet kell, egyéb már nem, a sajnálat nem elég.
Akárrhány napra cserélnek életvitelt sérült és korlátozatlan,
Mindenki csak Saját életéből tudhatja, hogy mi-hogyan van.
Vallom azt a különbséget, ami szemmel nézhető,
Mellette azt is, ami már nem lesz teljesen megérthető.
Ki-Ki maga sorrsát éli, csapással vagy anélkül,
Vallom azt, hogy figyelnünk kell, kiváncsiságból a szeretet, mi éltető.

Egy makulátlan lélek, fél testben is ép lehet,
Egy megghúrcolt szivet, az egszség nem gyógyit meg.
A tapasztlat mellé pedig a saját teknika alapoz,
Hogyan és miért szólj…?! Máshol vagy Magadhoz.
Magadtól Máshol, s Más Magától hozzád,
Ezt nem a tesztelések eredményezik, hanem a jóság.
A figyelmességg fokozza, az elvontakat vagy a kudarcot,
De Mindenki igy meg úgy viv csatát és harcot.
Az Ép játszik a sérült éppen szenved, sokat kesereg,
A korátozott fizikumon pedig egy egészséges mosoly leng.
Az pedig alkot, nem szétszedi ami egyben van,
Nem fontos folytatni vagy kezdeni mit Isten látni nem akar.

2017.06.14. ( Saját. B. A. )