Bűntudat

Összes megtekintés: 70 

Bűntudat

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, hogy egyszer-egyszer megbántottuk édesanyánkat.

2009-n történt, s hazaérve bűntudatomat papírra vetettem.

Bocsánat, hogy türelmetlen voltam, nem mondtam mindenre: igaza van!
Gonosz voltam Mama!
Simogatni, ölelni kellett volna! Lehet… utoljára.
Látom összeesett kicsi arcát, ami valamikor kerek, s telt volt.

Félt a haláltól, soha nem akart meghalni.
Most nem bánná… tudja nemsokára eljön.

„ Eljött az időm” így mondta Papa is, olyan nyugodtan, mint ő most. Belenyugvással, mintha érezné, várja ott Valaki. Valaki, aki nem kérdez, nem vádol. Befogad.

Uram! Adj néki még pár évet, had’ ölelhessem, simogassam még!

Még 8 évet élt, de ez minden anyák napján eszembe jut.

„021. 05. 02. Serfőző Marica

“Bűntudat” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Marica,
    amíg élet van, addig nincs késő bocsánatot kérni.
    Mindannyiunk érez bűntudatot, ettől vagyunk emberek és attól, hogy átgondoljuk cselekedeteinket.
    Te megtetted, és szerintem nem csak anyák napján, legalábbis ezt érzem az írásodból.
    Emberi természetünkből fakadóan olykor megbántjuk azokat, akiket szeretünk. Talán azért, mert akik közel állnak hozzánk, azoknak merünk leginkább felcsattanni. Valójában nem is biztos, hogy nekik szól, csak le kell vezetni a felgyülemlett feszültséget. Egy jó édesanya kiválóan alkalmas erre, hiszen benne megbízunk. 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  2. Kedves Marica!

    Igazad van, képesek vagyunk megbántani mindenkit, szó szerint mindenkit. Azokat is akiket egyébként nagyon szeretünk. Ilyen az emberi természet, de az jó, ha meglátjuk, belátjuk és képesek vagyunk bocsánatot kérni.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!